Advertise on podcast: Könyv-Kult Bibliopod

Varga János Veniam A Mag népe és más könyvei Különleges témát kínál a hallgatók számára a 180 fok – A kultúra ellenpontjai podcast mostani adása. A műsor főszereplője Varga János Veniam, aki eddig öt könyvvel lepte meg a magyar őstörténet iránt érdeklődőket. A szerzővel Pöltl Oxi Zoltán, a podcast állandó műsorvezetője beszélgetett, ezúttal egy telefonos kapcsolat megoldásával élve. Mint a közel félórás beszélgetésből kiderül, Veniam nem fiatalkorában kezdte el első könyve megírását, hanem 30-as éveiben indult el ezen az úton. Az A Mag népe című nyitókönyve egy lírai, sőt inkább eposzi összegzése a magyar őstörténetnek. Az interjúban a szerző elmondja, hogy milyen indíttatás alapján lépett rá erre az alkotói útra, melynek első állomása egy versgyűjtemény lett. A diskurzus ezen pontján az is kiderül, hogy ebben az első kötetben már megjelenik a rovásírás, mégpedig a mai magyar nyelven írt strófák rovásírással való tükörfordítás változatában is. Ahogy Veniam mondta: ekként az olvasó egyben egy rovásírással való foglalatosságba is belekezdhet akár. A folytatásban szóba kerül a Bekísérés című színműve, mely a szerző eddig öt megjelent kötete sorában kilóg ugyan, de a modern szociografikus és némileg kriminalisztikai vonatkozás mellett az ősiségre is utal bőven. Az adás utolsó szakaszában Veniam elmondja, hogy miként találtak rá a szólisták és zenekarok, hogy hogyan dolgozták fel az ősmagyar, avagy Mag népe epizódjairól szóló verseit a muzsikusok és hogy milyen élmények érték őt ezzel kapcsolatban.

Megemlékező, tisztelgő adással rukkolt elő ezúttal a 180 fok – A kultúra ellenpontjai című könyves podcast. Nelhiebel Gábor és Pöltl Oxi Zoltán ezúttal a tavaly decemberben elhunyt Onagy Zoltán író, publicista utolsó kötetéről beszélgetett. A műsor érdekessége, hogy míg az előbbi tag nem találta túlságosan megkapónak a Két választás Magyarországon című kisregényt, addig az utóbbi erős tetszését fejezte ki. Az adásból így az is kiderül, hogy vannak, akik kevésbé fogékonyak a szépirodalomra, s inkább – amolyan reálértelmiségként – a tudományos könyveket részesítik előnyben. Ezzel szemben áll a mondhatni a humán értelmiségi beállítottság, ahol az irodalom nélkül nemigazán elképzelhető az élet értelmezése. Onagy Zoltán – Mikszáth Kálmán művével azonos című – kisregénye egy különös, furcsa história elbeszélése, melyben a feleségével tanyán, farmon élő főhős, aki nem mellesleg író, a fővárosba megy, hogy eleget tegyen egy főszerkesztői invitálásnak. A történet a 2002-es országgyűlési választások napjaiban játszódik, bár a főhőst ez nemigazán érdekli, sőt, egy hirtelen jött lehetőséget kihasználva, Budapesten egy delnővel való találkozás után annak karjaiba veti magát. A sztori innentől kezdve – akárcsak az Ingmar Bergman filmekben – a férfi és a nő szerelmi násztáncának filozofikus, dialektikus fejezetévé alakul át. S míg a tévében és rádióban egyre-másra jönnek a választással kapcsolatos hírek, a csélcsap férj újdonsült szeretője ágyából szemléli napokon át a külvilágot, de leginkább kettejük szerelmi lángolásából született új világot. A kérdés persze mindvégig ott lebeg a főhős, a kisregény olvasója és a podcast két műsorvezetője feje fölött: mi lesz akkor, ha a parázna férfinak egy napon végül csak haza kell térnie feleségéhez? Mit fog szólni az „örök asszony”? Onagy már nem először, de sajnálatosan utoljára dalolta meg ezt a témát, a felesége mellől a nagyvilág legkülönfélébb nőszemélyei mellé ideiglenesen szeretőnek elszegődő férj históriáját. Ebbéli prózái valahol Federico Fellini vagy Jancsó Miklós, Hernádi Gyula műveivel azonosak: nem moralizálnak, csupán bemutatják a történést, a házastársát megcsaló férfi önző vagánykodását.

