Advertise on podcast: Harmóniaszoba

Az élet középső időszaka minden ember számára az átalakulás, a változás ideje. Van, akinél az átalakulás, a személyiség átformálódása fokozatosan, nagyobb megrázkodtatások nélkül megy végbe, míg másoknál, becslések szerint az emberek kétharmadánál, drámai változások közepette zajlik, Az élet középső szakaszába való belépés egyben egy új életstruktúra választását és egyben egy új generációba való kerülést is jelent. A középkorban való megállapodás időszaka lényegében a személyiség irányulásai, feszültségei, ellentétes törekvései közötti egyensúly megteremtése. Levinson az egyensúlyteremtés feladatát négy kiemelt területen gondolja nagyon fontosnak. Ezért ebben a podcastbena 4 polaritás : a fiatalság-öregség, az alkotás-rombolás, a kötődés-eloldódás, a férfiasság-nőiesség polaritásban létrejövő feszültégek feloldási lehetőségeit mutatom be. 

Veszélyes állapot, hiába rongyolódik el a közbeszédben a „kiégés" kifejezés, hasznos, ha a fogalmat tisztán látjuk és tudjuk is, mit tehetünk ellene. Bukta Tünde szakpszichológus a Vezetőfejlesztés a 21. században című kötet erről szóló fejezetét jegyzi. A szakértő-szerzővel Harka Éva beszélgetett. A Mecenatúra pályázatnak köszönhetően a kötet tíz legaktuálisabb témáját podcastben járjuk körbe. A projekt honlapja: https://ktk.pte.hu/hu/ajovovezetoi

Az élet olyan mint a billiárd.ismét eltelt egy év, és én ismét összegeztem az elmúlt évem belső folyamatait, apukám halála után a gyászév befejeződött, de az utóhatásainak az élményei még feldolgozást igényeltek tőlem. Ezért ezt az évet még a lelki és testi regeneráció folyamatában töltöttem. Természetesen az évem tartogatott még számomra kellemes és kellemetlen élményeket, amelyeket bemutatok ebben a podcastben. Volt aki úgy jellemzett ebben az évben, hogy én vagyok a vitatkozó mókus, ennek a belső vitatkozásnak az agyam és a szívem közötti egyet nem értésének az állapotait mesélem el. Remélem  gondolataimmal és önreflexióimmal tudok segítséget nyújtani többek számára is, és inspirálni is tudom a hallgatóimat arra, hogy ők is megtegyék belső útjuk történetének elemzését. 

A kristálygömb az önismeret és a belső világ megértésének jelképe. A kristálygömb keresése az önmagunk legjobb részének megismerését, a bennünk élő lehetőségek és képességek felfedezését jelenti. A kristálygömb megszerzése a hős pszichés integrációját, önmagára találását jelenti. A mese arról szól, hogyan ismerhetjük fel a belső szépségünket és valós értékünket, még akkor is, ha a külvilág elrejti azt. Hiszen az, aki ismeri saját "kristálygömb-természetét", képes a belső erejére támaszkodni, és nem kényszerül külső segítségre vagy manipulációra, mert a belső erő birtoklása hatalmat ad a saját testünk, lelkünk és szellemünk fölött, és ezáltal képessé válunk lemondani a külső, hamis hatalomról.  Ebben a podcastben azt mutatom be, hogy a mese hogyan tudja megnyitni az utat a belső erőközpont felé, és hogyan segít is kapcsolódni ehhez a kimeríthetetlen forráshoz.

Önelfogadás nélkül az önbecsülés lehetetlen. A szerző szerint annyira össze van gabalyodva az önelfogadás az önbecsüléssel, hogy az emberek néha egyenesen összekeverik a két fogalmat. Ezért ebben a podcastben bemutatom az önelfogadás fogalom jelentésének három szintjét. S beszélek arról is, hogy nemcsak a sötét oldalunk elől menekülhetünk, hanem a napos oldalunktól is – bármitől, ami azzal fenyeget, hogy kitűnünk vagy egyedül maradunk, vagy ami arra kér, hogy a tudatosság magasabb szintjeire és magasabb fokú integritásra törekedjünk.  A legnagyobb bűntett, amit magunk ellen elkövethetünk, nem az, hogy megtagadjuk vagy nem ismerjük el a hiányosságainkat, hanem hogy megtagadjuk vagy nem ismerjük el a nagyszerűségünket – mert félelemmel tölt el bennünket.

