Advertise on podcast: Házak|Otthonok|Trendek|meg minden

..

A Hungarikumok, Kiemelkedő Nemzeti Értékek színes és gazdag kínálatáról a Hungexpo OMÉK 2025 'A magyar föld legjava!' szakmai vásáron jártunk a szegedi papucs hagyománykincset mutattuk be kiállítással és előadással.

A TRAFIK KÖR Podcast csatornájának májusi adásában a szegedi papucs viselésének és készítésének hagyományáról beszélgetünk Szögi Csabával és Attalai Zitával. Szó lesz az ezévi papucs mentő tervekről és a 6. alkalommal megrendezett Szegedi papucs Napjáról – mely 2024. június 15-én a Szent-Györgyi Albert Agórában lesz. A podcast adás moderátora Ordasi Brigitta, beszélgetőtársak Ligetvári István és Ligetvári Dorottya Sára.

Kiss Botond András grafikus és képzőművész letisztult gondolkodásmódja, forma képzése az alkotás létrehozásakor változatos alapanyag és technika választással párosul. A megvalósítás módját, eszközeit mindig a mondanivaló alapján választja. Munkafolyamata sok kísérletezéssel, egyéni megoldások keresésével valósul meg.  Művei alkotják azt a medret, amelyben szabad áramlást kap kreativitása és gondolkodása. Olyan kérdésekre kerestük a választ, hogy miből fakadhat egy hatás ami az alkotást generálja? Mit jelent a kapcsolódó inspiráció avagy a „formálódás misztikuma”?

A mai adásban Ronga Eszterrel beszélgetünk, aki már 6 éves korában eldöntötte, hogy festőművész lesz és onnantól tudatosan készült erre a pályára. Ez már önmagában is figyelemre méltó dolog ráadásul a rendíthetetlen kitartás mellé egy kivételes tehetség is párosult. Eszter az alkotás mellett  tanít is, tehát nem pusztán képzőművész hanem nap mint nap meggyőződéssel adja át tudását és hitét a következő nemzedékeknek. Többek között annak járunk utána, hogy miként tudatosul egy gyerekben, hogy mire hivatott? Volt-e és mi az a hatás vagy pillanat ami egyszer csak elindít valakit egy úton, amiről aztán le sem tér? Mi az, ami tanítható és mi az ami adottság kérdése a képzőművészetben, a festészetben? Választ keresünk arra is, hogy miként ismerhető fel a klisé (eredetiség nélküli gondolat) és hogyan fedezhető fel a valódi tartalom egy műben? Az alkotás minősége, hogyan definiálható?Az alkotónak van vagy kell, hogy legyen üzenete, vagy csak önkifejezésről szól a művészet?Hol a valódi helye a képzőművészetnek a hétköznapokban lehet- e konkrét célja vagy mondjuk úgy, hogy egy közösség intellektusát meghatározó szubsztancia?

A Borzaspusztai Romkápolnáról készült három részes sorozatunk utolsó adásában egy kortárs építészeti válasz értelmezéséről beszélgetnek az alkotók, Ligetvári István építész tervező, Balogh Eleonóra Ferenczy Noémi díjas üvegművész és Balázs Mihály Kossuth díjas építész egyetemi tanár aki országszerte  számos szakrális épület létrehozója és ennek a területnek a tapasztalt ismerője. Az idők során a romkápolna zarándok hellyé vált ezért úgy kellett megfogalmazni az építészeti választ, hogy az eredeti szakralitás megmaradjon és érthető legyen a ma emberének valamint a jövő generációk számára.

A Borzaspusztai Romkápolna történetéről, felújításáról szóló három részes sorozatunk második epizódjában Ligetvári István építész beszélget Balogh Eleonóra üvegművésszel arról, hogy különböző egyéni sorsok, hogy kapcsolódnak és válnak egy közös történetté. Egy nagyszerű és nemes szándék, hogy ível akár romboló korszakokon keresztül, és generációkon át és a teremtő gondolat, hogy adhatja tovább az üzenetet. A Borzaspusztai Romkápolna és az alkotó Ligetvári István építész személyes története 1991 nyarán kapcsolódott össze melynek különös epizódjai villannak fel a második részben.

