Advertise on podcast: Felütés - Zenei Podcast

Különleges korszak volt ez a 90-es évek a magyar rocktörténet szempontjából. Már mindenki arccal nyugat felé fordult, mégis sokakat felkészületlenül ért az a kulturális cunami, amelyet hirtelen be kellett fogadni, feldolgozni és valamilyen formában magyarra fordítani. Egyszerre jelentek meg olyan produkciók, amelyek megszólalásukban teljesen a nyolcvanas években ragadtak, míg mások szűkös eszközeikkel az új idők új zenéit hozták el az országba: a hardcore-tól a crossoveren át a nu metalig szinte mindent. A Felütés 101. részében az 1999-ig bezárólag megjelent legfontosabb magyar rocklemezeket tárgyaltuk.

A Felütés 5. szülinapi buliján tartottunk egy tombolát. Az est teljes bevétele a 'Hintalovon' Gyermekjogi Alapítvány számára ment, az értékes díjak mellett pedig bedobtuk a lehetőségét, hogy a 100. adásunk témáját egy szerencsés résztvevő választhatja majd ki. Márk tombolaszámát húztuk, ő pedig Gary Numan korábbi zenekara, a Tubeway Army 1979-es Replicas című albumát választotta. A lemez nagy hatást gyakorolt Manson és a NIN munkásságára, a sci-fi könyves és filmes műfajára, a Szárnyas Fejvadászra, és a teljes popkultúrára. Íme a 100. rész!

A magyar elektronikus zene megítélése igen mostoha. Megjelenése idején az a széleskörű társadalomtudományi érdeklődés, ami a hazai beatzenét övezte elmaradt. A problémát tovább mélyíti, hogy felfutása egybeesett a rendszerváltással és az országban hirtelen megjelenő illegális kábítószerpiac térnyerésével. Mivel nagyrészt instrumentális műfaj, az idősebb és felsőbb körök számára nem volt dekódolandó üzenet, mint korábban a rockzene esetében. Pedig ez a generáció nagyon akart valamit, a partikon most már több generáció szocializálódott és jó lemezekben sem volt hiány. Magyar zenés sorozatunkban felidézzük a magyar elektronikus zene néhány fontos albumát, néhány kedvenc lemezünk segítségével.#podcast #magyarzene #zene #disco #techno #goa #drumandbass

Mi a különbség fontos és jó lemez között? A fontos albumok nyomot hagynak, még akkor is, ha művészi értelemben nem az előadó csúcsteljesítményei? Ezek a gondolatok és kérdések fogalmazódtak meg bennünk, amikor megérkezett a Telex „100 legfontosabb lemez” című kiadványa. Fogtuk hát, és összehasonlítottuk a 2008-as „303 magyar lemez, amit hallanod kell, mielőtt meghalsz” című kötettel, amelyet annak idején a magyar zenei újságírás krémje állított össze. Persze a saját szempontjainkat és okfejtéseinket is hozzátettük, sőt műfajokra is lebontottuk az egészet. Elsőként következzenek a magyar alternatív zene legfontosabb kiadványai!Sajnos történt egy kisebb baleset Imi kamerájával, így a jobb felső sarokban ezúttal fogadjátok szeretettel Gróf Balázs zseniális alkotását, amely méltó módon pótolja műsorvezetőnk jelenlétét.

A 2025-ös évben két olyan tudományos konferencia is lezajlott országunkban, amelynek fő tárgya a popkultúra, azon belül is a metál- és rockzene volt. Az egyik, az elképesztő sikerű I. Interdiszciplináris Metál Konferencia az ELTE szervezésében, a másik pedig az IKONIK kutatócsoport „A zene mindenkié” című, kétnapos eseménye a Magyar Zene Házában.Imi a téma két szakavatott hazai hősével, Dr. Fejes Jánossal és Takáts Márk Dáviddal beszélgetett rendkívül jó hangulatban. Megtekintését nem csak bölcsészeknek ajánljuk, hanem mindenkinek, hiszen lehet, hogy a gyerekeitek már erről (is) fognak tanulni a suliban!

