Advertise on podcast: Boldogulj! podcast

Amúgy, miért is akarsz te közösséget létrehozni, vagy csatlakozni egyhez? Mi az alapvető célod ezzel? Mit gondolsz, mi a különbség aközött a közösségek között, amelyek mosz számodra vonzóak, és azok között, amelyek régen természetesen léteztek? Ebben a tippben arról van szó, hogy egy közösség “miért” jön létre, azaz, mi az az úgynevezett “magasabb rendű” cél, amely érdekében emberek egy csoportja együtt próbál működni. Ehhez az első “lökést” a stratégiai vezetők adják, ők azok, akik jövőorientáltak, nagy terveket szőnek, felismerik a világ nagyobb összefüggéseit, és ebből képesek olyan missziót, víziót és célokat megfogalmazni, amelyek aztán egyben tartják a közösséget - a “miért” nélkül hamar szétesik, vagy eleve létre sem jön a közösség. Becsüljük hát meg őket. 

Szerintetek mi az, ami az “élet értelme”, mi az, ami igaz? Egyáltalán, ebben a nagyon komplex világban ki mondja meg, hogy mi az igaz? Hogyan találhatjuk meg a magasabb rendű célunkat akár a közösségünkben, akár saját, egyéni életünkben? Ebben a tippben azt boncolgatjuk, hogy sokszor csak a közös tapasztalásokból, közös munkából, cselekedetekből jön rá egy közösség, hogy mi az ő saját, magasabb rendű céljuk, amely, akár egy világítótorony a viharos, háborgó tengeren, segíti őket, hogy ne térjenek le a helyes irányról. És arról is szót ejtünk, hogy a mai, nagyon bonyolult világunkban talán nem is az a legfontosabb, hogy kinek van igaza - elég lehet, ha megtanuljuk érteni egymás igazát, és ebből egy többet, de mindenképpen közeset alkotni. 

Mire gondoltok, amikor arról beszéltek, hogy valakit szerettek? Az érzésre? Vagy van ennek valami “kézzelfoghatóbb” módja is, amikor nem annyira “érezzük”, mint inkább “tesszük” a szeretetet? Tudtok ilyesmit olyan ember felé is kifejezni, aki úgymond az “univerzum teljesen ellentétes oldalán áll”? Ebben a tippben a cselekvő szeretet fogalmát és gyakorlatát hozzuk közelebb hozzátok, megmutatjuk, mire jó nem kis lelki energiát tenni abba, hogy megértsük a másikat. De arról is szó lesz, miért is mondjuk, hogy egy közösség élő szervezet, és ebből a nézőpontból miért fontos felismerés az ökológusok kutatási eredménye, amely arról szól, hogy egy élő szervezetben egyformán szükség van működtető és a változásokhoz rugalmasan alkalmazkodó energiákra is. 

Ugye, milyen klassz, amikor a közösségben összejöttök, nagy álmokat, terveket szőttök, nagyokat beszélgettek az élet nagy dolgairól, mondhatni, megváltjátok a világot, és ez alapján stratégiáztok, azaz missziót, víziót, célokat fogalmaztok meg? Jó, de van olyan köztetek, aki ezt lehozza a földre és meg is valósítja …? Enélkül mi lesz a nagy tervekkel? Ha a közösségedben te vagy az, akinek fontos a gyakorlatiasság, aki a stratégiázásokat sokszor szócséplésnek éli meg, és szívesebben foglalkozik azzal, hogy hogyan valósítjuk meg a dolgainkat, és mik az eredményeink - érezted már, hogy amolyan hálátlan, “feketeseggű” szerepet töltesz be? És ha te vagy a nagy álmodó, akkor szokott idegesíteni a gyakorlatiasabb tagok rendteremtő igénye, sőt egyáltalán észreveszed, hogy esetleg ez is fontos? Mégis mi lesz a terveiddel, ha senki sem valósítja meg? Ebben a tippben arról van szó, miért fontos, hogy megbecsüljük közösségünk operatív vezetőit - de arról is, hogy ő maga hogyan tudja megerősíteni saját magát, és már nem hálátlannak megélni a szerepét. 

Van stratégiai - tehát változást hozó, nagy álmodó, mindig messze látó - vezetőtök és van operatív is - aki gyakorlatias, és megvalósító -, de állandó közöttük a feloldatlan feszültség? Eleinte nagyon jól megvoltatok együtt, de egyre több a konfliktus, az egymás hibáztatása, sérül a bizalom, és már kezdtek belefáradni ebbe az egészbe? Ebben a tippben azt világítjuk meg, miért létfontosságú egy közösség életében, hogy legalább egy - de inkább több - ember betöltse a harmadik, úgynevezett “összeszerető” vezető - más néven a közösségi facilitátor - szerepét. Kiderül, mi az ő dolga, milyen személyiségtípusú ember válik be a legjobban ebben a feladatban, hogyan fejlesztheti magát, és egyáltalán hogyan kezdheti el az “összeszeretés” folyamatát, milyen egyszerű, de működő módszerei lehetnek erre már az első pillanattól kezdve. 