A szakrális helyek szerepe nem más, mint az érzelmi kötődések kialakítása és annak gyakorlása, üzenete pedig, hogy ebben az erősen virtualizálódó világban megmaradjon a mentális kapcsolat a természettel. Egy szent hely építészeti megfogalmazása nagy felelősséget jelent, mert nem csak a ma emberét, hanem a jövő generációt is érthető „nyelven” kell megszólítania, mégpedig úgy, hogy az eredendő szakralitás ne sérüljön. Van-e válasza a mai kortárs építészetnek és ha igen akkor az, hogy jelenik meg a mindennapokban? Ligetvári István építész beszélget Balogh Eleonóra üvegművésszel és Balázs Mihály építésszel.

Sokan nem tudják elképzelni saját emlékeik, apró kiegésztőik között, hogyan is festene a térben, a falon egy kortárs műalkotás, mivel bátorítanád a hallgatókat, hogy igenis van helye az otthonokban egy-egy ilyen alkotásnak, ez lehet csupán bátorság kérdése?...Műalkotás készítése közben foglalkoztat-e az a gondolat, hogy miután elkészül, hol fog otthonra találni a kép? Ha igen, hatással van-e az alkotásra? Hogy találják meg a helyüket a képeid, aki a beszélgetés után szeretne vásárolni egy eredeti Domokos képet, hol teheti ezt meg? Gyerekek vizuális nevelése? Nyitottak-e a környezetedben lévő fiatalok a kortárs képzőművészetre? Sok esetben nem érti a laikus ember, hogy mit „ábrázol” egy-egy absztrakt alkotás, milyen látásmódot, megközelítést ajánlanál nekik a képeid befogadására? Hogyan lehet fiatal képzőművészként érvényesülni ebben a világban, ahol a képek befogadására mély érzelmekhez kell a befogadónak önmagába visszanyúlnia, miközben a korszellemet a felszínesség és a gyors értékítélet jellemzi, hogyan találsz mégis értő közönségre? OTTHON ÉS KÉPZŐMŰVÉSZET Első hallásra természetesnek tűnik, hogy a képzőművészeti alkotások a lakás és tárgykultúra alapvető elemei. Mégis azt tapasztaljuk, hogy belső tereinkben inkább dekorációként szolgáló kiegészítő tárgyakkal vesszük körbe magunkat. Az egyedi műalkotások csak egy szűkebb rétegnél tartoznak a belső tér részéhez. Mai adásunkban arra keressük a választ, hogy mit tehet a képzőművész, hogy ez ne így legyen, de legalábbis az arányok változzanak. Cél-e ez egyáltalán, vagy esetleg a minőségi alkotások inkább a galériák vendégeiként az összkultúra meghatározójává kell váljanak, képviselve egy adott közösséget, társadalmat? Hogy látja ezt Domokos Berta, mint kortárs képzőművész? Az alkotás sodrásában mire gondol, mit érez, mi a belső motiváció? Szándék-e az üzenet vagy inkább az inspiráció által létrejövő belső indíttatás hozza létre az alkotást, ami létrejötte után a maga útját járja? Kiváncsiak vagyunk továbbá arra is, hogy Berta számára mit jelent a kortárs fogalma és, hogy látja a mai digitalizálódott világban a hagyományos képzőművészet (festészet) helyét?

