
Advertise on podcast: Greendex
This podcast has
268 episodes
Language
HungarianPublisher
Greendex.huExplicit
Yes
Date created
2020/10/28
Latest episode
2026/11/13
Average duration
51 min.
Release period
12 days
Description
Olyan témákkal várunk, mint a természetvédelem, az elektromobilitás, a körforgásos gazdaság, a bio élelmiszerek, vagy a fenntartható szépségápolás, divat és egészség. Olvass minket a Greendex.hu oldalon, csatlakozz közösségi média követőinkhez és iratkozz fel a csatornánkra!
Unlock Greendex podcast Email contact info,
Listeners & Audience details
Email contact information
Direct podcast contact details

Listeners
Audience numbers & engagement insights

Audience details
Podcast Insights

Podcast episodes
Check latest episodes from Greendex podcast
Hidegebb telekre és még forróbb nyarakra készülhetünk. Hogyan lehetséges ez? | Holnapután
2026/11/13
Forró, száraz nyár után jött egy ősz, ami első ránézésre normálisnak tűnt. Valójában viszont már a vénasszonyok nyara is másképp zajlott, mint megszoktuk. Molnár László meteorológussal azt járjuk körül, mi áll mindennek a hátterében, és mi vár ránk a következő hónapokban és évtizedekben.
Szó esik arról, miért erősödik Magyarországon a kontinentális jelleg, és miért Nyugat-Európában történik a legnagyobb változás. Megnézzük, mit jelent az éghajlati „rezsimváltás“, és hogyan hat a hazai klímára a Csendes-óceánon kialakuló, minden eddiginél erősebb El Niño.
Kiderül az is, mi köze a Golf-áramlat és az Atlanti-óceáni áramlási rendszer (AMOC) lassulásának a hazai időjáráshoz, mit jelent a poláris örvény szokatlanul korai gyengülése, és milyen telet várhatunk.
A beszélgetésből az is kiderül, hogy hazánk éghajlata nem a sokak által említett mediterrán irányba, sokkal inkább a közép-ázsiaira emlékeztető klíma felé tendál, forró száraz nyarakkal és hideg telekkel.
Hogyan csalogassuk vissza a kütyüző gyerekeket a természetbe? | Holnapután
2026/11/04
A Holnapután legújabb adásában Simon Szilviával, a Zöld Hobbit néven ismert környezeti nevelővel, utazó pedagógussal beszélgetünk. Szilvia tizenöt éve járja az országot, és a természet kincseiről, a kapcsolódás fontosságáról és a minket körülvevő világ csodáiról mesél kicsiknek és nagyoknak.
Az adásban szó esik arról, hogyan lehet a képernyők világában felnövő gyerekeket a természet felé fordítani, mit lehet kezdeni a tinédzserrel, aki a kirándulás helyett inkább otthon maradna, és arról is, hogyan léphetünk ki a komfortzónánkból. Beszélünk a szülők és a pedagógusok felelősségéről és lehetőségeiről, valamint a cselekvő remény fontosságáról is.
Miért van még éhezés a világon, ha mindenkinek jutna elegendő élelem? | Holnapután
2026/10/27
Elegendő élelmiszert termelünk ahhoz, hogy bolygónk minden lakójának jusson belőle. Ennek ellenére napjainkban is százmilliók éheznek világszerte. Ráadásul az éhezés korántsem csak az üres gyomorról szól: az is lehet alultáplált, aki naponta bőségesen eszik. A Holnapután legújabb adásában, az élelmezési világnap apropóján Plántek Leával, az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezetének (FAO) regionális kommunikációs vezetőjével beszélgetünk az élelmezés globális kihívásairól és arról, hogyan étkezhetünk egészségesebben és fenntarthatóbban.
Virágok a tányéron? | Holnapután
2026/10/21
Virágot enni elsőre talán különös ötletnek tűnik, pedig korántsem új gasztronómiai hóbort. Az ehető virágok és vadon termő növények évszázadokon át részei voltak a mindennapi étkezésnek, a hozzájuk kapcsolódó tudás azonban az idők során jelentősen megkopott. A Holnapután legújabb adásában Halmos Monika fitoterapeutával, virágsommelier-vel, a virágkonyha egyik legismertebb hazai szakértőjével beszélgetünk arról, hogyan találhatunk vissza ehhez az elfeledett világhoz.
A jövő rajtunk múlik, és ez jó hír | Holnapután
2026/08/26
Vajon a mesterséges intelligencia megoldás vagy újabb probléma? Dr. Rab Árpád jövőkutatóval, az NKE EJKK Információs Társadalom Kutatóintézetének tudományos főmunkatársával arról beszélgettünk, hogyan formálja a technológia a jövőnket – és mit tehetünk azért, hogy ez a jövő élhető legyen.
