Advertise on podcast: Tanítóbeszédek

Újra látogatást tett a Tan Kapuja Főiskolán a Tiszteletreméltó Udugama Swarnajyoti sri lankai szerzetes, vándortanító. A Tiszteletreméltó már kora gyerekkora óta elköteleződött a Buddha tanításai és a szerzetesi élet mellett, 2002 óta pedig teljes avatású théraváda szerzetes. A páli és a szanszkrit nyelvek értője, a szövegek ismerője, de otthonosan mozog a mahájána tanítások körében is, mivel Tajvanon is részesült oktatásban is. Folyékonyan beszél még mandarin és angol nyelven. Vándortanító, oda utazik, ahol vendégül látják, életcélja a Dhamma megismertetése világszrete minden aziránt érdeklődő számára. E törekvés keretében adott tanátadást a Főiskolán. A felvétel 2026. szeptember 21-én készült. Tolmács – Földiné Irtl Melinda

„A mai modern életünkben az már tény, hogy létezik másik világ is, és ezegy virtuális világ. De azt, hogy hogyan viszonyuljunk ehhez a világhoz,még nem tudjuk. Tanácstalanok vagyunk, és nem látjuk át, mit is kezdjünk vele, mire jó, mire lehetés mire kellene használni. Tapasztalható, hogy bizalmatlanság, sőt ellenséges érzelmeink is vannakezzel a virtuális világgal kapcsolatban. Azonban ennek a virtuális világnak óriási jelentősége vanabban, hogy modelleket lehet létrehozni, szimulációkat megvalósítani, és így ki tudjuk próbálni azt,hogy egy elképzelés megvalósítható-e vagy nem.” Dobosy Antal írása a Zen Tükör 22. számában jelent meg. Elmondja: Kövesdi László

„Legelőször is röviden azt emelném ki, hogy a tanításban mit tartok fontosnak. A leglényegesebb szempont az, hogy a tanulás a mai kornak megfelelően ne kényszer legyen. Régen ez nem volt olyan fontos szempont! A tanítást és a tanulást ne kötelező tehernek tekintsük, a tanuló részéről ne muszájból elvégzendő munka legyen. Ne egy kellemetlen tevékenység, amit végig kell csinálni, hanem olyan tevékenység,amit az érdeklődés tesz vonzóvá, ezáltal a tanulás az élvezet lesz. Ezt a szempontot nagyon fontosnak tartom mindenkor.” Dobosy Antal írása a Zen Tükör 23. számában jelent meg. Elmondja: Kövesdi László

„A kezdetekig kívánok visszamenni, ezérta következő kérdéssel kezdem ezt a tanulmányt: „Tulajdonképpen mi volt az, amit a Buddha felismert, amikor megvilágosodott?” A magam részéről azt a nézetet képviselem, hogy a Buddha az élet lényegét kereste és akarta felismerni, és megvilágosodásakor pontosan ezt látta meg. Megoldást keresett az életben felmerülő problémákra, és ehhez először meg kellett értenie az élet mibenlétét. Amikor megvilágosodott a bódhifa alatt, azt látta meg, hogy itt a Földön az emberi életnek, az állati életnek és a növényi életnek mik is a legfontosabb jellegzetességei. A felismerés három alaptanításban fogalmazódott meg, az anátman, az anítja és a súnjatá tanításokban. Ezért joggal tekinthetem a buddhizmust az élet vallásának…” Dobosy Antal írása a Zen Tükör 22. számában jelent meg. Felolvassa: Kövesdi László

"Nagyot tévedünk, ha azt gondoljuk, hogy az egyensúlyban levés az nyugalom. Hogy mit jelent egyensúlyban lenni, azt jól példázza a kötéltáncos, aki végigmegy egy kifeszített kötélen. Miközben lépeget, végig egyensúlyban van, amikorkibillen egy kicsit, azonnal egy korrigáló mozdulatot tesz, ami visszabillenti a középponti helyzetébe." Dobosy Antal írása a Zen Tükör 23. számában jelent meg. Elmondja: Kövesdi László