Az önbecsülés a maga teljességében azt a megélést jelenti, hogy alkalmasak vagyunk az életre, és megfelelünk a követelményeinek. Az önbecsülés értéke nem pusztán abban rejlik, hogy emiatt jobban érezzük magunkat, hanem hogy jobban is élünk – ügyesebben és megfelelőbb módon reagálunk a kihívásokra és a lehetőségekre.  Az önbecsülésünk szintje mélységes hatással van a létezésünk minden aspektusára: a munkahelyi működésünkre, az emberekkel való bánásmódunkra, és arra, hogy milyen magasra emelkedhetünk, és mi mindent tudunk elérni – a magánéletben pedig arra, hogy kibe leszünk hajlamosak beleszeretni, hogyan vagyunk együtt a partnerünkkel, gyerekeinkkel és barátainkkal, és milyen szintű személyes boldogságot érhetünk el. A szerző szerint sokunknak bátorság kell ahhoz, hogy önszabotázs nélkül el tudjuk viselni a boldogságot. A podcastben azt mutatom be, hogy a boldogság hogyan aktiválhatja azokat a belső hangokat, amelyek azt mondják nekünk, hogy nem érdemeljük meg a boldogságot.

A tojásból teremtett lány” egy magyar népmese, amely a teremtés, a sors és a női bölcsesség témáit járja körül.  A tojás egy ősi születési szimbólum, amely az újjászületést, az új kezdetet és a belső átalakulást jelképezi. A lány nem hétköznapi módon születik, ami azt mutatja, hogy az igazi fejlődés néha váratlan és misztikus módon indul el. s természetesen a próbák jelentősége is megjelenik a mesében,  a lánynak akadályokon kell túljutnia, hogy valóban készen álljon a szerelemre, a házasságra vagy a saját útjára. A lány életét számos megpróbáltatás nehezíti, melyek során meg kell küzdenie a gonosz erőkkel és a hazugságokkal, annak érdekében, hogy a saját képességeit kibontakoztathassa.  Azt hiszem, aki már átélte egyszer is a lány érzéseit,  hogy nyomban meghalt a feltörése után. az tudja, hogy nagyon nehéz létállapot, s lehet hogy elbeszélhetetlenek is azok a pillanatok, amikor ez megtörténik velünk. Azért készítettem el ezt a podcastet, hogy közvetíthessem a mese  üzenetét, hogy az önmagunkra találás nem mindig a megszokott utakon történik. S a szerelem nem csak boldogság, hanem beavatás is, és ha elengedésre van szükség, az is egy beavatás része lehet számunkra

Fontos belátni, hogy a mértékletesség modern életünkben egyre fontosabb fogalommá válik, már csak a magas dopaminválaszt kiváltó termékek bősége miatt is, amelyek kényszeres fogyasztókká tehetnek, még ha hivatalosan ennyitől nem is számítunk szenvedélybetegeknek.  Az önmegtartóztatás napjainkban már alapvető szükséglet. A kívülről ránk erőltetett szabályozások, mint például a dohánytermékekre fizetendő extra adó, a legális alkoholfogyasztás nagykorúsághoz kötése, a kokain birtoklásának bűncselekménnyé nyilvánítása, noha szükségesek, önmagukban soha sem elegendők egy olyan világban, ahol az erős dopaminválaszt kiváltó szerek gyakorlatilag végtelen számban állnak a rendelkezésünkre.  A podcastben bemutatom a dopaminböjt lépéseit, amelynek végső célja az egyensúly helyreállítása, illetve az, hogy újra képesek legyünk átélni a legkülönbözőbb örömforrásokat.  Bemutatom az önmegtartóztatás módszereit, a térbeli fizikai stratégiákat, az időbeli  kronológia stratégiákat,  és a jelentésbeli kategorikus stratégiákat is.

