Advertise on podcast: Aradi Hírek – audio csatorna

Közel három éve, hogy előkerült az aradi múzeum raktárábólDarányi János elveszettnek hitt mellszobra, amelyet úgymond a magyar közösségnek adományoztak. Az RMDSZ feltett szándéka, hogy köztéren álljon ismét a köztiszteletnek örvendő 19. századi aradi főorvos és kórházalapító szobra,még ha nem is eredeti helyén, a belvároshoz közeli Maros-parti parkban. Helyszínnek a megyei kórház udvarát szemelték ki, amely ugyancsak közterületnek számít, és az egészségügyi intézmény vezetősége, sőt az azt fenntartó megyei önkormányzat és a múzeum is támogatja a kezdeményezést. Az aradi magyarság legnagyobb múltú civil szervezete, a Kölcsey Egyesület vállalta a szükséges pénz és engedélyek beszerzését, már az új talapzat is elkészült közadakozásból, a dokumentációt is összeállították, csakhogy a román kulturális minisztérium műemlékvédelmi bizottsága elutasította a kérést azzal, hogy ha nyilvános térre kerül a szobor, akkor az eredeti talapzatán vagy annak hű másán kell állnia. Az ügy pikantériája, hogy az 1930-as években az akkori új román hatalom távolíttatta el köztérről a szobrot, a talapzatát elbontották, most pedig azt kérik, hogy a szoborállítók teremtsék elő. A szobor egyébként Tóth András – az aradi születésű költő, Tóth Árpád édesapja – alkotása, amelyet Kocsis Rudolf aradi szobrászművész restaurált, és jelenleg az aradi református bölcsőde udvarán várja, hogy ismét felállítsák. A szoborállítás akadályoztatásáról készült Pataky Lehel Zsolt összeállítása, amelyben először Fekete Károly, a Kölcsey Egyesület alelnöke beszél Darányi János munkásságáról.

Több mint két hete tart a beiratkozás a következő, 2026–2027-es tanév előkészítő osztályaiba Romániában. A tavaly módosított tanügyi törvény értelmében megemelték a kötelező minimális létszámokat, amelyekkel egy-egy osztály indítható, de a nemzetiségi oktatás esetében megmaradt az eddigi alsó határ: 10 beiratkozóval már önálló osztály alakulhat saját tanítóval, így a magyar (vagy magyar tagozattal rendelkező) iskolákban is. Nagy segítség ez főleg a szórványvidéken, mint amilyen például Arad, ahol évrőlévre nehezen gyűl össze a kellő számú iskolaköteles korú gyermek. Az elmúlt években a magyar kormány által biztosított ingyenes délutáni (napközi) foglalkozások és az Erdély-szerte működtetett iskolabusz-hálózat vonzóbbá tettea magyar oktatást, ennek is köszönhető, hogy öt-hat éve enyhültek a korábbi létszámgondok. Pataky Lehel Zsolt összeállítása.

A közel-keleti háború miatti olajválság és az üzemanyagárakebből eredő drasztikus drágulása a romániai gazdák költségeit is megnövelte. A gázolaj literenkénti ára átlépte a 10 lejt, azaz 2 eurót, és ha az elmúlt napokban valamelyest mérséklődött is a bukaresti kormány beavatkozása, ajövedéki adó csökkentése nyomán, még mindig a lélektani határ közelében van. Az üzemanyagdrágulás pedig láncreakciót indított el: többe kerülnek a vegyszerek, vetőmagok, inputanyagok, amit tetéz a hiánycikknek számító műtrágya árának emelkedése. Mindez együtt 20-30 százalékkal növeli a tavaszi mezőgazdasági munkálatok költségeit. A román mezőgazdasági minisztérium tervezi azüzemanyagár-kompenzáció egyszerűsítését és kiterjesztését, e szerint a bejegyzett termelők 2 lej 71 banival azaz mintegy 55 eurócenttel olcsóbban vásárolhatnának gázolajat közvetlenül a benzinkutaktól. Pataky Lehel Zsolt összeállításából kiderül azonban, hogy nem feltétlenül az anyagi támogatás a legszükségesebb a földműveléssel foglalkozók számára.