Vajon milyen értéket képvisel manapság egy olyan könyv, melyet ötszáz példányban nyomtattak ki és amelyet pillanatok alatt elkapkodtak, és így eredeti bolti ára többszörösére emelkedése okán vált ritkasággá, könyvcsemegévé? A válasz persze egyszerű, a „…kinyúlhat égig a lélek…” című kötet, mely Babits Mihály esztergomi verseit és esszéit tartalmazza, a harmadik kiadásra vár. A 180 fok – A kultúra ellenpontjai könyves podcast mostani adásában a fent említett kötet szerkesztője, G. Tóth Franciska, a Magyar Nemzeti Múzeumhoz tartozó esztergomi Balassa Bálint Múzeum irodalmi muzeológusa ült le az állandó műsorvezető Pöltl Oxi Zoltánnal szemben. Az adásban alapvetően arról beszélnek, hogy az először 2016-ban kiadott Babits-antológia, mely 2017-ben újra kiadásra került, illetve még újabb megjelenésre vár, a terv egyelőre az, hogy az eredetihez képest alig valamivel másabb belső tartalommal készüljön el. A beszélgetésben szóba kerül, hogy mit is jelentett Babits számára az 1924-ben megvásárolt esztergomi Előhegyen lévő ingatlan, hogy milyen felújítást, átalakítást végeztettek párjával, Tanner Ilonával együtt, mely munkálatokban, néha még maga a költő is belekutyult egy-egy ecsetvonás erejéig. Az adásban kibeszélik a költő, esszéista és a királyváros kapcsolatát, mégpedig annak vonatkozásában, hogy a szülőhely Szekszárd és a fő tevékenységi színtérnek számító Budapest mellett Esztergom jelentette Babits Mihály számára a legfontosabb lakhelyet. A rendkívül gazdag képanyag miatt is gazdag tartalmú kötet második kiadása mindvégig jelen van a műsor készítése közben, így abba a két beszélgető többször is belelapoz és felolvas, idéz onnan. A kötetben így áll a recenzióírók egyikének írásában: „Az emlékévhez méltó ünnepi kötet rendkívül gusztusos, a múlt század első felének könyv- és újságnyomtatás külsőségeit, grafikai megoldásait, stiláris vonalait, színeit, mintáit idézi, utánozza. A könyv gazdagságát fokozza, hogy a keményfedél különleges, porózus tapintású felülete, az előlapok sűrű díszmintázata, a lapok egységes szépiás tónusa, illetve a versekhez, prózai részekhez tartalmi kapcsolódás okán illesztett látványosan korhű fotóillusztráció.”

Majtényi György Kádár és Kádárné – Házasságban a hatalommal című könyvét ütötte fel a 180 fok – A kultúra ellenpontjai című podcast két műsorvezetője: Nelhiebel Gábor és Pöltl Oxi Zoltán. Az adás a kötetben olvasható kettős életrajz mentén eleveníti fel az abban olvasottakat, illetve a két műsorvezető Kádár-kori emlékeit is. A podcastben voltaképpen három nagyobb korszakra osztva kerül kielemzésre Majtényi könyve, a második világháború előtti majd az azutáni Rákosi-éra, s végül a kádári reálszocializmus időszakára bontva. A Kádár és Kádárné című kötet alapján kiderül, hogy Csermanek János kezdetben egy igazhitű kommunista volt, aki még Horthy börtönében is csücsült elvei és mozgalmár tettei miatt, de aztán a szovjethatalom magyarországi kialakulása után is csak visszakerült a börtönbe, köszönhetően egykori cella- és párttársának, Rákosi Mátyásnak, derül ki a beszélgetésből. Az adásban a kötet legnyomasztóbb fejezete az 56-os forradalom leverése utáni megtorlásról szóló rész elemzése lett, az a leszámolás Kádár részéről, melyben egykori elvtársait, cellatársait, barátait, bajtársait is a vesztőhelyre küldte. A forradalom után közel 800 kivégzett vére mind Kádár János kezéhez tapad, mely még azzal együtt sem mosható le, hogy 60-as évek utáni enyhülés, politikai konszolidáció végül elhozta Magyarországnak „a legvidámabb barakk”, a fridzsiderszocializmus furcsa korszakát, ahol ugyan létbiztonság volt, de az 1948-ban ENSZ-ben elfogadott egyetemes emberi jogokból szinte semmi sem volt megélhető a Kádár-érában, állapítja meg az adás két műsorvezetője. A podcastben számos különleges adat, szituáció is kibeszélésre kerül, melyet sem Kádárról, sem nagy befolyással bíró, ámbár szerény(nek tűnő) feleségéről eddig nem tudtak a széles rétegek.

