Advertise on podcast: Roboraptor Podcast

Folytatjuk a Roboraptor Podcast filmes-évfordulós évadát, amelyben idén jubiláló klasszikusokat ünneplünk, vagy éppen modern-klasszikusokat. Mint, amilyen a mai filmünk: az idén 20 éves Az ember gyermeke, Alfonso Cuaron mesteri, a megjelenésekkor méltatlanul megbukott disztópiája. Miben rejlik Alfonso Cuaron szerzőiség? Van neki egyáltalán olyanja? Mennyire aktuális mai szemmel Az ember gyermeke? Mennyire bizonyult pontosnak a felfestett jövőkép? Valósággá vált a disztópia? Ez most egy szuper-woke film a bevándorló-Jézussal, vagy épp ellenkezőleg: a baloldali politikai mozgalmak maró kritikája? Hány szenzációs egysnittes akciójelenetet bír el egy film? Mi miatt bukhatott meg anno a film? Tényleg Az ember gyermeke lenne a 21. század legfontosabb (sci-fi) filmje? Többbek között ezekről beszélgetünk a Roboraptor Podcast legújabb adásában.

Szeptember harmadik szombatja a nemzetközi Batman nap, az ilyenről pedig illik megemlékezni! Így ennek örömére végre kibeszéljük minden idők legfontosabb Denevérember-filmjét, az 1966-os Batman: The Movie-t.Hogy jövünk egyáltalán mi a Batmanhez? Miként került 60 évvel ezelött képernyőre a köpennyes igazságosztó? És miért így? Akkor most ez komoly vagy vicc? Mennyire is kell akkor ezt a denevért komolyan venni? Miben rejlik az 1966-os sorozat és film jelentősége? A karakter meggagyalázása ez? Vagy épp elenkezőleg: egy teljesen hű feldolgozás? Mennyire fontos része mai szemmel az 1966-os film/sorozat a Batman-mítósznak? Müködik-e egyáltalán a mából nézve a 60 évvel ezelötti bőregér? Létezhet-e egyáltalán egy ilyen nagy múlttal és sok feldolgozással bíró karakternek definiítv változata? És persze: miért is Adam West a legmenőbb denevérember? Többbek között ezekről beszélgetünk a Roboraptor Podcast legújabb adásában.

Mathieu Kassovitz 1995-ben A gyűlöletért elnyerte Cannes-ban a legjobb rendezőnek járó díjat, ám még talán ennél is fontosabb (és mérvadóbb), hogy Franciaország akkori miniszterelnöke a kormány tagjai számára kötelezővé tette a film megtekintését. Hiszen (a szóvivő elmondása szerint) "egy gyönyörű művészeti alkotás, amitől tisztában láthatjuk a valóság némely szeletét is". Az pedig egészen ritka, hogy politikusok egy - alapvetően - fikciós filmen keresztül próbálják megérteni az országot, amit vezetni hivatottak. Na, de mitől is ennyire erős és fontos film A gyűlőlet? Generációs-élmény mozi, vagy univerzális, átfogó társadalomkritika? Mennyire érthető és átélhető, innen Közép-Európa keleti széléről egy ennyire, ízig-vérig francia film? Sikerült-e bő harminc évvel később is relevánsnak maradnia? Miben és kikben rejlik a címbéli gyűlölet? Mennyire tudja a film értő módon árnyalni a "rossz életű" fiatalság és a hatóságok viszonyát? Megtörhető-e a gyűlölet körforgása? És, mi történik amikor földet érünk? Többek között ezekről beszélgetünk a Roboraptor Podcast legújabb adásában, amelyben A gyűlöleten túl még ajánlunk egy csokor megtekintésre érdemes érdekességet a szeptember 15-20. között megrendezésre kerülő Budapesti Klasszikus Film Maraton műsorából (ahol amúgy nem csak a filmet lehet megtekinteni, de maga Kassovitz is mesterkurzust tart majd).