Szó esik arról, miért nem a technológia elutasítása a megoldás, hanem annak tudatos használata, és miért lehet kulcsfontosságú a „hatékonytalanság" mint kifejezetten emberi tulajdonság egy egyre gyorsuló világban.
Az adásban szó esik:
A gazdaságtörténet 40-50 éves hullámairól, és arról, miért termelnek a régi megoldások új típusú problémákatMiért lehet a fenntarthatóság felé vezető út izgalmas kaland lemondások sorozata helyettMiért van szükségünk a hatékonytalanságra – beszélgetésekre, sétákra, kertészkedésreAz AI valódi kockázatáról: nem a gépek lázadása, hanem a saját kíváncsiságunk, és az emberi képességek csökkenéseKonkrét példákról, ahol az AI valódi megoldást hozHogyan tarthatjuk magunkat tudatosan a jelenben egy felgyorsuló világbanMit adjunk át gyerekeinknek félelem és klímaszorongás helyett
Meddig éri meg? – A tét már a jövőnk | Holnapután
2026/08/18
„Nem rúgta ránk az ajtót a klímaváltozás” – mondja Lakatos Boglárka, az Agrárközgazdasági Intézet kutatója, legújabb podcastunk vendége. Ahogy fogalmaz, ez csak egy kattintásra csábító narratíva. A folyamatot valójában évtizedek óta jelzik a kutatók, csak épp eddig jóval kevesebbet tettünk, mint tehettünk volna.
Az adásban szót esik:
arról, hogy a klímaváltozást évtizedek óta jelzik a kutatók – nem hirtelen "rúgta ránk az ajtót",arról, hogy a víz nem korlátlanul, hanem lassan és feltételekkel megújuló erőforrás,az alföldi talajvízszint évtizedes csökkenéséről és a hagyományos gazdálkodás jövőjéről,a fokgazdálkodásról, a régi magyar vízkezelési hagyományról, amely ma is mintát adhatna,azokról a tudatos egyéni döntésekről, amelyekkel mindenki hozzájárulhat a változáshoz,két példáról (Németország, Marispuszta), amelyek megmutatják, milyen gyorsan regenerálódhat a természet.
Merre lehet a Velencei-tó jövője? | Holnapután
2026/08/09
Az idei nyáron újra a szárazság, a forróság és a vízhiány vált meghatározóvá. Podcastunkban így főként kapcsolódó témákkal foglalkoztunk: szóba került a Balaton és lehetséges jövője, vízügyi kérdések és a Homokhátság helyzete, aztán Ljasuk Dimitryvel a Tisza-tóról beszélgettünk, és a megoldási lehetőségekbe is bepillantást nyerhettünk a marispusztai elárasztás történetével.
Aktuális adásunkban a rekord alacsony vízszintet elérő Velencei-tó múltját, jelenét és lehetséges jövőjét jártuk körbe.
Vendégem, Dr. Boromisza Zsombor, a MATE Tájvédelmi és Tájrehabilitációs Tanszék egyetemi docense, tájépítész és természetfotós volt, aki évtizedek óta foglalkozik a Velencei-tóval, és meggyőződése, hogy nem a vízhiány a legfőbb gond, hanem az, hogy nem jól alkalmazkodunk az új helyzethez.
„Mindegy már, hogy milyen víz, csak víz legyen” | Holnapután
2026/08/03
A Homokhátság mára gyakorlatilag félsivataggá vált. A vízhiány nyomán a gazdálkodás az ellehetetlenülés határán áll, az őshonos élővilág pedig jórészt eltűnt. Az elmúlt időszakban kicsúcsosodó folyamatban a melegedő és szárazodó klíma mellett az évszázados emberi beavatkozás negatív hatásai is közrejátszottak. Bár sokak szerint a huszonnegyedik órában vagyunk, vannak néhányan – és egyre többen –, akik úgy gondolják, hogy ideje a kezünkbe venni a sorsunkat. Új podcastunkban Nagyapáti Oszkárral, a kiskunmajsai Marispusztai Önkéntes Vízőrzők vezetőjével beszélgettem.
„Amikor én még kissrác voltam, akkor a kútban 2-3 méter mélyen volt a víz. Ez azóta lement 8 méterre” – mondja Oszkár, érzékeltetve azt is, hogy milyen gyorsak a változások. Mivel családja generációk óta gazdálkodik Kiskunmajsa környékén, a családi történetekből is képet tudunk alkotni a múltról. Például az 1960-as években olyan magasan volt a talajvíz, hogy a kútban le sem kellett engedni a vödröt, elég volt megmeríteni, hogy megteljen vízzel.