Az 1970-es években társadalomtudósok felfedezték egy fordított arányosságot, amelyet az élvezet és a fájdalom között ellentétes folyamat-elméletnek neveztek el, amely arról szól, hogy a hedonikus vagy érzelmi semlegességtől való minden elhúzódó vagy megismétlődő eltérésnek ára van.” A mindennapokban az élvezet és a fájdalom kérdése jóval összetettebb de ha az ismételten átélt élvezetek hatására megemelkedik a neurális alapszintünk, örökös elégedetlenségre kárhoztatjuk magunkat, azaz soha semmi nem lesz elég jó, mindig többre és többre vágyunk. Ebben a podcastben azt mutatom be, hogy az agyunk miért nem alkalmazkodott a bőség világához, és miért van egyre több jutalomra van szükségünk ahhoz, hogy örömet érezzünk, és egyre kevesebb is elég ahhoz, hogy fájdalmat érezzünk.

A podcastben bemutatott könyv az élvezetről szól. És a fájdalomról. De leginkább az élvezet és a fájdalom közötti szoros kapcsolatról, illetve arról, hogy mennyire fontos megérteni ezt a kapcsolatot ahhoz, hogy normális életet élhessünk. A dopamin felfedezése mellett a múlt század egyik legnagyobb idegtudományi áttörése volt, s megtudtuk, az agy az élvezetet és a fájdalmat ugyanazon a területen dolgozza fel. Mi több, az élvezet és a fájdalom egymás ellensúlyaként működnek.  A podcastben azokat a változásokat mutatom be, amely oda vezetett bennünket, hogy az eddig még soha nem tapasztalt jólét, szabadság, technológiai és orvostudományi fejlődés korában boldogtalanabbak vagyunk, és több fájdalmat érzünk, mint valaha. S talán éppen azért vagyunk ennyire nyomorultak, mert minden erőnkkel azon vagyunk, hogy csak nyomorultak ne legyünk.

Ebben a podcastben az önmagunk újra teremtésének útját ismertetem, amelyet a szerző lépésről lépésre bemutat nekünk ebben a könyvben.  Abban a folyamatban inspirál, hogy hogyan válhatunk újra tanulóvá: az élet, a fejlődés, az önmagunkkal való törődés, és az önazonosság tanulójává.  A szerző ismerteti azt a folyamatot, hogy hogyan lehet kifejleszteni egy vadonatúj szemléletet, és hogyan lehet kidolgozni egy új tervet, egy olyan jövőképet, amelybe a teljes szívünket beletehetjük. A folyamat a önmagunk megreformálásáról szól, amely lehetőséget ad egy új kezdetre és tartalmasabb életre, amelyben a kényelem helyett a bátorságot választhatjuk.  

A szerző Ausztrália egyik legismertebb stratégiai szemléletű coach-a munkája során segít ügyfeleknek átdolgozni és újjáépíteni a karrierjüket, jólétüket és az életüket, azoknak segít irányt váltani, akiknek az életében az útvonal hirtelen megváltozik. Az a szerző célja, hogy leegyszerűsítse azt a hihetetlenül bonyolult folyamatot, amelyen akkor megyünk keresztül, ha az életünkben nagyobb változás áll be. Ez a könyv egyfajta térkép, menedék, abban segít, hogy ismét uralni tudjuk a saját erőnket, segít újraépíteni önmagunkat és segít visszakapcsolódni önmagunkhoz, és segít átevezni a túloldalra.  A podcastben bemutatom azt a koncepciót, amely abban segít, hogy hogyan tudunk hidat építeni a jelenlegi helyzetünk és a közé, ahol a jövőben szeretnék látni magukat.