A 180 fok – A kultúra ellenpontjai két műsorvezetője, Nelhiebel Gábor és Pöltl Oxi Zoltán ezúttal az emlékezetpolitika ikonjaként számontartott Mindszenty József hercegprímás életét és tevékenységét kifogásoló könyvet veszi górcső alá. Ungváry Krisztián történész, egyetemi tanár új könyve az A Mindszenty mítosz című tanulmánykötet már most kisebb hullámokat vert a hazai közéletben, de ez a viharosság még jócskán nem érte el tetőfokát. A podcast mostani adásában a két műsorvezető végigveszi Ungváry könyvben tett kijelentéseit, melyek között szerepel Mindszenty József antiszemitizmusa, legitimista felfogása, szociális érzéketlensége és a 20. század elejének, első fele történelmének sajátságos ismerete. A beszélgetés során számos kérdésre keresi a választ a két podcaster, így többek között arra, hogy szent hazafi vagy szereptévesztő antiszemita volt-e Mindszenty József, hogy az 1920-as években általa szerkesztett zalai újságok, írások alapot adhattak-e a zsidókat sújtó pogromokhoz, a társadalom bizonyos rétegeit hangoló kirekesztéshez, hogy mennyiben volt tisztában a közjogi méltóság fogalmával annak fényében, hogy magát tartotta IV. Károly után a kormányzatot kinevező tisztségviselőnek, hogy mennyiben támogatta a magyarok mellett más népek segítségre szoruló tagjainak megmentését, hogy miként vált zavarbaejtő politikai kijelentései, megnyilatkozásai miatt a Vatikán és később a nyugati hatalmak számára kínos figurává, illetve a beszélgetés alatt mindvégig az is kérdés, hogy Ungváry állításai, tanulmánya elfogadható-e mint korrekt, objektív tudásanyag? Az adásban említésre került Mindszenty Ungváry által is idézett számos hazafias, keresztényi megmozdulása, tette, beszéde is, melyek alapján immár a 21. századi Magyarországon alapvetően pozitív a róla kialakult kép a szélesebb közönség körében.

A tudomány és a fantasztikum kettősségével bíró kötet fölött ült szellemi tort Nelhiebel Gábor és Pöltl Oxi Zoltán a 180 fok – A kultúra ellenpontjai podcast legutóbbi felvételén. A Purisaca Golenya Ágnes által írt Táltosok barlangja elemzése nem volt nehéz feladat, de valahol mégis próbára tette a két műsorvezetőt, mivel céljuk volt, hogy bemutassák egy kétségtelenül tehetséges író munkásságát, de egyben rámutassanak a pszeudo-tudományosságra is. A Táltosok barlangja e ponton a kötetben is sokat idézett Móricz János őstörténész kalandos életének és titokzatos (kodó) munkásságának kitárgyalásával indult el. Nelhiebel és Pöltl arra próbáltak ekkor rájönni, hogy Móricz, a kutató vajon mennyire vehető komolyan, hiszen munkássága legnagyobb felfedezésére végül semmilyen tárgyi vagy dokumentációs bizonyíték nem állt elő. Móricz azt állította, hogy az ecuador-i Taytos-barlangban olyan ősi leletegyüttesre bukkant, mely igazolja, hogy a Mag nép volt egy első embereket tömörítő náció a Földön, mely nemzetség – és ez Golenya Ágnes egy fő tézise a könyvben – a magyarokkal, azaz az ősmagyarokkal egyenlő. A rendkívül jól megírt könyvről az adásban még az is megállapításra kerül, hogy az hasonló a National Geographic televíziós opuszaihoz, ahol a féladatok, féltudományok és félismeretek homályából végül is kikerekedik egy dramaturgiai szempontból tökéletes história, ami ugyanakkor már nem igazán passzintható rá a valóságra, de kétségkívül igen szórakoztató. Az adás két műsorvezetője nem álltaltja a hallgatókat azzal, hogy a Táltosok barlangja szerzője az eredeti, igaz történetet meséli el, de rámutat, hogy a könyv kifejezetten jól szolgálja a fantáziát. Ennek tulajdonképpen az a végső állítás ad alapot, mely szerint az említett ősnép, a Mag népe, melyből aztán a ma ismert többi nép keletkezett – amely az emberiség származtató alapnációja – a Szíriusz bolygóról érkezett a Földre. Golenya a világ nyelveinek elemzésében is akként megy bele, hogy az azokban található egyes szavakban minduntalan a mai magyar szavak egy-egy részletét vagy egészét sejti, hallja bele. A kötetet végül csak azért is, ajánlja a két adásvezető, mert szórakoztató irodalomnak, így Rejtő Jenő után jó sokkal, végül is remek darabnak mondható.