Ehhez képest ma ott tartunk, hogy – az önkéntes vaditatást is végző – vendégem szerint, már a vadakat is muszáj itatni, hogy ne pusztuljanak el.
Persze mindehhez hozzájárul az is, hogy az eleve nagyon száraz vidékre csapadék is alig érkezik. Évi 250 milliméter alatt számít egy terület sivatagnak. Kiskunmajsán tavaly 289 milliméter csapadék esett.
Újraéled a természet, ha visszatér a víz
Oszkár és társai 2024 végén kezdtek arról beszélni, hogy komoly problémák lesznek a víz kapcsán, ha nem tesznek valamit. A közös gondolkodást a WWF filmje, az „Eltékozolt vizeink” termékenyítette meg, ahonnan ötletet merítettek a cselekvéshez. Néhány deszka, egy kis gát és hosszas hivatali egyeztetés után 2025 elején megtörtént az első elárasztás egy kéthektáros területen.
A hatás már az első évben mérhető és csodaszerű volt. Egyrészt a közeli talajvízszint-mérő kútban jelentős emelkedést regisztráltak, másrészt a környékbeli gazdák szénahozama is megemelkedett, sőt a legeltetés is hosszabban folytatódhatott, mint korábban. Ami pedig még ennél is elképesztőbb volt, hogy gyakorlatilag heteken belül visszatért az élet, megjelentek a ritka vándormadarak, a rovarok, a kétéltűek.
Idén tavasszal pedig megtörtént a második terület, immáron egy 5 hektáros legelő elárasztása.
A történet híre pedig bejárta a nagyvilágot: a Marispusztai Vízőrzőkról beszámolt a Los Angeles Times és New York Times, Peruból képeslapot kaptak, és a környező országokból is érkeztek megkeresések határon átnyúló vízőrző projektek megvalósítására.
Munkájuk itthon sem maradt visszhang nélkül. Tavasszal az új kormány első, kihelyezett ülése előtt Marispusztán tett látogatást, ahol az elért eredmények megismerése mellett konstruktív egyeztetések is zajlottak. Ahogy Oszkár elmondta, az új miniszterelnök még bőven a választások előtt, februárban is járt már náluk.
Mozgalommá szerveződnek a vízőrzők
Nem Oszkárék az egyetlenek, akik vízőrzéssel foglalkoznak, de az elsők között vágtak bele. Történetükben legalább két olyan pont van, mely különlegessé tette őket, és amelyek ezzel párhuzamosan elengedhetetlenek is a sikerhez. Egyfelől mindig mindent szabályosan, a hivatali utat türelemmel végigjárva csináltak, mondhatni kitaposva, kijelölve ezzel az utat másoknak.
Másrészt pedig mindent csapatban csináltak. Bár Oszkár a csapat vezetője, többször is aláhúzta, hogy amit véghez vittek, az a közösség érdeme. Ahogy mondja, az elejétől hitt a közösség erejében, a csapatban mindenki azt a feladatot csinálta, amihez a legjobban értett.
Ma pedig már ott tartanak, hogy VízÖrző Mozgalom néven egy országos hálózat felépítésében segédkeznek, ahol várják olyan emberek, illetve csoportok jelentkezését, akik szeretnék elkezdeni a vízőrzést saját területükön. Oszkárék ehhez minden szakmai segítséget meg tudnak adni.
A vegetációtüzek legfőbb oka az ember | Holnapután
2026/07/27
A világ összes erdőtüzét meg tudnánk előzni, ha előre meg lehetne jósolni hol és mikor csapnak fel a lángok. Erre egyelőre nem vagyunk képesek, ám a tűzkockázatok becslése ma már lehetséges. Egy ilyen, tűzkockázatbecslő modellt épített fel a Corvinus Egyetem kutatója, Manczinger Melinda és munkatársai, akik a Kárpátok térségét – benne három észak-magyarországi megyével – vizsgálták a tűzkockázatok szempontjából, számos változót figyelembe véve.
Kutatásuk 2025-ben jelent meg a Scientific Reports tudományos folyóiratban, melyben bemutatták a modell működését. A gépi tanulási algoritmus egy 27 változót tartalmazó, igen komplex adathalmaz alapján értékeli a vizsgált területek tűzkockázati valószínűségét.
A hét országot felölelő kutatásban többek között vizsgálták a hőmérsékleti- és csapadékadatokat, a növényzet egészségével kapcsolatos mutatókat, a domborzati viszonyokat, sőt még társadalmi–gazdasági tényezőket is. A tanulmány legérdekesebb megállapítása pedig az, hogy egyáltalán nem az áll a vegetációtüzek hátterében – legalábbis a vizsgált régióban, a Kárpátok térségében – mint amire először gondolnánk.