Az 1991-es Cape Fear - A rettegés foka Martin Scorsese egyik legjobb filmje. Persze ezzel még nem mondtunk el sokat: hiszen melyik nem Scorsese egyik legjobb filmje? A Cape Fear - A rettegés foka mindenesetre nem pusztán a rendezői életmű, de a thriller műfajának is az egyik legkiválóbb darabja. Egy szinte hibátlan film, amiben az operatörtől a zeneszerzőig, Scorsesetől az összes színészig mindenki élete formáját hozza. Megismételhetetlen remekmű. Az Apple TV most azonban mégis megpróbálta. A Nick Antosca által jegyzett 10 részes sorozat ugyan papíron az eredeti John D. McDonald regény újra-feldolgozása, valójában érezhetően a Scorsese mozi újragondolása. Ez pedig számos kérdést felvett: Először is rögtön azt, hogy: volt-e értelme tíz részes sorozatot csinálni minden idők egyik legjobb filmjéből? Kérte ezt bárki, szükségünk volt rá? Pofátlan bőrlehúzás vagy érdemi újragondolás a Cape Fear-sorozat? Robert Mitchumtól, Javier Bardemtől vagy Robert De Nirotól félünk jobban? Jó színész Amy Adams? Presztízs sorozat vagy egy őrületes trash? A hülyeség tudatos írói döntés? Na, de melyik filmváltozat a legjobb? Többek között ezekről beszélgetünk a Roboraptor Podcast legújabb adásában.

1994-ben Tim Burton egy pillanatra kilépett a saját, bizarr gondolatai közül, hogy emléket állítson egyik hősének, Edward Davies Wood Jr.-nak. Az Ed Wood a rendező karrierjének egyik legnagyobb szakmai sikere lett, Burton azonban ezután sem tudott megszabadulni a "világ legrosszabb rendezőjének" szelemétől, és kitalálta, hogy az életrajzi film után elkészíti a saját "9-es tervét". Ebből a gondolatból született meg a Támad a Mars!, a rendező (addigi) életművének legmegosztóbb darabja. Mi okozta Tim Burton első nagy kritikai bukását? Minek kell ebbe ennyi sztár, aki egymás elöl lopja el a showt? Lehet-e értelmes filmet készíteni egy gyűjthető, rágógumi-csomagolásos kártya alapján? Mennyire ártott a film sikerének, megítélésének az, hogy a Függetlenség napja beelőzte? Ízléstelen trash, vagy zseniális, félre értett paródia? Ez most szatíra, hommage vagy mi a fene? A Támad a Mars!, mint össz-amerikai társadalmi tabló? Tényleg félreértette a közönség ezt a filmet, vagy rászolgált a bukásra? És, miért nem zárul több film Tom Jones-szal? Többek között ezekről beszélgetünk a Roboraptor Podcast legújabb adásában, miközben próbáljuk megfejteni minden idők egyik leginkább zavarba ejtően idióta hollywoodi stúdiófilmjét.

A 2006-os Inland Empire nem pusztán David Lynch utolsó mozifilmes rendezése, de kétségtelenül az életmű legabsztraktabb, legfurcsább és legszürreálisabb alkotása. Ez pedig - tekintve, hogy kiről van szó - nem kis szó. Nem is csoda: az Inland Empire ugyanis nem hagyományos filmként készült, hanem ad-hoc, éveken át húzódó forgatások eredménye. Lynch még sosem került ennyire közel az avantgardhoz, a hirtelen felindulásból elkövetett kézi kamerás kísérletezéseiben csak utólag látta meg egy mozifilm ígéretét. Hogy lesz mind ebből konzisztens mozifilm? Ez lenne Lynch alkotói evolúciójának végállomása? A kendőzetlen, szüretlen, sallangmentes szürrealizmus? Meg lehet-e érteni ezt a filmet vagy elég érezni? Milyen lesújtó képet fest David Lynch Hollywoodról? Hogy lehet Laura Dern ennyire szenzációs? Több-e az Inland Empire, mint egy gigantikus David Lynch best-of megamix? És, végül is van-e bármi értelme ennek a bő három órás lázálomnak? Többek között ezekről beszélgetünk a Roboraptor Podcast legújabb adásában, miközben próbáljuk megfejteni minden idők egyik legkülönlegesebb rendezőzsenijét.

David Lynch hét év és három film alatt bejárta a teljes hollywoodi ranglétrát. Függetlenfilmes zseniből, szinte egy csapásra Oscar-jelölt sztárrendező lett., hogy aztán az első – és egyetlen – blockbuster próbálkozása rögtön örökre elvegye a kedvét a stúdió filmezéstől. A botrányosan sikerült Dűne – amelynek forgatása is kész káosz volt – után Lynch soha többé nem rendezett másnak filmet. Az 1986-os Kék bársony azonban nem pusztán a gyökerekhez való visszatérés, hanem mondhatni a ma ismert lynchiség megszületése. Az életmű egyik legfontosabb darabja. az esszenciális David Lynch mozi. Na, de miért fordulópont a Kék bársony Lynch karrierjében? Mitől is lesz egy film "lynchi"? Ez lenne a Twin Peaks próbamenete? Neonoir, tini-románc vagy felnövéstörténet? Hogy rántja le Lynch a leplet az idilli amerikai vidék hazugságáról?  Hol helyezkedik el a Kék bársony Lynch kertvárosi apokalipszis skáláján? Mit tanulhatunk Lynchtől a világunkról?  A valóságból lesz álom, vagy az álom válik valósággá? Többek között ezekről beszélgetünk a Roboraptor Podcast legújabb adásában, miközben próbáljuk megfejteni minden idők egyik legkülönlegesebb rendezőzsenijét.