Halász Rita első könyve elemzése kapcsán ült egy mikrofonhoz Gép Katalin irodalomterapeuta és Pöltl Oxi Zoltán újságíró, hogy a 180 fok – A kultúra ellenpontjai című podcastben beszéljenek a Mély levegő című kötetről. A 2020-ban megjelent regény 2021-ben elnyerte a legjobb első prózakötetes szerzőnek járó Margó-díjat majd később beválogatták a Libri irodalmi díj tíz döntőse közé. A regény főhőse Vera, aki egy bántalmazó kapcsolatból próbál a történet elején kikecmeregni, férjét elhagyva két gyerekével aztán nekiindul a rendkívül rögös útnak, az önálló, új életnek. Mint a beszélgetésből is kiderül, azért az asszony füle mögött is van vaj, hiszen ő csalta meg párját, aki viszont már korábban is terrorizálta lelkileg és testileg egyaránt. A két műsorvezető az adás jelentős részében arra keresi a választ, hogy Halász Rita formai és tartalmi szempontból is figyelemreméltó regénye miként kínál kiutat a tönkrement, felbomló házasságokból, illetve a házasságban traumatizált nőknek. Vera története a saját narrációjában is többről szól, mint önmaga kálváriájáról és továbblépésének állomásairól, a teljes képhez hozzáadódik a nőt körülvevő, a nőhöz korábban és később kapcsolható férfiak nem éppen biztonságot adó, hanyatló világa. A podcastben arról is szó esik, hogy egy tönkrement kapcsolat, egy gallyra ment házasság milyen megoldandó feladatokat ró a mai 30-as, 40-es generáció számára. Egy ponton e témát érintő olyan filmek is szóba kerülnek, mint Ingmar Bergman Jelenetek egy házasságból című elemző alkotása. Halász Rita könyve valamelyest hasonlít a svéd rendező munkájához, de 2020-ban már jóval többről van szó egy házasság zátonyra futásakor, mint a kispolgári életvitel bukása. Az irodalomterapeuta a beszélgetésben kifejti, hogy miként a regényben is, úgy a valós életben is nagyon fontosak a szülők által a gyerekeknek mondott (esti) mesék, melyek terápiás jelleggel is bírnak, azon túl, hogy életbölcsességeket, megszívlelendő tanulságokat is hordoznak magukban.

Jim Holt Amikor Einstein Gödellel sétált című és a Kirándulás az értelem peremén alcímet viselő kötet kapcsán ült össze Nelhiebel Gábor és Pöltl Oxi Zoltán, hogy kibeszéljék az amerikai szerző közel négyszáz oldalas tanulmánykönyvének első esszéjét. A 180 fok – A kultúra ellenpontjai című podcast ezen adásában elsőként felidézik az Oppenheimer című, idén bemutatott amerikai film azon jelenetét, amikor Einstein és Gödel a Princeton Egyetem parkjában sétál, s csatlakozik hozzájuk Oppenheimer, aki épp az atombomba elkészítésével foglalatoskodik. A diskurzusban kísérlet történik arra nézvést, hogy mennyiben tért el a két tudós személyisége, illetve összevetésre kerül a közöttük lévő jelentős eltérésből fakadó hírnév is. Ekkor kerül terítékre Einstein extrovertált és Gödel introvertált alkata, továbbá az is, hogy a fizikáról alkotott világkép teljes átformálásáért Einstein egyrészt az 1905-ben megkapott fizikai Nobel-díjával, másrészt különc viselkedésével és fura kijelentéseivel valóban amolyan popkulturális ikonná vált, ellentétben a befelé fordult, sokszor betegesen paranoid matematikazsenivel. Az adásban ezután esik szó arról, hogy Jim Holt tanulmánya, a két egymásnak ellentmondó egyéniség legendás barátsága mellett az általuk felfedezett fizikai és matematikai törvényekről is szól, mégpedig olvasmányos, ismeretterjesztő stílusban, valahogy úgy, hogy az átlagember is megértse. (Ennek ellenére mégsem egészen érthető feltétlenül, jegyzik meg a podcastben.) Az újságíró ekkor kéri meg a beszélgetőpartnerét, hogy akkor, itt és most, újra tegyen kísérletet arra, hogy elmagyarázza a relativitás-elméletet. A műsor bizonyos pontján pedig az az állítás is magyarázatra kerül, hogy Newton szerint miért objektív, Einstein szerint pedig miért és hogyan szubjektív az idő. De szóba kerül az időutazás elméleti és gyakorlati problémaköre és Gödel a matematikus zsenialitása, és az egyik legkülönösebb állítása, miszerint: „Egy matematikai formula akkor állja meg a helyét, ha nem bizonyítható.” Mindezekre feltéve a koronát, az adásban felidézik az idő létét tagadó Gödel utolsó szavait: „Ideje menni.”