Nem a klímaváltozás miatt lángol a vegetáció
Természetes körülmények között a vegetációtüzek mögött álló legfőbb okot a villámcsapások jelentik. Az ember által használt területeken viszont nagyon más képet látunk. A kutatás egyik legérdekesebb megállapítása, hogy a Kárpátok térségében – ahogy egyébként a világ más részein is – a vegetációtüzek kialakulásának legfőbb oka, nem a gyorsan melegedő klíma, vagy az aszály, vagy az említett villámcsapások, hanem az ember.
Egész pontosan az ember által módosított tájak, mint például a túl sűrűn elhelyezkedő szántóföldek, illetve az infrastruktúra és a városok közelsége. Persze a klímaváltozásnak is fontos szerepe van, hiszen a hőhullámok, az aszály vagy épp az alacsony páratartalom, kiváló táptalajt nyújt a tüzek kialakulásához.
Legalább ennyire érdekes megállapítás, hogy a növényzet műholdas vizsgálatai alapján meghatározott NDVI index – ami gyakorlatilag a növényzet egészségét mutatja – ott magasabb, ahol alacsonyabb a tűzkockázat. Tehát a sűrű és egészséges növényzet, képes csökkenteni a tüzek kockázatát.
Az adásban szót ejtünk arról,
hogy hol találhatóak határokon átnyúló tűzfolyosók,melyik három magyar megyét vizsgálta a kutatás, és mit kell tudni ezek tűzveszélyességi kockázatáról,mire kell figyelnünk, hogy csökkentsük a tűzveszély kockázatát,hogyan segítette a gépi modellt egy konkrét tűzeset elemzése,hogyan tudják használni a hatóságok a kutatás eredményeit,és miért lehet szükség nemzetközi összefogásra a tüzek megelőzésében és oltásában.
Nincs élet víz nélkül? – Ljasuk Dimitry új filmjéről | Holnapután
2026/07/20
Ljasuk Dimitry neve összeforrt a Tiszával és a Tisza-tóval. Készülő, Élet víz nélkül című új dokumentumfilmjében a klímaváltozás és a vízhiány drámai hatásait kutatja, Spanyolországtól az Alpokon át egészen a Homokhátságig. A sokkoló képek ellenére azonban nem a kétségbeesésre, hanem a reményre, az alkalmazkodásra és a tenni akaró emberekre fókuszál.
A Holnapután legújabb adásában Novák Zsombor beszélget Dimitryvel a forgatás megdöbbentő tapasztalatairól, a Tisza-tó túlzsúfoltságáról, az írott és íratlan vízi szabályok megszegéséről, valamint a Jóreménystég körül kialakult, példaértékű civil közösségről.
A tartalomból:
Klímaszorongás helyett cselekvés: Miért kell elengednünk a múltat, és hogyan fókuszáljunk a megoldásokra?Forgatási kulisszatitkok: Kiszáradt folyómedrek és homoksivatagok – drámai helyzetkép Európából és a Kárpát-medencéből.Veszélyben a Tisza-tó: Hogyan teszi tönkre a felelőtlen turizmus és a motoros forgalom a páratlan élővilágot?Hogyan legyünk jó „vendégek”? Miért az evezős jelenlét a legetikusabb kapcsolódás a természethez?A Jóreménystég csodája: Egy közel 8000 fős, aktív közösség, amely önkéntesen óvja és építi a Tisza-tó egyik legszebb szegletét.
Hasznos linkek:
Ljasuk Dimitry videós oldalaKorábbi beszélgetésünk DimitryvelA Jóreménystég oldalaA Tisza-tavi kódexBeszélgetésünk Csala Dániellel
Műsorvezető: Novák Zsombor
Vendég: Ljasuk Dimitry, médiaszakember, független filmes
Útkeresés a fenntarthatóbb ruhaipar felé | Holnapután
2026/07/13
A Holnapután legújabb adásában vendégünk Bendó Zoltán, a TEX-DAN projektmenedzsere volt, akivel a körforgásos gazdaságról és a fenntartható textiliparról beszélgettünk.
Az adásban szó esett arról, hogy milyen kihívásokkal néz ma szembe a ruhaipar. Környezeti oldalról vizsgálva ezt a kérdést nem is lehetne megkerülni, hiszen az egyik legszennyezőbb ágazatról van szó. Sokatmondó adat, hogy egyetlen pamutpóló előállításához közel 3000 liter vízre van szükség.