Ha te vagy a vezető:: te is “a saját gyerekednek” érzed a közösséget? Ezért egyre több feladatot vállalsz, hiszen úgyis csak te látod át igazán az egészet? Megrajzoltátok a  körök rendszerét és te egyedül vagy a középpontjában? Sokszor magányosnak érzed magad, de nem tudod, hogyan osztozhatnál a terheken a többiekkel? Ha közösségi tag vagy: eleged van abból, hogy “gyerekként” bánik veled a vezető, hogy hiába szeretnél több felelősséget vállalni, mindig ellenállásba ütközöl, és az érzésből, hogy “nem vagy elég jó”? Már azon gondolkodsz, hogy elhagyod a közösséget? Ebben a tippben azt járjuk körbe, hova vezethet az a folyamat, ha nem vesszük figyelembe a körök rendszerét, de azt is megmutatjuk, hogyan akadályozhatjuk meg a vezető elmagányoskodását.

Oké, megrajzoltuk a körök rendszerét, tudatosítottuk, figyelembe vesszük a döntéshozásban, megegyeztünk a feladat- és felelősségvállalásról. Na, de hogyan kérjük számon egymáson a vállaltakat? Egyáltalán szükség van erre? És miért? Miért fontos használnunk és fejlesztenünk az énvédő mechanizmusunkat? Ebben a tippben arról beszélgetünk, mit jelent és mire jó, ha körönként szerződünk - és hogyan lehet “jól” számon kérni. Kiderül, miért nem azonos egy valódi közösség vezetői rendszere azzal, amit korábban több munkahelyen, a mesterséges hierarchiában tapasztaltunk, és miért nem működik egy közösség akkor, ha csak egy vezetője van - és hogyan állhat elő az a helyzet, hogy ugyanaz az ember egyszer számonkér, máskor pedig őt kérik számon. Zene: ToSoDa Projekt: Danceflow

Szerintetek az a jó, ha egy közösségben mindenki egyformán vállal felelősséget? Vagy azért érezhető ebben némi különbség a tagok között? Vajon a sok feladatot végző, vagy a folyamatokért nagyobb felelősséget vállaló társunk áll inkább közelebb a “vezetőséghez”? És miért járhat “karöltve” a felelősségvállalás és a konfliktuskerülés? Létezik úgymond “jóféle” hierarchia is? Ebben a tippben azt boncolgatjuk, hogy hogyan oldja fel a vezetéssel kapcsolatos feszültségeket, ha megrajzoljuk a körök rendszerét, és ez - végső soron - miért az alapja, hogy jól működő, valódi, tudatássogn alapuló közösségek jöhessenek létre. Zene: ToSoDa Projekt: Danceflow

Vajon az tesz valakit vezetővé, hogy minden apró-cseprő dologra talál megoldást - akár a tagok helyett is? Reális elvárás felé, hogy mindent megoldjon, gyakorlatilag egyedül, akár a tagok helyett is, mintha azok a “gyerekei” volnának? Ebben a tippben egy olyan gyakran előforduló mintát járunk körül, amelyet sokszor egyáltalán nem is olyan könnyű érzékelni - azt, hogy hogyan tudja egy vezető visszaadni a tagok felé azt a felelősségvállalást, ami a sajátjuk. Vagyis: hogyan lehet eleját venni már az elején, egészen apró ügyekben annak a folyamatnak, amelynek a vége az lenne, hogy a vezető egyszemélyben dönt mindenről és old meg mindent, mintha a közösség többi tagja csak “gyerek” volna. És hogy ez a tudatosság miként segít majd hosszú távon a közösségnek abban, hogy egyáltalán fennmaradjon akkor is, amikor komolyabb kihívások érik. Zene: ToSoDa Projekt: Danceflow

Ha egy induló közösség tagja vagy, akkor talán éppen átéled - ha pedig egy már működőé, akkor emlékszel a kezdeti viharzásra -, hogy valahogy nagyon nehezen lendülnek előre a dolgok, mert senki sem akar a kezdeményező szerepbe beleállni. Jó, ha tudod, hogy ez egy teljesen természetes csoportdinamikai folyamat, hiszen különbözőségünkból adódóan egészen másképp viselkedünk egy közösség létrehozásának kezdeti fázisában. Ebben a tippben arra találsz támpontot, hogy megértheted, milyen alapvető szerepek alakulnak ki a közösségekben - legalábbis kezdetben -, és miért tekinthetünk mindegyikükre - ellenfél helyett - erőforrásként.  Zene: ToSoDa Projekt: Danceflow

Mit gondoltok, hogyan függ össze a felelősségvállalás és a vezetés - sőt, tovább megyek, hogyan kapcsolódik a felelősségvállalás azzal, hogy egyáltalán létrejöjjön egy közösség? Ebben a tippben arról beszélgetünk, hogy mit jelent a természetes hierarchia, és ezt hogyan hogyan hozza létre a valódi közösségekben a felelősségvállalás mértéke. És hogyan származik ebből maga a vezetés? Kiderül, hogy egy valódi közösségben hogyan válik valaki vezetővé - anélkül, hogy bárki kinevezné őt erre. Na, és vajon a vezetést nem vállaló tagoknak is van felelőssége?  Zene: ToSoDa Projekt: Danceflow

Szerintetek mi a közösség vezetőjének - vagy vezetőinek - a legfontosabb feladata? Mindent nekik kell megoldaniuk? A legtöbb feladatot ők végzik? Mindenben ők döntenek? Vagy lehet ezt úgy csinálni, hogy a közösség tagjai is szabadon kezdeményezhessenek? Ebben a tippben azt járjuk körül, milyen az úgynevezett facilitatív vezetés, és hogyan tudja a vezető egyszerűen csak elhárítani az akadályokat az önszerveződés útjából - ezzel pedig megkímélni magát a kiégéstől és elősegíteni, hogy a közösség tagjai is egyre több felelősséget vállalhassanak.  Zene: ToSoDa Projekt: Danceflow