Különleges része ez a mostani a 180 fok – A kultúra ellenpontjai című könyves podcast-nek. Az adásban Gép Kati irodalomterapeutával beszélget a podcast állandó műsorvezetője, Pöltl Oxi Zoltán. Ezúttal két nagy téma kerül terítékre: egyrészt az irodalomterapeuta, az irodalomterápia és egy nemrég indult irodalomterápiás foglalkozás-sorozat, illetve Kiss Noémi Karácsony a Dunán című novelláskötete. Az adás első felében a beszélgetés során fény derül az irodalomterápia céljára, módszerére, majd bemutatásra kerül egy alternatív művelődési központban nemrég indult foglalkozás-sorozat, ahol az irodalomterápián vesznek részt a jelentkezők. Gép Kati, a széria házigazdája bemutatja, hogy mi alapján választják ki azt az irodalmi szöveget a foglalkozásra, melynek nyomán elindul egy önismereti és empatikus folyamat. Szó esik arról is, hogy a világi és egyházi lelkigyakorlatok, lelki tréningek is „útba esnek” az ilyen önismereti terápiákkal, így aki számára az irodalom „túl magas” lenne, annak a más hasonlóval összevetve mégis rokonszenvessé válhat ez a változat is. Az adás második felében a két beszélgető valamelyest elmélyed a Kiss Noémi író által megjelenített Duna parti zsákfalu szimbolikus világában, ahol minden egyes novella főhőse, főhősei valahogy mindannyian traumatizáltak, sérülékenyek. A párbeszédből kiviláglik, hogy a szerző egy zárt mikrotársadalmat ábrázol novelláiban, melyek tulajdonképpen nagyon is egybefüggő történetet adnak ki. Szintén szó esik egy új magyar kortárs irodalmi folyamatról, melyben a nők jelenítik meg a drámai tartalmú műveket, ahol ők mutatnak műveikkel új utakat, s ahol a regényekben, novellákban, versekben már nincsenek hősök, pozitív vagy negatív szereplők, csak áldozatok és túlélők.

A 180 fok – A kultúra ellenpontjai című könyves podcast ezen adásában Nelhiebel Gábor hangszergyűjtő és Pöltl Oxi Zoltán újságíró Stanislaw Lem Kiberiáda című könyve alapján jár utána számos tudománnyal és fantasztikummal kapcsolatos dolognak. A műsorban többek között szó esik a lengyel szerző rekordokat döntögető könyveiről, életművéről, illetve arról, hogy eredetileg nem is írónak készült. A Kiberiáda kapcsán természetesen a robotok, a számítógép és a mesterséges intelligencia áll leginkább a középpontban, egészen pontosan az a fesztültség, ellentmondás, mely a gépek az az azokat létrehozó ember között állnak fenn. Az adásban említésre kerülnek a sci-fi irodalom nagyságai, így Verne Gyula, Arthru C. Clarke, Frank Herbert és Huxley is, mely sorba tökéletesen beleilleszkedett az 1921-es születésű lengyel író. Ugyancsak téma volt a podcastben Lem Solaris és Pirx kapitány kalandjai című történeteinek filmes feldolgozása, továbbá az, hogy – és ez Nelhiebel Gábor gondolata volt – Stanislaw Lem valójában nem is sci-fi író, hanem inkább filozófiai művek alkotója. A beszélgetésből az is kiderül, hogy mivégre építi az ember a gondolkodó gépeket, milyen veszélyekkel, nem várt fordulatokkal járhat a robotok világa és alapvetően hogyan is gondolkodik egy lelketlen masina. A műsor két beszélője abban is megegyezik, hogy Lem valahol nagyon is prófétikus, előremutató mesekönyvet írt, melyet persze mindenki – de főleg rajongói – a tudományos-fantasztikus műfajba sorolnak.