A kérdés társadalmi oldala legalább ennyire kihívásos. A textilipar a 20. század második felében gyakorlatilag teljesen kiszorult a fejlett országokból, Magyarországon is nagyítóval kell keresnünk olyan vállalkozásokat, melyek ezen a területen dolgoznak. Ennek oka elsősorban az, hogy a jellemzően – de nem kizárólag – távol-keleti országokban nagyon olcsó a termelés: a környezet- és munkavédelmi szabályok – ha egyáltalán vannak – sokkal lazábbak, a munkabérek pedig rendkívül alacsonyak.
Ennek ellenére a ruhaboltok jelentős részében nagyon olcsóak a ruhák, ahol pedig drágábbak, ott jellemzően csak a márkanév miatt kell többet fizetni. Persze ezt az olcsóságot is megfizeti valaki: főként a kizsákmányolt természet és a munkások.
Az eldobhatóság kultúráját kellene meghaladni
Az olcsó és gyakran silány minőségű ruhák, és úgy általában a fast fashion üzleti modell arra épül, hogy egy-egy ruhadarabot csak nagyon rövid ideig viseljünk. A terméklánc abszolút lineáris, a viselt, vagy akár még az eladás előtt hulladékká váló textilek jellemzően sosem kerülnek újrahasznosításra.
A körforgásos modell célja ezzel szemben az, hogy a ruhák, az anyagok és az erőforrások a lehető leghosszabb ideig használatban maradjanak újrahasznosítás vagy újragondolt használat révén. Ez nem csupán környezetvédelmi, hanem egyre inkább pénzügyi kérdés is lehet, ha megtaláljuk a módját, hogyan forgassuk vissza őket a rendszerbe.
A változás lehetséges útjai
Az Európai Unió felismerte, hogy változásra van szükség a textiliparban is. Ezt egyfelől különböző szabályozásokkal kényszeríti ki, másrészt pedig olyan programokat támogat, mint amilyen a TEX-DAN is.
A június végén lezárult TEX-DAN célja az volt, hogy a Duna-régióban (több mint 11 országban) működő kis- és középvállalkozások transznacionális együttműködés révén a textilipari és divatipari értékláncokban a körforgást elősegítő technológiákat alkalmazzanak.
A program négy fő cél köré szerveződött: a körforgásos megoldások alkalmazása a textil- és divatipari értékláncokban; a körforgást elősegítő helyi, regionális és nemzeti politikák korszerűsítése; a transznacionális együttműködés és a tudáscsere fellendítése, valamint a különböző fenntartható transznacionális együttműködési formák létrehozása.
Az adásban ezeken túl szó esett még:
Az ultra fast fashion térhódításáról: a gyors divat mellett egyre inkább jelen vannak az úgynevezett ultra fast fashion kategóriát képviselő üzleti modellek, ahol a vásárlók sokszor csupán egyetlen alkalommal hordanak egy ruhadarabot, majd azonnal megválnak tőle.
A kiterjesztett gyártói felelősségről (EPR): az Európai Unió szabályozásának köszönhetően a gyártóknak már a hulladékká vált ruhák kezelésének költségeiből is részt kell vállalniuk.
A fogyasztói döntések erejéről: bár a vásárlók sokszor elsősorban az árak alapján döntenek, fontos felismerni, hogy a „nem vásárlás” is egy létező, radikális és nagyon hatékony fenntarthatósági válasz.
A körforgásos jó gyakorlatokról: a műsorban konkrét iparági példák is elhangzottak a textilhulladék technológiai eszközökkel történő minimalizálására, valamint a használt ruhák kreatív újrahasznosítására (például rongyszőnyegek készítésére).
A vállalkozásoknak nyújtott gyakorlati segítségről: a TEX-DAN projekt keretében több mint hatvan mikro-, kis- és középvállalkozás kapott konkrét támogatást mentorálások és workshopok formájában, hogy üzleti modelljüket a körforgásos gazdaság irányába mozdíthassák el.
Nincs varázslat a Homokhátságon | Holnapután
2026/07/07
A Nem víznek való vidék Youtube-csatorna alapítója, Csala Dániel szerint versenyt futunk az idővel, hogy megmentsük a kiszáradó magyar tájat.
Podcastunk legújabb adásában egy olyan emberrel beszélgetek, aki – bár nem vallja magát szakembernek – nagyon sokat tud a vízválságról, amellyel országunknak szembe kell néznie. Csala Dániel már évek óta foglalkozott a témával, amikor megalapította a csatornáját, ahova olyan filmeket és podcastokat gyárt operatőrével, amelyek nem csak a problémákat, de a lehetséges megoldási lehetőségeket is bemutatják.
