Advertise on podcast: Vakfolt podcast

Kuroszava Kijosi (Kiyoshi Kurosawa) 1997-es mesterművét, a japán horror egyik legmeghatározóbb alkotását, a Gyógymódot (Cure) elemezzük a Vakfolt legújabb adásában. A történet középpontjában egy kiégett nyomozó áll, aki különös gyilkosságsorozat után kutat: az elkövetők látszólag egymáshoz nem kapcsolódó emberek, akik semmilyen indítékkal nem rendelkeznek, de mindannyian egy sajátos „X" alakú vágást ejtenek áldozataik torkán. A beszélgetéshez vendégként Veres Attila író, forgatókönyvíró (Itt érzem magam otthon, Átjáróház, Odakint sötétebb) csatlakozott, aki segít feltárni a film sötét és hipnotikus rétegeit. Hogyan képes Kuroszava zsigeri rettegést kelteni jumpscare-ek és hatásvadász elemek nélkül? Megvizsgáljuk a film egyedi vizuális megoldásait, a zavarba ejtően távoli gépállásoktól a hétköznapi módon ábrázolt erőszakig. Beszélgetünk az identitás elvesztéséről, a társadalmi maszkok lehullásáról és a hipnózis mint narratív eszköz különleges használatáról. Miért fontos a film hangkulisszája, és milyen párhuzamok vonhatók a Gyógymód, valamint David Fincher vagy Michael Haneke munkássága között? Arra is keressük a választ, hogy mi teszi ezt az alkotást évtizedekkel később is az egyik legnyomasztóbb és legizgalmasabb lélektani horrorrá. Ha tetszett az adásunk, támogass bennünket a Vakfolt Extrával! Csatlakozz a Facebook-csoportunkhoz is! További linkek Jegyek az Itt érzem magam otthon közönségtalálkozójára az Aréna moziban A Vakfolt podcast Facebook oldala A Vakfolt podcast az Instagramon Vakfolt a Letterboxdon A Vakfolt podcast a YouTube-on A Vakfolt podcast a YouTube Music-on A Vakfolt podcast a Spotify-on A Vakfolt az Apple podcasts oldalán A főcímzenéért köszönet az Artur zenekarnak Emailen is elértek bennünket: [email protected]  

Tarr Béla 2011-es alkotása, A torinói ló, nem csupán a világhírű magyar rendező életművének betetőzése, hanem egyben búcsúja is a filmművészettől. Az állandó alkotótársakkal – Krasznahorkai László íróval, Hranitzky Ágnes társrendező-vágóval és Víg Mihály zeneszerzővel – közösen jegyzett produkció a minimalizmus és a „slow cinema" egyik legmeghatározóbb mérföldköve. A film egy apa, a lánya és a címszereplő lovuk mindennapi rutinján keresztül mutatja be a világ fokozatos és elkerülhetetlen pusztulását, miközben a nézőt egy hipnotikus, fekete-fehér vizuális utazásra hívja. A Vakfolt podcast legújabb epizódjában a nemrég elhunyt mester emléke előtt tisztelegve elemezzük ezt a monumentális búcsút. Megvizsgáljuk, miért érezhette Tarr Béla, hogy ezen a ponton a filmnyelve eljutott a végső határáig, és hogyan válik a történet a bibliai teremtéstörténet inverzévé, azaz az „antiteremtés" krónikájává. Beszélünk a mindennapi rutinok rituális ismétlődéséről, az emberi méltóság megőrzéséről a teljes kilátástalanságban, valamint Fred Kelemen lenyűgöző operatőri munkájáról. Feltárjuk a technikai kulisszatitkokat is a szélvihar létrehozásától a hangkulisszák felépítéséig, miközben megpróbáljuk megérteni, mi teszi ezt a puritán és súlyos alkotást ma is fájdalmasan aktuálissá. Ha tetszett az adásunk, támogass bennünket a Vakfolt Extrával! Csatlakozz a Facebook-csoportunkhoz is! További linkek A Vakfolt podcast Facebook oldala A Vakfolt podcast az Instagramon Vakfolt a Letterboxdon A Vakfolt podcast a YouTube-on A Vakfolt podcast a YouTube Music-on A Vakfolt podcast a Spotify-on A Vakfolt az Apple podcasts oldalán A főcímzenéért köszönet az Artur zenekarnak Emailen is elértek bennünket: [email protected]  