A magyar líra legelégikusabb poétájának tartják az aradiszületésű Tóth Árpádot. Az utókor „méla, halkszavú költőként” emlegeti az újságíróként, szerkesztőként és műfordítóként is jelentős életművet maga után hagyó Tóth Árpádot, aki kisgyerekként elkerült szülővárosából Debrecenbe, aholvégül is rabul ejtette az irodalom. Kortársai közül is sokan úgy hitték, hogy a hajdúsági város szülötte volt. Aradon azonban próbálják a köztudatban tartani, hogy ott látta meg a napvilágot. Április 14. Tóth Árpád születésének 140. évfordulója. Erre az alkalomra írt könyvet Ujj János aradi helytörténész Tóth Árpád családjának történetéről. A Kölcsey Egyesület gondozásában megjelenő könyv egyelőre nem kerülhetett nyomdába, ugyanis pályázati pénzből adnák ki, deamíg a város költségvetését nem fogadják el, a városi kulturális központ sem írhatta ki a pályázatokat. A megjelenés előtt álló könyvről, Tóth Árpád családfájáról, a költő munkásságáról és aradi emlékezetéről beszélgetett Ujj János helytörténésszel Pataky Lehel Zsolt.

Az idei március 15-i nemzeti ünnep alkalmából több külhonimagyar személyiség is állami kitüntetést kapott Sulyok Tamás köztársasági elnök részéről. Magyar Arany Érdemkereszttel tüntették ki a pécskai Nagy István nyugalmazott pedagógust, helytörténészt, művelődésszervező, szerkesztő, a pécskai Klebelsberg-kultusz ápolóját. A díjat a múlt héten vette átMagyarország kolozsvári főkonzulátusán. Nagy István laudációját Bodó Barna temesvári politológus, egyetemi tanár mondta el, aki méltatásában egyebek mellett úgy fogalmazott: „Nagy István több évtizedes munkásságát a szórvány szolgálata határozza meg. Tanári pályája mellett közéleti szerepet vállalt, a rendszerváltás után megalapította és hosszú éveken át vezette az RMDSZ helyi szervezetét, alpolgármesterként is szolgálta közösségét, kulturálisegyesületeket alapított és irányított, valamint helytörténeti munkákat szerkesztett és adott ki. Nevéhez számos közösségi kezdeményezés, könyv, emléktábla és kulturális rendezvény fűződik.” A díj átvétele után néhány nappal, immár Aradon kérdezte Nagy Istvántól Pataky Lehel Zsolt, hogy milyen érzésekkel fogadta a magyar állami kitüntetést.

A közelmúltban tartotta tisztújító közgyűlését az aradi AlmaMater Alapítvány, melynek eddigi kuratóriumi elnökségét megerősítették tisztségében. A civil szervezetet 35 évvel ezelőtt hozták létre, hogy az akkoriban újjáalakuló önálló aradi magyar oktatás háttérintézményeként segítse a diákságot és a pedagógustársadalmat, illetve a terhek egy részét levegye a szülők válláról. Fő tevékenysége a Csiky Gergely Főgimnázium kollégiumában lakó középiskolások támogatása, emellett tanulmányi vetélkedők és kirándulások révén próbálja az új nemzedéket a magyar közösség felelős tagjaivá nevelni, a tanárok előmenetelét pedig szakmai programokkal segíteni. Az Alma Mater Alapítvány emellett közösségi rendezvényeket is szervez: többek között hagyományőrzés, könyvkiadás szerepel a tevékenységei között, negyedévenként megjelenteti a Szövétnek című kulturális szemlét, kétévente pedig a Nemzedékek Találkozóján hozza össze az egykoron Aradon magyar nyelven végzett véndiákokat. Mindezeket támogatók segítségével tudja megvalósítani az alapítvány, de az évtizedek alatt a támogatók köre is természetes módon csappant. A kihívásokról, az Alma Mater Alapítvány tevékenységéről és közösségi szerepvállalásáról a kuratórium elnökét, Kranowszky-Nagy Andreát kérdezte Pataky Lehel Zsolt.