A csatorna címe szándékosan provokatív. Ahogy Dániel mondja, a magyar táj ma „nem víznek való”, mert a történelmi folyószabályozásokkal, belvízmentesítéssel, a mocsaras területek lecsapolásával olyan rendszert építettünk, amelynek célja nem a víz megtartása, hanem annak minél gyorsabb levezetése. Ezt a helyzetet kell megváltoztatni, és ahogy vendégem mondja, ha sikerül, még az is lehet, hogy „át lehet brandelni a csatornát víznek való vidékre”.
A beszélgetés egyik fókuszpontját a Homokhátság helyzete adta, ahol talán a legnagyobb a baj. A terület egyes pontjain tíz méter mélyre kell ásni, mire talajvízhez érünk. Dániel szerint ez „gyakorlatilag halálos ítélet a felszíni növényeknek”. De nem csak az Alföld van nehéz helyzetben: a Dunántúlon, ha lassabban és nem is mindenütt, de már elindultak hasonló folyamatok.
A legjobb víztározó a talaj
Csala Dániel úgy látja, hogy az elmúlt időszakban, talán nem függetlenül az évek óta egyre pusztítóbb szárazságoktól, felgyorsultak az események társadalmi és szakmai szinten egyaránt.
A vízhiányt testközelből érzékelő helyiek például egyre gyakrabban szerveződnek össze, és válnak vízőrzőkké. Ilyen csoport a Nem víznek való vidék csatornáján is szereplő Marispusztai Önkéntes Vízőrzőké. Ők helyi fürdő csurgalékvizét megfogják: nem engedik elfolyni, hanem beszivárogtatják a talajba. A probléma súlyát és munkájuk fontosságát jól mutatja, hogy az új kormány első kihelyezett ülésén éppen Marispusztára látogattak el.
A vízügyi szakmában is megindultak a változások. Noha az elmúlt nagyjából 200 évben a fő prioritás az árvíz- és belvízmentesítés volt, a „káros” vizek gyors levezetése, mára a feladat egyre inkább a vízmegtartás. Ennek egyik első lépéseként indult el 2024-ben a „Vizet a tájba” program, melynek – bár még csak erősen korlátozottan, de – már vannak eredményei.
Az ilyen kezdeményezések azért is létfontosságúak, mert, ahogy vendégem mondja, a talaj a legjobb víztározó. A lábunk alatt megőrzött víz segíti a kritikus szintre süllyedt talajvíz pótlását, és szemben a víztározókkal, jóval alacsonyabb a párolgási veszteség is.
„Azt szokás mondani, hogy a legjobb víztározó a talaj. Sajnos nem a szemnek kedves víztározók jelentik a megoldást, hanem a talajban tározott víz” – hangzik el az adásban.
Az adásban a fentieken túl szó esik arról, hogy:
a vízhiány már nem csak agrárkérdés, hanem mezoklimatikus probléma és élhetőségi kihívás is egyben,az agrártámogatások rendszere, és az aszálykár-kompenzáció sokszor rossz irányba motiválja a gazdákat, így ezek megváltoztatása elkerülhetetlennek tűnik,az Alföld legalább 10–15%-án a tájhasználat átalakítására van szükség, a területek egy részén pedig állandó vagy időszakos vízborítást kell létrehozni, a városi vízmegtartás és szivacsvárosok szerepe felértékelődik, mert képes tompítani a klímaváltozás hatásait a településekenmiért optimista mégis Csala Dániel, és mit gondol arról, hol tartunk majd 10–15 év múlva.
A méhlegelő nem csak a méhekről szól | Holnapután
2026/06/29
Hazánk legértékesebb természeti kincsei közé tartoznak a gyepterületek melyek fajgazdagsága, és a klímaváltozás mérséklése szempontjából kulcsfontosságú széntároló képessége kiemelkedő. Sajnos mégis mostohán bánunk a gyepeinkkel, legyenek azok a természetben, vagy épp a kerítésünkön belül. A gyepek fontosságáról, megvédésük lehetséges módozatairól és a városi gyepterületek – avagy méhlegelők – jelentőségéről Kántás Zoltánnal beszélgettünk.
Kis léptékben, 100 m² alatti területeket vizsgálva a növényfajok számában a gyepek világrekorderek: több fajt vonultatnak fel, mint az esőerdők. Mégis, ha a természetvédelem szóba kerül, mindenkinek először az erdők ugranak be. Ha valaki beruházást tervez, komoly ellenállásra számíthat, ha fákat kell kivágni az építkezés miatt. A gyepek miatt viszont nem sokan állnak ki. Talán ezért is hívják a feltöretlen területeken megvalósuló fejlesztéseket zöldmezős beruházásnak.
Pedig a gyepek jelentősége – nem is csupán diverzitásuk és szénmegkötő képességük okán – óriási. A gyepek az ízeltlábúak paradicsoma, ők pedig a természet egyik legfontosabb építőkockáját jelentik: ha holnap eltűnne az összes ember a föld színéről, túl sok dolog nem változna meg; ha eltűnnének az ízeltlábúak, minden a feje tetejére állna.