Tíz évvel ezelőtt egy a Trafik Kör által készített interjúban volt a záró kérdés, hogy Balázs Mihály mit üzen a ma felnövekvő építész nemzedéknek?„ Őszinte, tiszta, józan építészetet szeretnék. Őszinte, tiszta és józan építészeket.” Hogy állunk ma ezzel nem csak közel tíz év távlatában? Hogy lehet józan az építészet ebben az olykor önmagától megrészegült fogyasztói világban? Az otthon bár az intim lét tere, de mára már azt a közösségi média meghódította, és általa akarva, akaratlanul feltárulnak titkaink a világnak. Kirakatban élünk kirakat életet és kívül keresünk kapaszkodókat. A piac és a szükséglet újratermelése megfoszt a valódi érték nyújtotta érzésektől azokat trendi fikciók hatása viszi a megfelelő irányba. Élményeink már okos telefonunk óriási tárhelyein sokasodnak és a képek nem albumba rendeződnek és kerülnek a polcra, hanem megosztva szétszóródnak a virtuális térben. A világ befoghatatlanul kitágult körülöttünk és miközben a lehetőségek sokasága pillanatok alatt megnyílik számunkra, ugyanakkor a ránk zúduló információ folyam szinte lehetetlenné teszi a „tájékozódást”. Ebben a nem épp rózsaszínű már, már szűrreális helyzetben mit tehet az építész, aki a tárgyi világ alakításának egyik főszereplője? Meghatározhatja-e és hogyan a minőség fogalmát? Hogy tud a ház építés ilyen világban otthonteremtéssé válni? Mai beszélgetésünket ezekre a gondolatokra építjük keresve a válaszokat vagy fogalmazva meg dilemmákat de lehet, hogy szokásunkhoz híven spontán kitérőket teszünk izgalmas idetartozó területekre is. Természetesen mind ezt hétköznapi nyelven fogalmazva.

A Trafik Kör Házak | Otthonok |Trendek | meg minden... podcast csatornájának évadzáró adásában összefoglaljuk az elmúlt évad tapasztalatait, tanulságait, élményeit és kicsit beszélünk a jövőről. Az egymást követő beszélgetések újabb és újabb ötleteket inspirációkat adtak és szélesítették a látóteret. A következő évadban újabb érdekes embereket mutatunk be, valódi otthon-teremtőket és használókat szólaltatunk meg. A legnagyobb hozadéka az adásoknak az, hogy egy olyan állandó érvényű hanganyag gyűlt össze, ami akár kiadásra is kerülhet a jövőben. Köszönjük, hogy hallgattak bennünket, folytatjuk szeptemberben!

A mai podcastban arról kérdezi Ligetvári István A.Varga Imre képző- és festőművészt, hogy Ő, hogyan értelmezi a kortárs és a hagyományos fogalmát. Olykor letérnek a kijelölt útról - de ez már megszokott ezekben a hangosan gondolkodó helyenként szárnyaló beszélgetésekben - de ettől válik hitelessé az adás. A.Varga Imre Kecskeméten alkotó képzőművész. A Trafik Kör tiszteletbeli és örökös tagja. 2005 óta segíti ötleteivel és művészi munkájával egyesületünket. A komoly elismerést kapott “AZ EMBER ÉPÍTÉSE” című a 13. Velencei Építészeti Biennáléra készített pályázat központi szereplője és társalkotója. Kreativitása és kifogyni nem akaró lendületete képes újra meg újra lendületbe hozni projektjeinket. Absztrakciói egy különös  formabontó világba repítenek olykor provokatívan, máskor pedig mély filozófiai mondanivalóval jelennek meg különös alakzatok formájában.A Dabasi Kortárs Művészeti Galéria alapítója, művészete elválaszthatatlan a Trafik Kör küldetésének. Ki mást is kérdeznénk meg először, hogy definiálná meg a KORTÁRS fogalmát és, hogy mit jelent számára a HAGYOMÁNYOS. Lesz szó giccsről és a dadaizmusról a táj és csatakép festésről és természetesen a hagyomány őszinteségéről.

A mai podcast témája a kortárs azaz a modern és a hagyományos viselet és tárgykultúra megjelenése a hétköznapokban. A Kortárs kifejezést egyfajta misztérium lengi körül. Ami modern az biztos érthetetlen meg nem tudjuk mit ábrázol miről szól és ezért sokakban ellenállást vált ki. A hagyományost meg számos helyen félre értelmezik és olyan tárgyakat sorolnak be ebbe a kategóriába, amik minősége megkérdőjelezhető és bizony köze sincs semmilyen hagyományhoz pusztán csak a jó ízlés hiányát tükrözi. A ma elindított podcast sorozatunkban annak járunk utána pár héten át, hogy igazán mitől kortárs a kortárs és, mitől hagyományos a hagyományos. Miben rejlik az ízlések és pofonok valódi jelentésének lényege és, hogy lehet-e segíteni és, hogyan az ízlés formálásban. A beszélgetéseink alkalmával azt boncolgatjuk, hogy a minőség az pénz vagy, igény vagy inkább ízlés dolga. Aztán megpróbáljuk lebontani a kortárs kifejezésmódot  körülvevő tévhitek alkotta falakat és helyére tenni a hagyományos valódi jelentését is. Mindezt a viselet és tárgykultúra, a képzőművészet és az építészet területén. Első beszélgető partnerünk Attalai Zita ruha és cipő tervező.