Az 1996-os év két meghatározó kultfilmjét néztük újra az idei első adásunban: Michael Bay akcióorgiája, A szikla (The Rock), és Wes Craven műfajmegújító slasherje, a Sikoly (Scream) a témáink. A szikla Sean Connery és Nicolas Cage felejthetetlen párosával, Ed Harris drámai antihősével és az Alcatraz feszült díszleteivel vált az akciófilm egyik csúcspontjává. Ezzel párhuzamosan a Sikoly nemcsak visszahozta a horror iránti rajongást, de Kevin Williamson forgatókönyvének köszönhetően a metahumorral és a műfaji szabályok tudatos dekonstruálásával alapjaiban írta át a slasher zsánerét. Hogyan öregedtek ezek a kilencvenes évekbeli alapvetések? Ebben az Inverz-adásban rendhagyó módon olyan filmekről beszélgetünk, amelyeket már jól ismerünk, így lehetőségünk nyílik mélyebbre ásni a rendezői stílusjegyekben, legyen szó Michael Bay videóklipes esztétikájáról vagy Wes Craven suspense-építéséről. Megvizsgáljuk a két film popkulturális hatását, és azt is, miért működik ma is ugyanolyan jól Ghostface telefonhívása vagy a feszült hajsza az Alcatraz folyosóin. Vajon mi teszi ezt a két, látszólag különböző alkotást az 1996-os év – és az egész évtized – legmaradandóbb darabjaivá? Ha tetszett az adásunk, támogass bennünket a Vakfolt Extrával! Csatlakozz a Facebook-csoportunkhoz is! További linkek A Vakfolt podcast Facebook oldala A Vakfolt podcast az Instagramon Vakfolt a Letterboxdon A Vakfolt podcast a YouTube-on A Vakfolt podcast a YouTube Music-on A Vakfolt podcast a Spotify-on A Vakfolt podcast a Google podcasts oldalán A Vakfolt az Apple podcasts oldalán A főcímzenéért köszönet az Artur zenekarnak Emailen is elértek bennünket: [email protected]  

2025 véget ért, ezért kiválasztjuk a kedvenc filmjeinket az elmúlt év bemutatói közül. Ezúttal az adásban csak Péter és András szólal meg.  Igyekeztünk olyan filmeket választani, amelyek a magyar mozipremier-naptár szerint, valamint a streamingen és VOD-n történő megjelenésünk szerint 2025-re estek, de így is lesz néhány olyan helyezett, amelyeket a magyar nézők döntő többsége csak 2026-ban láthat majd, csak nekünk volt szerencsénk elcsípni azokat fesztiválokon vagy premier előtti vetítéseken. Így tekinthetitek az adásunkat ajánlónak is a januári-februári mozinaptárra.  Ha tetszett az adásunk, támogass bennünket a Vakfolt Extrával! Csatlakozz a Facebook-csoportunkhoz is! További linkek A Vakfolt podcast Facebook oldala A Vakfolt podcast az Instagramon Vakfolt a Letterboxdon A Vakfolt podcast a YouTube-on A Vakfolt podcast a YouTube Music-on A Vakfolt podcast a Spotify-on A Vakfolt podcast a Google podcasts oldalán A Vakfolt az Apple podcasts oldalán A főcímzenéért köszönet az Artur zenekarnak Emailen is elértek bennünket: [email protected]  