Ezek az élőlények olyan fontos feladatokat látnak el, mint a beporzás, vagy épp a lebontás. Vendégem egy pizzás példát hozott: ha eltűnnének a beporzók, akkor ugyan még tudnánk rendelni pizzát (a gabonák ugyanis önbeporzók), de a feltéttel már gondban lennénk. Einstein szerint, ha eltűnnek a beporzók, az emberiség is kihal négy éven belül. Persze, ahogy az az adásból is kiderül, a zseniális fizikus valószínűleg soha nem mondott ilyesmit, és talán a négy év is túlzás, de – bárkitől is származik a mondás – a valóságtól azért túlzottan mégsem áll messze.
Nem csak a méhek legelésznek
A beporzók között fontos szerepet kapnak a méhek, de távolról sem ők az egyetlenek, akik részt vesznek ebben a munkában. A városokban mégis méhlegelőnek hívjuk a gyepterületeket, ez azonban csak marketingfogás: a méhecskéket mindenki szereti, könnyű velük eladni valamit, ami nem feltétlenül vonzó a „rendezett” környezethez szokott ember számára.
Ahogy egy korábbi adásunkban is szót ejtettünk róla, a nyírt, műtrágyázott és rendszeresen szellőztetett pázsit iránti vonzalmunk – az angolkert-eszmény – Nagy-Britanniából kiindulva meghódította a világot. A jelenlegi klímaviszonyok mellett azonban a tökéletes zöld gyepet csak mesterségesen lehet fenntartani, ráadásul az élővilág szempontjából is zsákutcát jelent.
Velük szemben a méhlegelőket évente csak 1–2 alkalommal kaszálják, azt is úgy időzítve, hogy az őshonos növények vegetációs ciklusához illeszkedjen – magyarul, hogy virágozhassanak és elszórhassák a magjukat. Ezzel a módszerrel, néhány év alatt gyönyörű, őshonos gyepterület jön létre, ahol nem kell tartanunk olyan növényektől, mint például a sokaknak kellemetlenséget okozó parlagfű.
Az adásban szót ejtünk arról, hogy miként lehet úgy létrehozni természetes gyepeket, hogy azok városi környezetben is vonzóak, és a többség számára elfogadhatók legyenek. A méhlegelő ugyanis nem arról szól, hogy hagyjuk, hogy a kertünk vagy a közparkok dzsumbujjá váljanak. Sokkal inkább arról, hogy a közvetlenül nem használt területeken hagyjuk, hogy a természet tegye a dolgát. Ugyanitt viszont az is elhangzik, hogy azokon a területeken, ahol szabadidős tevékenységet folytatunk, pihenünk, vagy épp a gyerekek játszanak, igenis indokolt a fűnyírás, és adott esetben a locsolás is.
Az adásban szó esik még:
a vágatlan május mozgalomról,a gyepterületek hűtőhatásáról és vízmegtartó képességéről,jó példákat gyűjtő és alkalmazó civilekről,a természetes gyepek eltűnésének okairól és üteméről,a méhekről és más beporzókról,a növényvédelmi és állategészségügyi szerek negatív hatásairól,és arról is, hogy milyen lehet a természetes gyep egy hangya szemszögéből.
100 éve kutatjuk a Balatont – most jön a legnagyobb kihívás | Holnapután
2026/06/22
Mi köze van a folpaknak a Balatonhoz? Miért veszélyesebb a tóra a magas vízszint, mint az alacsony? És tényleg fenyeget a kiszáradás? A Holnapután legújabb epizódjában dr. Vasas Gáborral, a HUN-REN Balatoni Limnológiai Kutatóintézet (BLKI) főigazgatójával beszélgettünk. A maratoni hosszúságú adásban olyan tények hangzottak el, melyek sokszor teljesen felülírják azt, ami a közvélekedésben él a Balatonról.
A tökéletes pázsit valójában ökológiai sivatag | Holnapután
2026/06/08
Szépen gondozott, élére vágott gyep, tujasor, és gondosan permetezett rózsák – ezek sokak szemében az ideális kert képét festik. Csakhogy mindez valójában egy mesterségesen életben tartott rendszer, amely tőlünk energiát vesz el, körülöttünk lévő élővilágnak pedig nem ad vissza semmit. Bereczki Anna kerttervezővel arról beszélgettünk, hogyan lehetne ezt másképp csinálni, és az embert valamint a természetet is éltető kerteket létrehozni.
Bereczki Anna biomérnök, kerttervező, a fenntartható kertek kialakításával foglalkozó BBlooms alapítója.