Minden út véget ér, de kevés út ér olyan véget, mint amilyet a Lost, ami 6. évad után végleg lezárta az Oceanic 815 túlélőinek történetét. Na, de hogyan?! A Lost fináléja minden idők egyik legmegosztóbb sorozatzárlata, ami bő 15 évvel az adásba kerülés óta is komoly indulatokat képes kiváltani a rajongókból és szkeptikusokból egyaránt. De most minden kiderül! Megfejtésre kerülnek a rejtélyek! Kicsoda Jacob? Micsoda a füst szörny? Végül Jacknek vagy Locke-nak volt igaz? Hogy lett Hurley a kiválasztott? Milyen kérdések maradtak feloldatlanul? És, persze a legfontosabb: akkor most végig halottak voltak? Nagyon többek között ezekről beszélgetünk a Lost-kibeszélő podcastsorozatunk fináléjában.

Április 12-én a Tisza Párt nyerte az országgyűlési választásokat, amellyel véget ért a Nemzeti Együttműködés Rendszere, vagyis a Fidesz 2/3-os kormányzása. Az új kormány megalakulása a kultúrális közeg számtalan közösségét, csoportosulását is megmozgatta, köztük a filmes szakmát. Ez a lelkesedés a Filmreformban kulminálódott, ami lehetőséget adhat a magyar film régóta vágyott szakmai reformjára. De miért van erre szükség, ha az elmúlt 16 évben 2 Oscar-díjjal, felívelő minőségű alkotásokkal és fesztiválos sikerekkel gazdagodott a magyar film? Roboraptor Exxtra adásunk a Magyar Mozgókép Közalapítványtól egészen a Nemzeti Filmintézet működéséig tesz áttekintést a magyar film elmúlt évtizedéről. Ebben segítségünkre volt Donáth Péter filmrendező és a Budapesti International Film Festival (BIFF) művészeti igazgatója.

Ha szóba kerül Fábri Zoltán 1976-os ősklasszikusa, Az ötödik pecsét, akkor a legtöbbeket egy kérdés foglalkoztat: Tomoceusz Katatiki vagy Gyugyu? Pedig ennél sokkal többről van szó. El lehet-e bújni az apokalipszistől? Van-e esélye a kisembernek az elnyomó hatalommal szemben? Mit tegyen az, aki birtokában van az igazságnak? Hogy öli meg a fasizmus a lelkünket? Meddig lehet homokba dugni a fejünket? Mi az igazság akkor, ha szemben áll a törvény és a moralitás? Van-e értelme hipotetikus kérdéseken vekengenünk? Többek között ezekről beszélgetünk a Roboraptor Podcast legújabb adásában (na meg arról is, hogy Tomoceusz Katatiki vagy Gyugyu).

Hol helyezkedik el a Hálózat Lumet életművében? Mennyiben volt próféta Howard Beale karaktere a modern média viszonyokra? Hogy öregedett a Hálózat? Mennyire lehet releváns az internetes és közösségi média korábban egy TV-ről szóló film? Milyen képet fest Lumet a televízióstúdiók működéséről? Mennyire és hol köszön vissza a Hálózat világa a mai (magyar) média valóságunkban? Hogy fér el ennyi szenzációs színész egy filmben? Ki szállította a legszebb, kiboruló férfi kiabálást a csodálatosan szép férfi kiabálások filmjében? És, létezik, hogy végül egy ilyen férfias filmben mégis egy nő lesz a legtoxikusabb férfi? Miként olvasztja magába és végzi ki a kapitalizmus a valódi, rendszerellenes ellenzék lehetőségét? Tényleg ennyire sötét és kilátástalan a média valósága, ahogyan azt Lumet ábrázolja? Többek között ezekről beszélgetünk a Roboraptor Podcast legújabb adásában.