A Vakfolt legújabb epizódjában Walter Hill 1979-es kultikus alkotását, a The Warriors-t (A harcosok) pótoltuk be. A film egy feszült, éjszakai odüsszeia New York utcáin, ahol a címadó bandának a Bronx mélyéről kell visszajutnia a biztonságot jelentő Coney Islandre, miközben egy igaztalan vád miatt üldözik őket a városon át. Ez a stilizált, képregényesztétikával operáló akciófilm nemcsak a korszak lenyomata, de a bandafilmek egyik legmeghatározóbb darabja is, amelyben a realizmus helyett a mítoszteremtés kapta a főszerepet. Mi teszi ezt az egyszerű meneküléstörténetet ennyire időtállóvá és hivatkozási alappá? Adásunkban visszanyúlunk a történet görög gyökereihez (Xenophón Anabasziszához), valamint a film 60-as évekbeli regényalajáig, és megvizsgáljuk, hogyan ültette át ezt Walter Hill a disztópikus 70-es évekbe. Arról is beszélünk, hogy milyen való életbeli események hatottak a történetre. Elemezzük a különleges látványvilágot, a színes és néha szürreális bandákat a Baseball Furies-től a Lizzies-ig, valamint Barry De Vorzon lüktető szintetizátoros zenéjét. Mennyire modern Walter Hill világszemlélete, és hogyan változtatja meg a történet tematikus fókuszát? Milyen New Yorkot ábrázol A harcosok az idén látott korábbi, új-hollwoodi művekhez képest? Ha tetszett az adásunk, támogass bennünket a Vakfolt Extrával! Csatlakozz a Facebook-csoportunkhoz is! További linkek A Vakfolt podcast Facebook oldala A Vakfolt podcast az Instagramon Vakfolt a Letterboxdon A Vakfolt podcast a YouTube-on A Vakfolt podcast a YouTube Music-on A Vakfolt podcast a Spotify-on A Vakfolt podcast a Google podcasts oldalán A Vakfolt az Apple podcasts oldalán A főcímzenéért köszönet az Artur zenekarnak Emailen is elértek bennünket: [email protected]  

William Friedkin 1977-es alkotása, A félelem ára (Sorcerer) a rendező életművének egyik legambiciózusabb, egyben legnehezebb sorsú darabja. A Georges Arnaud regényéből és a Henri-Georges Clouzot-féle A félelem béré -ből táplálkozó filmben Roy Scheider vezeti azt a nemzetközi csapatot, akiknek instabil nitroglicerint kell átjuttatniuk a járhatatlan dél-amerikai dzsungelen. A mozi a megjelenésekor a pénztáraknál elbukott a Csillagok háborúja árnyékában, azóta viszont a 70-es évek Új Hollywoodjának egyik megkerülhetetlen, sötét tónusú, vizuálisan lenyűgöző remekműveként kanonizálódott. Lichter Péter filmrendezővel és esztétával beszélgetünk arról, miért értették félre a filmet a bemutató idején, és miben rejlik a Sorcerer hipnotikus ereje. Megvizsgáljuk a film szokatlan szerkezetét: mennyire működik a hosszú, dokumentarista expozíció, és hogyan vált át a történet a dzsungelben egyfajta egzisztencialista lázálomba? Szó esik a Tangerine Dream forradalmi filmzenéjéről, Friedkin hírhedten veszélyes és megszállott rendezői módszereiről, valamint a filmtörténet egyik legfeszültebb jelenetéről, a viharvert függőhídon való átkelésről. Vajon remake-ről van szó, vagy egy teljesen új vízióról a sorsszerűségről? Ha tetszett az adásunk, támogass bennünket a Vakfolt Extrával! Csatlakozz a Facebook-csoportunkhoz is! További linkek Lichter Péter weboldala, ahol a filmjeiről és a könyveiről is tájékozódhattok A Vakfolt podcast Facebook oldala A Vakfolt podcast az Instagramon Vakfolt a Letterboxdon A Vakfolt podcast a YouTube-on A Vakfolt podcast a YouTube Music-on A Vakfolt podcast a Spotify-on A Vakfolt podcast a Google podcasts oldalán A Vakfolt az Apple podcasts oldalán A főcímzenéért köszönet az Artur zenekarnak Emailen is elértek bennünket: [email protected]    