A cipő viseletünk egyik fontos kiegészítő eleme, vagy lehet akár egy kisplasztika, egy trendet befolyásoló cipő szobor. Szakértőnkkel, Attalai Zita cipőtervezővel beszélget Ligetvári István a lábbeliről, mint az öltözködésünk egyik legmeghatározóbb részéről és annak minőségéről. Hogy mit keres a cipő az “asztalon”? Természetesen mivel közvetlen tárgyi környezetünk részét képezi nagyban hozzájárul a rólunk alkotott képhez ugyanúgy mint használati tárgyaink és otthonunk. Közben kis ipartörténeti kitekintéssel egy két mondat erejéig visszanézünk a rendszerváltozás előtti korszakra amikor a könnyűipari termelés és termékfejlesztés még sok megbízást tudott adni hazai tervezőknek. Zita pályája akkor kezdődött a cipőtervezés területén, majd egy 25 éves átmeneti szünet után 2010-ben adódott alkalma újra a cipőipari gyártmányfejlesztés kihívásaival szembenézni a Ben-Ross&Barben Kft.-nél. Megtudhatjuk, hogy számára a cipőszobrok megalkotása és a hordható cipők tervezése szoros összhangban van, ezek a tevékenységek inspiráló hatással vannak egymásra. A beszélgetésből kiderül, hogy milyen mélységei vannak a cipő formatervezésének és gyártásának sőt mi több a viselésének és, mi mindenre kell, kellene figyelnünk vásárláskor a lábbelik kiválasztásánál. Zita szerint a cipő viseletkultúráról már az alapvető ismereteket az iskolai oktatásba is be kéne építeni. Többet között ezért is készítette el a Shoememory (cipő memória) társasjátékot, amely cipő történetet, dress-code- és stílustant, lábbeli népviseleti ismereteket oktat ovódás kortól a felsőoktatásig alkalmas módon egy hagyományos memória játék keretei között. Vágjunk bele!

Folytatjuk a beszélgetést Trom Katával arról, hogy lehet-e tervezni az „OTTHONT” és ebben a fázisban már alkalmazhatóak-e a „TÉR-LÉLEK-TAN” elvei?  Az otthon az a hely ,ahová megérkezünk, ahol feltöltődünk, ahol inspirálódunk, ahol biztonságban tudjuk magunkat egyszóval a hely, ahol lényegünket és intim életünket éljük meg. Nem mindegy tehát, hogy milyen hangsúlyt fektetünk erre a tervezés során. Az, hogy a megépült házunk mint élettér otthonként tud-e szolgálni abban fontos szerepe van az építésznek de bizony nagyrészt a mi felelősségünk. A mai beszélgetés azt taglalja, hogy lehet-e ezt tervezni vagy az a használat során velünk együtt fejlődő folyamat eredménye lehet csak. Kata szerint egy lakás csak lakva válhat otthonná. Minősége rajtunk áll, mentalitásunkon és szokásrendszereinken múlik. István véleménye az, hogy a ház tervezés lényege abban áll, hogy olyan térkapcsolatokat kell létrehozni, ami magába rejti az otthonteremtés lehetőségét. Kérdés, hogy van-e recept erre vagy el kell fogadni, hogy ahány ember, annyi szokás és ház. Kata és István szerint a tervezési folyamat lényege az, hogy fel kell tárni  önnön lényegünket az építésszel való közös munka során, hogy létre tudjunk hozni egy otthon kialakítására alkalmas életteret.