Kicsit nehéz beszélni egy olyan zenekarról, amely a legemblematikusabb slágerét, a Creep-et, már karrierje elején megírta. Mégis az a nívó és rendkívül magas színvonal, amelyet a mai napig képviselnek, nagyrészt annak köszönhető, hogy később végleg hátat fordítottak annak az alternatív rock–grunge iránynak, amelyben ez a dal megszületett.Helyette sorra érkeztek a kísérletezőbb albumok, amelyek közül a legékesebb darab az 1997-es OK Computer. Ez a lemez évekkel a millenniumi fordulat előtt ráérzett a technológiai szorongásban rejlő, kibeszélendő problémákra.Abban valószínűleg az egész brit színtér egyetértett, hogy a kilencvenes években valamit kezdeni kell az élet egészével – gondoljunk csak a Blur második lemezére a Modern Life Is Rubbish-ra. A rave-kultúra és a britpop optimizmusa azonban az ezredfordulóra gyorsan szertefoszlott, és a Radiohead harmadik albuma ebben mindenképpen sorsfordító szerepet játszott.#radiohead #creep #thomyorke #90s #podcast #alternativerock

Műsorunk második részében a rendszerváltás korának supergroupjait és az elmúlt harminc év termését szemlézzük. A műsor első felében Tátrai Tibor munkásságára koncentráltunk, aki önmagában is egy intézményesült supergroup-gyártó nagyhatalom.A kilencvenes évek elején lehet, hogy megfizetni nem tudtad, de elméletben legalább adott volt a lehetőség, hogy magyarként bármikor Amerikába repülj – így miért is lepődnénk meg azon, hogy a Tátrai Band egy New Yorkról szóló dallal hódított?Eljutunk majd a legendás Boom Boom zenekarig és a Hendrix előtt tisztelgő Magyar Atomig is. Szóba kerül a nem túl hosszú életű Jack Jack formáció, a progresszív rockos Turbo, és arról is értekezünk, vajon supergroupnak tekinthető-e az Apey & The Pea.#magyarzene #podcast #tátraiband #lazarvs #turbozenekar #tátrai #godfater #rockzene #borlaigergő

Az ötödik szülinapunk környékén annyira nosztalgikus hangulatba kerültünk, hogy a „vissza az alapokhoz” metódus szellemében készítettünk egy nagyon hagyományos lemezkibeszélő műsort – nagyon hagyományosan kép nélkül...Ha viszont egészen őszinték akarunk lenni, akkor csak hibáztunk, és véletlenül nem kapcsoltuk be a kamerát, de most is, mint minden hasonló esetben, a „trúság” áldásos leplét magunkra öltve álcázzuk fogyatékosságaink tényét.De kiről is szól a műsor?Röviden: Peter Steele-ről. A brooklyni óriásról, aki egyszemélyben volt törvénytisztelő nyárspolgár, akinek életében eszébe nem jutott volna biztonságos, szűk környezetéből kimozdulni – és a goth szexistenről, akinek nők ezrei hevertek a lába előtt, amerre csak hajlandó volt turnézni a világban.Közben pedig zenekaraival, a Carnivore-ral és a Type O Negative-val, a metálzene mérföldkövévé (vagy inkább égig érő világítótornyává) avanzsálódott.Sötétség, vér, szuicid hajlamok és rengeteg erotika – terítéken a Bloody Kisses és az October Rust.

Az előző adásban kedvenc supergroupjainkat vettük górcső alá – most pedig hazai vizekre evezünk. Ezúttal a magyar rocktörténelem aranykorát idézzük fel: a Taurus, Skorpió, Locomotiv GT indulásától egészen a rendszerváltásig követjük nyomon, hogyan születtek a hazai „szupercsapatok”, kik formálták a korszak hangzását, és milyen hatással volt mindez a mai magyar zenére.