A különböző gazdaságfejlesztési programok mellett a Trianonutáni legnagyobb rendszerszintű nemzetpolitikai beavatkozásnak nevezhető a magyar kormány Kárpát-medencei óvoda- és bölcsődeépítési programja. A tíz évvelezelőtt indult kezdeményezés keretében több mint 900 külhoni magyar óvoda és bölcsőde épült vagy újult meg a magyar kormány támogatásával, ebből több mint 500 Erdélyben. Pataky Lehel Zsolt összeállítása konkrét Arad megyei megvalósítások révén mutatja be a támogatás jelentőségét.

Aradon a vértanúk emlékművénél, a Zala György alkotta monumentális Szabadság-szobornál emlékeztek meg az 1848–49-es magyar forradalom és szabadságharc kitörésének 178. évfordulójáról. Március 15. aktuális üzenet aszórványban élő magyarság számára az, hogy a közösségi jogokért ma is ki kell állni, az identitástudat, az együvé tartozás érzése pedig átsegítheti a közösséget a nehézségeken – hangzott el többek között. A vasárnap délutáni aradi ünnepségről Pataky Lehel Zsolt készített tudósítást.

Ha létezik a helytörténetben elválaszthatatlan kapocs egy-egy település, illetve személyiség között, akkor Arad és Szántay Lajos esetében egyértelműen megállapítható ez. A néhai műépítész nagyban meghatározta a város mai arculatát – ugyanakkor a szülővárosában teljesedhetett ki művészi igényű munkássága. Az első világháború után tudatosan vállalta a kisebbségi létet, az új román hatalom ellehetetlenítette, a kommunista diktatúra idején pedig ipari létesítmények tervezésére volt kénytelen „fecsérelni” tudását. 89 évesen hunyt el, 1961. március 8-án, 65 évvel ezelőtt. Szellemi öröksége már-már feledésbe merült, de az elmúlt másfél évtizedben aradi magyar helytörténészek és közéleti szereplők visszahozták Szántay Lajos nevét a köztudatba, immár emléktáblák és köztéri szobor őrzi emlékét, a város épített örökségéhez való hozzájárulását pedig a helyi román kultúrpolitika és műemlékvédelem is elismeri. Pataky Lehel Zsolt összeállítása.

Sokáig a város legmagasabb épületének számított az aradi víztorony, mely a 19. század végétől a 20. század második felének kezdetéig látta el ivóvízzel a központi háztartásokat. Az építészeti és mérnöki szempontból is különlegesnek számító víztorony 130 évvel ezelőtt épült, a terveit a feltételezések Ybl Miklós budapesti irodájában készítették – de bizonyítékot mindeddig nem találtak erre a helytörténészek. Az egykori közmű jelenleg magánkézben van, tulajdonosa galériát, saját gyűjtés alapján összeállított víz- és tűzoltómúzeumot hozott létre benne. Pataky Lehel Zsolt összeállítása a 130 éves aradi víztoronyról

Közel ötszáz erdélyi, bánsági és partiumi oktatási intézmény 8700 magyar nyolcadikos diákja kapja meg ezekben a napokban azt az ingyenes román nyelvű tesztgyűjteményt, amelyet az RMDSZ kezdeményezésére a Communitas Alapítvány adott ki, és amely az általános iskolát befejezők számára a tanév végi románvizsgára való felkészülést segíti. Az úgynevezett képességfelmérőn elért jegy fontos az iskolaválasztás, a továbbtanulás szempontjából, az egyik kritikus tantárgy pedig a magyar diákok számára a román nyelv. A magyar osztályokban tanító romántanárok tapasztalatai és példái alapján összeállított tesztgyűjtemény hiánypótló segédanyag, amely konkrét vizsgafeladatokat ésjavítókulcsokat is tartalmaz. Kedden Aradon közel 40 diák vehette át a könyvet, akkor készült Pataky Lehel Zsolt összeállítása.