A nyírott, műtrágyázott és rendszeresen szellőztetett pázsit iránti vonzalmunk nem véletlenül alakult ki: az angolkert-eszmény Nagy-Britanniából kiindulva meghódította a világot. A probléma csak az, hogy egészen más mennyiségű csapadék hullik a szigetországban, mint nálunk, és a szárazság is más dimenzióban értelmezhető. Itthon, a jelenlegi klímaviszonyok mellett a tökéletes zöld gyepet csak mesterségesen lehet fenntartani – és minél hosszabb aszályos tavaszokat és nyarakat élünk meg, annál világosabb, hogy ez zsákutca.
…olyan, mintha egy ökológiai sivatag lenne a kertünk. Semmit nem táplál, hanem tőlünk várja el, hogy folyamatosan nyírjuk, műtrágyázzuk, és végezzük a gyepszellőztetést… – mondja Bereczki Anna
A fenntartható kert gondolata ezzel szemben egészen más megközelítést kíván: olyat, amelyben nemcsak mi, és a más klímáról származó esztétikai ihletésünk van jelen, hanem a talaj mikroorganizmusaitól a beporzókon át a madarakig és sünökig mindenki. Bereczki Anna szerint a kert valójában egy ökoszisztéma, és a tervezési munka lényege éppen az, hogy ennek az egész rendszernek tudjunk segíteni – nem ellenük, hanem velük dolgozva. Ez azt is jelenti, hogy az őshonos, és – ahol szükséges – a szárazságtűrő fajokat részesítjük előnyben, mulcsozással tartjuk meg a nedvességet a talajban, és időt adunk a természetes egyensúly kialakulásának.
A kertet ne csak úgy értelmezzük, hogy van a kert és mi, hanem hogy annak még van egy csomó szereplője. Indul a talajtól, a növényeken át a beporzókig, a mindenféle kis hasznos rovarig, madarakig, sündisznókig. Ez egy egész ökoszisztéma..
A fenntartható kerttervezés lényege nem az, hogy egy csettintésre magazinba illő kertünk lesz. Ez egy sokkal hosszabb, türelmet igénylő folyamat – de cserébe a végén egy valóban élő, szinte önfenntartó rendszerünk lesz. Mindez pedig nem csak miattunk és a helyi élővilág miatt fontos. Budapesten például 60 Margitszigetnyi magánkert létezik – ha ezeket fenntartható, klíma- és természetbarát módon alakítanánk ki, az összességében komoly hatással bírna a főváros mikroklímájára: élhetőbbé válna minden városlakó számára.
Az összefüggés jól látható: ahol betonfelületek és műfű dominálnak, ott a hőszigethatás csak fokozódik – egy szélsőséges példában a Széll Kálmán téren mért műfű felszíne egy forró nyári napon 60 fokos volt, miközben a közeli árnyékos zöldfelület alig 28 fokot mutatott. Anna tapasztalatai szerint a szemlélet változóban van, úgy a köztereken, mint a magánkertekben. Budapesten például egyre több közterületen váltják fel az egynyári virágágyásokat évelő, diverz ágyások, és egyre kevesebb helyen zsákolják be ősszel a faleveleket.
Az adásban ezeken túl szót ejtünk arról:
hogy miért pusztulnak el sorra a tuják, és miért nem a babérmeggy ültetése a helyes válasz erre a problémára,miért érdemes az őshonos fajokat választani, de milyen esetben lehet mégis jó választás az idegenhonos növény,a vegyszermentesség kérdéséről és arról, hogy mit tegyünk, ha tetves lett a rózsánk,és egy izgalmas önkéntes kertészprogramról, amelyet Anna most próbál meghonosítani itthon a Főkerttel közösen.
Podcast reviews
Read Greendex podcast reviews
Podcast sponsorship advertising
Start advertising on Greendex relevant audience podcasts
You may also like to advertise on these Podcasts

4.91366715
The Learning Leader Show With Ryan Hawk
Ryan Hawk

4.92110505
the bossbabe podcast
Natalie Ellis

4.3387182001
The Megyn Kelly Show
SiriusXM

4.947999419
The Shawn Ryan Show
Shawn Ryan

4.5185359
Who, When, Wow!
Tinkercast | Wondery

4.6688781131
Armchair Expert with Dax Shepard
Armchair Umbrella

4.9554852202
The MeidasTouch Podcast
MeidasTouch Network

4.639655
Only Murders in the Building Podcast
Straw Hut Media

4.7833521
The Home Service Expert Podcast
Tommy Mello: $200 Million Founder|Forbes, Inc., Entrepreneur Columnist

4.443671371
Something You Should Know
Mike Carruthers | OmniCast Media