Nagyon ironikus, hogy az a csodálatos eszköz, amelyet emberi elmének nevezünk, amely annyira kreatív, innovatív és végtelenül hasznos számunkra, lényegében veleszületett hajlammal rendelkezik arra, hogy elítéljen, összehasonlítgasson és kritizáljon bennünket. Hibákat keres, a hiányosságainkra összpontosít, és bármerre néz, mindenhol problémákat talál. Úgy tűnik, mintha az elménknek lenne egy saját elméje; mintha egész álló nap olyasmiről beszélne, amiről neki tetszik, és egyáltalán nem venné figyelembe, hogy az hasznos-e nekünk, vagy sem. Sőt mi több, úgy tűnik, mintha nagy élvezetét lelné abban, hogy visszaemlékszik a múltban megélt fájdalmakra, a jövő miatt aggodalmaskodik, vagy a jelen problémáin gyötrődik. A szerző véleménye szerint ezek a gondolkodásminták teljesen normálisak – de nem visznek előre. Ha beleragadunk ezekbe a gondolatokba, egyre nehezebb lesz a küzdelmünk a valósággal, és egyre fokozódik az egyébként is meglévő fájdalom. De nem maguk a gondolataink jelentik a problémát. Nem a gondolataink hozzák létre a „pszichológiai ködöt”, hanem az a mód, ahogy reagálunk rájuk. Ezen pszichológiai szmog jelenségének aspektusait mutatom be ebben a podcastben.

Volt már olyan pillanat az életemben, amikor feltettem azt a kérdést egy férfinak, amit József Attila olyan szépen fogalmaz meg az Óda című versében: "Óh, hát miféle anyag vagyok én, hogy pillantásod metsz és alakít?" S most a tavaszi kerti munkák során milyen természetességgel vesszük elő a metszőollót, és metsszük meg a bokrokat, és a fákat, s ilyenkor bele se gondolunk, hogy amikor ez a metszés a lelki életünkben megtörténik, az milyen fájdalmas pillanatok átélésével jár.  A transzformatív kapcsolatokról készítettem ezt a podcastet, amelyek gyakran azért jönnek létre, hogy segítsenek megtanulni valami fontosat magunkról, elengedni régi félelmeket és korlátozó mintákat, vagy megérteni a saját szükségleteinket. A transzformatív kapcsolatok gyakran „tanító” típusúak, ahol a másik személy olyan mély hatást gyakorol ránk, hogy teljesen más perspektívából látjuk a világot, magunkat és a kapcsolatokat. Az én életemben is a férfi a változás katalizátora volt az ilyen típusú kapcsolatokban, amely a tanulásról és a változásról szólt, s nem vezetett tartós párkapcsolathoz, mert az volt s szerepe, hogy segítsen felkészíteni arra, hogy elengedjem a régi struktúrákat, és elérjek egy személyes teljesedést, amelyet egy másik, új típusú partnerrel tudok kiteljesíteni.  Természetesen ezek a folyamatok tudattalan és tudatos szinten is zajlanak, ezért olyan nehéz átélni, felfogni, megérteni, hogy mi is történik bennünk. Én 16 pillanatát azonosítottam ezeknek a folyamatoknak, amit ebben a podcastben próbálok elmagyarázni. Sokat gondolkodtam, hogy az ezzel a folyamattal való azonosulás milyen formában a legkönnyebb egy hallgató számára, ezért személyes élményként mutatom be ezt a feldolgozási folyamatot, mely során azt is próbálom megjeleníteni, hogy a tudattalan aspektusainkat hogyan érdemes azonosítani.

Az egészségmagatartásra vonatkozó elméletek az egyéneket alapvetően racionális lénynek tételezik fel, akik mindig képesek a szándékaik szerint tudatosan cselekedni. Ezek a tudományos modellek, számos aspektusból értelmezik a viselkedéses szándék vagy célok kialakítására ható tényezőket, de nem tudnak magyarázatot adni az ún. szándék–viselkedés-rés problémájára. A mindennapi terápiás tapasztalatok és a kutatási eredmények is azt igazolják, hogy az emberek nem mindig cselekszenek szándékaik szerint. Ennek oka az lehet, ha a személy a szándék cselekvésbe való átfordításához érve különböző akadályokba ütközik: ilyen lehet a figyelem elterelődése, az elfelejtés, a megszokások hatása, vagy az, hogy nincs kontrollja az adott cselekvés felett, vagy nem tudja a szándékait megfelelően átfordítani a cselekvésbe. Ezért a legtöbb esetben a viselkedésre vonatkozó szándék kialakítása nem elégséges a tényleges cselekvés kivitelezéséhez, csupán a szándékaink 28 %-át fordítjuk át tényleges viselkedésbe. Ebben a podcastben ennek a problémakörnek a mögöttes tényezőit foglalom össze.