"Példaként felidézek egy esetet. Valamikor gyermekként megfigyeltem, hogy a keresztespók, ami a kertünkben élt, minden reggel új hálót szőtt. Rendszerint a régi háló fő tartószálait megtartotta, újra húzta és megerősítette azokat. Így legtöbbször az új háló ugyanott jöttlétre, mint a régi. Azonban, ha valami napközben elszakította a hálót, akkor előfordult, hogy még aznap új hálót szőtt, de mivel a régi hálótartószálai már nem léteztek, újakat kellett készíteni. Legtöbbször két fa vagy bokor között, és sokszor több méter magasan. Meglehetősenérdekelt, hogyan hidalja át a távolságot abban a magasságban. Napokat, heteket töltöttem a háló tartószálainak megszületésének megfigyelésével." Dobosy Antal írása a Zen Tükör 24. számában jelent meg. Elmondja: Kövesdi László

Ebben a Dharma-beszédben szeretnék megmutatni egy gondolkodási formát, egy tanakodást, egy szemléleti és egy feldolgozási módot a felvetett témát felhasználva. Egy adott témából fogok kiindulni – bár természetesen maga a téma is fontos és érdekes –, mégsem a témára kívánom a hangsúlyt helyezni, hanem arra a módra, ahogyan a témával foglalkozom, ahogyan megközelítem, ahogyan feldolgozom. Erre a módszerre szeretném felhívni a figyelmeteket.” Megjelent a Zen Tükör 25. számában Zen tükör Elmondja: Kövesdi László

“Nekem igényem van arra, hogy ha egy megértés, egy átlátás valamilyen témával kapcsolatban megtörténik, akkor az a gyakorlatban is érvényesüljön, életvitelünkben is megjelenjen. Fontos, hogy egy megértett téma ahhoz is adjon szempontokat, hogy hogyan kell élni, beszélni, cselekedni, gondolkodni, megismerni és vonatkoztatni az élet minden területére.” Dobosy Antal írása megjelent a Zen tükör Zen Tükör 25. számában. Elmondja: Kövesdi László

„Erdemes először valahogy meghatározni a fogalmat… Az egyik nagy problémája a buddhizmusnak nyugaton, hogy pszichologizálódik, ez azt jelenti sajnos, hogy a megvilágosodás ösvénye egyre inkább terápiává kezd válni, ez egy nagyon nagy veszély. A megszabadulás, ami függőleges, ami azt jelenti, hogy kiébredés, kiébredés, a különféle fátylakból, ahelyett egy jobban csinálom, jobban vagyok, jobb leszek, jobban élem magam, jobban én vagyok és a többi lesz.”

“Azt látom, hogy ezzel a fizika is tisztábanvan, tudja, hogy nem a valóságot írja le, és hogymagáról a valóságról szinte semmit sem tu-dunk. Azok az összefüggések, amik az elektronviselkedését leírják, azok az ember által alkotottelméleti modellek, és amelyek valahogy kon-zisztenciában vannak a valósággal, jól-rosszulkorrelálnak vele, bár a modern elméletek máregészen jól illeszkednek hozzá. De arra, hogymi a valóság, nem adnak magyarázatot.Ezt azért nagyon fontos tudni, mert…” Elmodja: Kövesdi László

“Ha olyan környezetben nevelkedünk, ahol nem találkozunk hozzánk képest nagyon más emberekkel is, akkor szociális képességeink szegényesebbek lesznek, mi leszünk kevesebbek, a társas léttel kapcsolatos képességeinkből hiányozni fog néhány. Ezért fontos, hogy megbecsüljük a közösségek által nyújtott szociális tanulási lehetőségeket.Fontos, hogy értéknek tekintsük azt, hogy nem vagyunk egyformák, és a képességbeli különbségek inspiráljanak a társas életünkhöz tartozó képességek fejlesztésére…” Dobosy Antal írása megjelent a Zen tükör Zen Tükör 25. számában. Elmondja: Kövesdi László