És, akkor végre megérkeztünk a vég kezdetéhez. Végre megismerjük a Dharmát! Utazunk az időben, John Locke feltámad és színre lép a rejtélyes Jacob! Na, de miért kellett egyáltalán visszatérni a Szigetre? Biztos kellett az időutazás az eddigi is zavaros misztikumba? Hogy a fenébe támadt fel John Locke? Mi az, hogy ez nem is John Locke? Akkor kicsoda? És mi lett John Locke sorsa? Mi van veled, Jack? És ki a fene az a Jacob? Többek között ezekről lesz szó a Lost-kibeszélő podcastsorozatunk ötödik adásában.

Alig pár nappal azután, hogy a Roboraptor Podcast szakértői zsűrije megszavazta 2025 legjobb filmjének a 28 évvel későbbet, máris megérkezett a folytatás. A csonttemplom pedig legalább annyira meglepő, vad és eredeti, mint az elődje. Méltó folytatás, miközben kifejezetten újszerű irányra tereli nem pusztán a "28-szériát", de talán az apokalipszisfilm műfajának egészét. Ha pedig már itt voltunk, akkor az egész eddigi franchise-t is kibeszéltük. Miben volt forradalmi a 28 nappal később? Hogyan helyezte teljesen új alapokra a 28 évvel később ezt a sorozatot? Miért rendhagyó folytatás A csonttemplom? Miben más, mint a korábbi apokalipszsifilmek? Hogyan cserélte Danny Boyle és Alex Garland reményre a műfaj nihilizmusát? Kik tudják még megmenti ezt a világot? Mit mond a film a generációk egymásra utaltságáról? Milyen kortárs-politikai analógiákat fedezhetünk fel a történetben? Többek közt ezekről lesz szó a legújabb podcastadásunkban.

1981-ben jelent meg Thomas Harris modernkori krimi-klasszikusa, A vörös sárkány. Ugyan számos érdeme van a regénynek, de a legnagyobb hatása kétségtelenül abban rejlik, hogy ebben debütált az elegáns szociopata, az úriember sorozatgyilkos, a gourmet kannibál, Hannibal Lecter karaktere. A regényből (elsőre) Michael Mann rendezett filmet 1986-ban, és bár az Embervadász címet kapó adaptáció bukásnak bizonyult, ez nem vetett végett a pszicho-pszichiáter mozis-karrierjének. Öt évvel később, 1991-ben ugyanis megjelent A bárányok hallgatnak. Minden idők egyik legjobb és legfontosabb thrillerje, ami egy csapásra ikonikus sztárt csinált Lecterből. Mi pedig most jól összemérjük a két filmet, és azok Hannibal Lecter ábrázolásait! Férfibúsongós neon-noir esztétika kontra reménytelen, rémálomszerű pokoljárás. Michael Mann vagy Jonathan Demme adaptálta jobban Thomas Harrist? Brian Cox vagy Sir Anthony Hopkins a jobb, hitelesebb, félelmetesebb Hannibal Lecter? Mennyire világlik ki a 80-as és a 90-es évek esztétikai és közérzeti különbsége a két film összehasonlításában? Miben problematikus mai szemmel A bárányok hallgatnak? Egyáltalán tényleg problematikus, vagy csak megint túl lett tolva a "woke-bicikli"? Mi a világ legjobb jelenete, és miért az, amikor William Petersen átugrik az ablakon? Miben rejlik a Hannibal Lecter-sztorik öröksége? Van-e bármilyen érdeme a későbbi Hannibal Lecter-filmeknek? Érdemes lenne-e még újra elővenni ezt a franchise-t? Többek között ezekről beszélgetünk a Roboraptor Podcast legújabb adásában.

Miután, már mindenki keresztül-kasul összegezte az elmúlt filmévet, végre mi is összeültünk, hogy kibeszéljük. A várakozásnak tehát vége, mert most aztán ténylegesen kiderül, hogy mik is voltak 2025 legjobb filmjei! Lesz szó vámpírokról, kutyákról és zombikról. Az újra összeállt, ABBA dalokat játszó Beatlesről. Meglepetés sikerekről, nagy Oscar-díj várományosokról és hazánk mozivásznait méltatlanul elkerülő gyöngyszemekről. Azokról, akik éppen lecsúsztak a listáról és azokról, akiknek talán rá sem kellett volna kerülnie - de hazugság lett volna, ha nem rakjuk fel. Hogy aztán végül kiderüljön: talán nem is volt annyira szörnyű filmév 2025!