Korábban már beszámoltunk arról, hogy a Magyar Kultúra Napja alkalmából kiosztott Kölcsey-díjak egyikét idén Kurunczi Ferenc amatőr fotósnak ítélte az aradi Kölcsey Egyesület. A végzettségének megfelelően informatikai mérnökként dolgozó kitüntetett szabadidejében hódol a szenvedélyének, és a közösségi oldalán teszi közzé a felvételeket, immár helytörténészi szorgalommal megírt magyar és román, olykor német és angol nyelvű kísérő szöveggel. Kurunczi Ferenc az aradi magyar épített örökség megörökítőjeként, a közösségi élet képes krónikásaként érdemelte ki a nagymúltú Kölcsey Egyesület díját, amelyet 2003 óta osztanak ki minden évben olyan személyeknek, akik sokat és önzetlenül tesznek az aradi magyarságért, a kultúráért, a város épített és szellemi örökségének megóvásáért. Korábban a városvezetés is felfigyelt értékmentő munkájára, a polgármesteri hivatal a 2022-es Aradi Városnapok alkalmával Kiválóság-díjjal tüntette ki. Kurunczi Ferencet a Kölcsey-díjátadón kérdezte a hobbijáról és szenvedélyéről Pataky Lehel Zsolt.

Gyerekkorában érdekelte az irodalom és a rajz, szépérzékét afelmenőitől örökölte, a tanítást pedig hivatásának tekintette Brittich Erzsébet. A képzőművészet melletti elköteleződéshez végül egy személyes trauma adta a végső lökést, és az alkotást nemcsak kifejezési formának tekintette, hanem terápiaként is szolgált. Legyen szó linóleummetszetről, faragásról, bronzmunkáról, versről vagy prózáról, műveiben visszaköszönnek a természettel összhangban élő egykori faluközösségbe kapaszkodó gyökerek, a mindennapi életben irányt mutató népi bölcsességek, a sallangok nélküli kifejezések, a deportálást túlélő falusfelek közösségi traumája. Az Arad megyei Simonyifalva, a szűkebb tájegység és a tágabb régió iránt érzett szeretete, hűsége, jobbító szándékú aggodalma vezérli munkásságában Brittich Erzsébetet, akivel a képzőművészetről, írásról, a gyerekkori indíttatásról beszélgetett Pataky Lehel Zsolt.

A második világháború után, 1945 januárjában közel 75 ezernémet származású személyt deportáltak a Szovjetunióba Erdély, a Partium és a Bánság különböző településeiről csupán a származásuk miatt. A kényszermunkára – ahogy ironikusan nevezték, „egy kis munkára”, „málenykij robotra” – vitt civileket a kollektív bűnössége elve alapján vagonírozták be, és az Uráltól Szibériáig különböző munkatáborokban dolgoztatták őket. Az Arad megyei Simonyifalváról 59 lakost, férfiakat és nőket deportáltak, közül 13-an sosem tértek vissza a lágerekből. A sztálini Szovjetunió egészét behálózó kényszermunkatáborok, a Gulag áldozataira emlékeztek vasárnap a Körös-közben fekvő Simonyifalván. A római katolikus templomban ökumenikus, katolikus és evangélikus szertartás szerinti istentiszteletet mutattak be a deportáltak lelki üdvéért, ezt követően megkoszorúzták a Simonyiak Háza udvarán álló emlékművet. Ott készült Pataky Lehel Zsolt összeállítása.

Tizennégy éves korában volt először hajón, és öt éve ő magais vezet vitorlásokat. A aradi Bálint Botond a tengerészéletbe nyilván nem a Maros-parti városban kóstolt bele, hanem az Adriai-tengeren, amelyre évente többször is kihajózik: versenyeken vesz részt vagy nyaral a családjával, esetleg a barátaival, de a lényeg, hogy minél több időt a fedélzeten és a nyílt vízen tölthet. Számára szenvedély, hobbi, sport a vitorlázás, de – utolsó éves egyetemistaként – reméli, hogy hivatásává is válhat. Tavaly nagy megtiszteltetés érte Botondot, ugyanis november végén, december elején – a magyar nyelvterületről egyedüliként – három hetet tölthetett el az Ománi Királyi Haditengerészet tanulóvitorlásán, megismerkedhetett egy háromárbócos óriás kezelésével, a matrózélettel és az ománi kultúrával. Pataky Lehel Zsolt az arab országban szerzett élményeiről és a vitorlázási iránti szenvedélyéről kérdezte Bálint Botondot.