“1823. november 3-án azt írta Bolyai János az apjának, hogy „semmiből egy ujj más világot teremtettem”. Ez a mondat sokaknak ismerős, de valószínűleg sokaknak nem. Ez a mondat a mai tanító beszédemnek a kiindulópontja. Igyekszem megvilágítani, hogy milyen problémát oldott meg Bolyai János, és beszélek arról, hogy hogyan kell új világot teremteni.” Dobosy Antal írása megjelent a Zen tükör Zen Tükör 25. számában. Elmondja: Kövesdi László

Ácsán Brahm: Hogyan kezeljük a szorongást? Tanítóbeszéd az ausztráliai Perth városából, a Dhammaloka Buddhista központból (A Buddhist Society of Western Australia felvétele 2024-ből) “…a kis szöcskét elviszi mestere egy sötét szobába. Azt mondja neki: “most már készen állsz erre a tanításra. Menj oda a szoba közepére. Lassan szoktasd hozzá a szemed a kevéske fényhez, ami beszűrődik. Mit látsz?” Kis szöcske óvatosan mozgott, mondhatnánk azt is, hogy tudatosan, majd így szólt: -Látok egy tavat, ami olyan, mint egy medence. -Légy óvatos! – így a mester, – éppen csak kukkants bele, ne menj túl közel! Mit látsz az alján? -Csontokat látok, mester, emberi csontokat. Lábszár, borda és koponya csontokat. -Jól van kis szöcske. Amit láttál, nem egy vízzel teli medence, hanem egy maró savval teli tartály volt. … Remélem maguk most ugyanolyan rettegve várják a folytatást, mint anno magam is. “ Kép: Buddhistdoor Global Fordította Balogi Virág Elmondja Horgász Dezső

Leánygyermekek, fiúgyermekek – Ácsán Dzsajaszáró tanítóbeszéde “…visszavitt oda, ahol találkoztunk, majd elsétált.Eggyé vált a munkába sétáló emberek áramával. Ott álltam, és néztem, ahogy beleolvad a tömegbe, és mélyen legbelül tudtam, hogy amíg élek, nem fogom őt elfelejteni. Nagyon meghatódtam és elkezdtek folyni a könnyeim. Rengeteg mindent kaptam tőle, annak ellenére, hogy egyáltalán nem ismertük egymást…” Fordította: Ila Sheleya Elmondja: Horgász Dezső

Ácsán Ánán Akiñcano a Wat Marp Jan kolostor apátja Thaiföldön. Home “Akik a Dhammát gyakorolják, nem halnak meg, az elméjük nagyon sugárzó és ragyogó. Azt kell megértenünk, hogy az életünk halálban végződik, és ezáltal megszabadítjuk magunkat a halál birodalmából. De akik félnek a haláltól, sokszor meg kell halniuk. Úgy van ez, mint azok, akik rákosok lesznek, de nem nagyon aggódnak miatta. Elmennek kezeltetni a testüket, és végül sokuk elég hosszú életet él. De akik rákosok lesznek és nagyon félnek, gyakran igen hamar meghalnak. Tehát láthatjuk, hogy ezek az elme ügyei. Így hát képezzük magunkat, hogy megértsük: ez az élet halálban kell végződjön; hogy ezt tényleg egy mély szinten lássuk, de ne féljünk tőle. Látjuk, hogy ha bármennyi szennyeződés van jelen az elmében, akkor újra kell születnünk, és a szennyeződések számtalan születéshez vezetnek. Amikor pedig megszületünk, nem akarunk meghalni, de nem maradhatunk sokáig a világban, az életünk a halálban kell végződjön. A Buddha azonban elérte a nibbánát, így nem kellett megszületnie és meghalnia többé. Csak a legnagyobb boldogságot tapasztalta. Nekünk is ennek eléréséért kell képeznünk magunk, a legnagyobb boldogságért, ami a gyakorlás célja.“ _Forrás: _Samatha, Vipassanā & the Highest Happiness by Luang Por Anan (youtube.com), 21:20-24:39   Fordította: Hadházi Zsolt , megjelent A Buddha Ujja | Kezdőlap oldalon Elmondja: Horgász Dezső