Mi történik, amikor zenei óriások összefognak, és a rivaldafény helyett egymás energiájából táplálkoznak? A ’90-es évek és az ezredforduló rockszíntere igazi kincsesbányát adott a rajongóknak: olyan supergroupok születtek, mint a Down, a Mad Season vagy az Audioslave, amelyek nemcsak tagjaik múltbeli sikereiből éltek, hanem új irányokat mutattak a rockzenének. De vajon mitől működik egy supergroup, és miért bukik el egy másik? A Felütés legújabb adásában ezt a különleges jelenséget járjuk körül, legendás példákkal és tanulságos történetekkel.

Az elmúlt hetekben több olyan koncerten is részt vettünk, amit már túl az adott előadó karrierjének csúcsán tekinthettünk meg. Győz a nosztalgia akkor is, ha már nem a régi az énekes? Lehet a korra fogni a hibákat? Belépett Axl a Mickey Mouse klubba? És akkor Sting miért nem? Amíg erre a kis kibeszélőre készültünk, elveszítettünk egy igazi legendát, de az ő búcsúkoncertjéről amúgy is szerettünk volna néhány szót ejteni.

Mi a feladata egy popsztárról készült életrajzi filmnek? Tekintsük puszta marketingterméknek, amely az adott előadóról kialakult heroikus képet kell, hogy megerősítse az emberek tudatában? Egy erre vállalkozó filmesnek érdemes egyáltalán önálló művészi vízióval előrukkolni? Az írók és rendezők nincsenek könnyű helyzetben, hiszen művük hőse nem saját fantáziájuk terméke. Az alkotóknak sokszor pereskedő multicégek, jogvédőirodák, dühös örökösök hadával kell szembe néznie és a kifosztott maradékból főzni egy finom vacsorát. A Felütés legújabb adásában felhozunk néhány jó és kevésbé jó példát erre a hálátlan műfajra vonatkozólag.

Milyen volt a Korn, a Linkin Park vagy a Slipknot az osztrák határon túl?

Az adásban tárgyalt dalok gyűjteménye: https://open.spotify.com/playlist/0VWHr0m6OOjwrURWEZddd2?si=1de8500995b04edbA csatorna történetében második alkalommal foglalkozunk a One-hit Wonder jelenséggel és ahányszor újra nekiesünk a témának, mindig fel tudunk hozni 10-15 olyan releváns produkciót, akikről érdemes szót ejtenünk. Korszakhatárnak ismét 1990-et lőttük be, fókuszban az időszak alternatív egyslágereseivel. Neveket nem is mondunk a hiphop gigaslágertől, a grunge dalból ausztrál popslágerré torzult szerzeményen át az ezredforduló garázsrock robbanásáig lesz itt minden!#zenekar #fesztivál #coolio #therasmus #rock #grunge #numetal #90severgreen #történelem #natalieimbruglia

Mióta David Bowie távozott, biztosan tudjuk, hogy szépen öregedni és az utolsó pillanatig nagybetűs szerzőnek/előadónak maradni igen is lehetséges. Trent Reznor, ha nem is követi az egykori popsztárt ezen az úton, de mindenképpen ért ahhoz, hogyan kell elengedni, átlényegülni és korához hűen aktuálisnak maradni. Persze a Nine Inch Nails egyszemélyes agya az idő múlásával egyre inkább visszavonulót fúj a rivaldafényből és elrejtőzik ott, ahol mindig is igazán otthon érezte magát: a stúdiók árnyékában és a keverőpultok mögötti világban, hogy onnan zúdítsa ránk továbbra is magas igényű muzsikáját. Most azonban karrierje első (sokkal vadabb) évtizede kerül terítékre, elevenítsük fel a Pretty Hate Machine, The Downward Spiral és a The Fragile albumokat.