Van-e élet Stig Larsson után?, kérdezhetné a skandináv krimik rajongója és immár tudjuk a választ: van élet és Jo Nesbø miatt. A norvég szerző 13 könyvével Magyarországon is sok rajongót tudhat magáénak, a 180 fok – A kultúra ellenpontja könyves podcast mostani adásában pedig ezúttal két Nesbø-fan, Horváth Zoltán játékmester, kulturális szervező és Sinkó Gyula újságíró beszélget Pöltl Oxi Zoltán állandó podcasterrel. A műsorban e hármas arra tesz kísérletet, hogy Nesbø sorrendben tizenharmadik regénye a Vérhold című krimiből kiindulva mutassa be a bestseller író munkásságát, illetve az általa megteremtett Harry Hole nevű nyomozót és az őt segítő, meglehetősen fura társaságot. Horváth Zoltán és Sinkó Gyula arról is vallanak az adásban, hogy miként ejtette őket rabul a norvég krimiszerző munkássága, írói stílusa, illetve elmondják, hogy az író milyen dramaturgiai elemekkel teszi egyedivé regényeit. Szó esik még az adásban az is, hogy Jo Nesbø történeteiben milyen súllyal szerepel a horror, mint műfajjelleg, illetve fókuszba kerül a főhős Harry Hole személyisége, valamint az őt segítő team minden egyes tagjának profilja is. A beszélgetésben azt is kitárgyalják, hogy Nesbø nemcsak krimiket ír, hanem gyerekeknek és ifjúságnak szánt műveket, illetve arról is részletek hangzanak el, hogy írói munkássága mellett korábban focista és muzsikus is volt. Nesbø történeteiről kimondatik, hogy azokban a duplacsavaros cselekmény, a társadalmi problémák szerepeltetése és az összetertt karakterek jelentik a regények naftáját. Az 1960-as születésű szerzőről végül megtudható az is, hogy műveinek hosszú sora valóban egyfajta folytatása a Millenium-sorozatot jegyző Stig Larsson regényeinek, ahonnan az eladási számok és a népszerűségi mutatók alapján is kifogta a szelet abból a bizonyos sikervitorlából.

A dél-koreai származású, de már régóta Berlinben élő sztárfilozófus, Byung-Chul Han esszékötete került ezúttal a 180 fok – A kultúra ellenpontjai könyves podcast asztalára. A szép megmentése című kötetről ezúttal Schmöltz Margit író és Pöltl Oxi Zoltán újságíró beszélget. A diskurzus több ponton is újabb verbális lábjegyzeteket kíván, hiszen Han kötete nem éppen lányregény, bár kétségkívül azzal is összefügg valamelyest. Az adásban szóba kerülnek az eddig 16 könyvet produkáló szerző tanulmányainak, majd későbbi oktatói, professzori státuszának főbb szakmai területei, így a modernkori filozófia, az etika, a társadalomfilozófia, a fenomenológia, a kultúraelmélet, az esztétika, a vallás, a médiaelmélet és az interkulturális filozófia is. A podcast két műsorvezetője megpróbálja szétszálazni, hogy Han miként értelmezi a szép, a fenséges ősi időktől fogva ismert tartalmát, és azt, ahogy szerinte ez a digitális forradalomnak köszönhetően lényegesen és gyökeresen megváltozott. A beszélgetés egy-egy pontján – Schmöltz Margit tolmácsolásában – maga a sztárfilozófus is megszólal, hogy voltaképpen lineáris logikai okfejtése megtámasztásra kerüljön. Az adásból az is kiderül, hogy mit ért az író az a pozitivizmus diktatúrája alatt és, hogy mire érti Han a sexyness kifejezést a digitális világban. Elhangzanak továbbá Byung-Chul Hantól származó, e kötetben olvasható olyan magvas mondatok is, mint, hogy „A dataizmus digitális dadaizmus” vagy „A Facebook a jellemnélküliség vására”, illetve egy kritikai szemlézésből ez a rész: „Han szerint az esztétikai élmény, a szépség megtapasztalása már nélkülöz minden egyebet a lájkon kívül: nincs benne semmi megrendítő vagy fájdalmas, ami túlmutatna az azonnali tetszésen. Az tetszik, ami rögtön tetszik, a piac pedig engedelmeskedik: az erotikusból pornográf lesz, az árnyaltból direkt, a fenségesből giccs.”