A 70-es évek mocskos, cinikus, mégis ellenállhatatlanul hangulatos New Yorkjába repít bennünket Joseph Sargent 1974-es klasszikusa, a Hajsza a föld alatt (The Taking of Pelham One Two Three). A metrós túszdrámában Walter Matthau morcos közlekedési rendőre és Robert Shaw hidegvérű zsoldosa feszül egymásnak, miközben a háttérben egy egész város fuldoklik a káoszban és a bürokráciában. Vendégünk az adásban Pongrácz Máté, a Filmtekercs és a Roboraptor szerzője, akivel ezt a műfajteremtő, színekről elnevezett bűnözőket felvonultató alkotást vesézzük ki. Mi teszi ezt a filmet a „New York-i mozi" egyik alapkövévé, és hogyan képes a lassú építkezés ellenére is pattanásig feszíteni az idegeket? Kielemezzük a David Shire-féle ikonikus, funkos filmzenét, a vágás ritmusát, és azt a sajátos, száraz humort, ami átszövi a legfeszültebb pillanatokat is. Természetesen nem mehetünk el szó nélkül a későbbi remake-ek mellett sem: miben más Tony Scott 2009-es verziója, és miért tartjuk az eredetit a mai napig felülmúlhatatlannak? A metrórablás procedúrája, a színészi jutalomjátékok és a tökéletes befejezés titka, ezekről beszélünk az adásban. Ha tetszett az adásunk, támogass bennünket a Vakfolt Extrával! Csatlakozz a Facebook-csoportunkhoz is! További linkek Máté Facebook-oldala, a Trashnevelés Máté cikkei a Filmtekercs.hu-n Máté cikkei a Roboraptor.hu-n A Vakfolt podcast Facebook oldala A Vakfolt podcast az Instagramon Vakfolt a Letterboxdon A Vakfolt podcast a YouTube-on A Vakfolt podcast a YouTube Music-on A Vakfolt podcast a Spotify-on A Vakfolt podcast a Google podcasts oldalán A Vakfolt az Apple podcasts oldalán A főcímzenéért köszönet az Artur zenekarnak Emailen is elértek bennünket: [email protected]  

Újabb rendhagyó zsánerfilmmel folytatjuk az évadunkat: az 1970-es évek Amerikájába utazunk vissza Robert Altman 1973-as klasszikusával, A hosszú búcsúval (The Long Goodbye). A Raymond Chandler regénye alapján készült film a legendás magánnyomozó, Philip Marlowe egyik esetét dolgozza fel, a főszerepben Elliott Goulddal. A film azonban több mint egy hagyományos hard boiled krimi, hiszen Altman kapásból tudatosan darabjaira szedi és (helyenként szatirikusan) újraértelmezi a műfaj szabályait. Az adásban Rácz Viktória (Filmtekercs, Rekorder) segítségével járjuk körbe, hogyan helyezi át Altman a klasszikus, negyvenes évekbeli Marlowe-figurát a hetvenes évek megfeneklett hippikorszakába. Miben tér el Elliott Gould lezser, magában motyogó nyomozója a Humphrey Bogart-féle keményöklű archetípustól? Megvizsgáljuk a film egyedi látványvilágát, Zsigmond Vilmos szándékosan fakított színeitől a folyamatosan mozgó kamerájáig. Szóba kerül a legendás nyitójelenet és a filmtörténet egyik legemlékezetesebb macska-alakítása is. Kitérünk arra is, miért váltott ki a film befejezése vitákat, és hogy a feldolgozás mennyiben hű vagy éppen hűtlen Chandler eredeti művéhez. Ha tetszett az adásunk, támogass bennünket a Vakfolt Extrával! Csatlakozz a Facebook-csoportunkhoz is! További linkek A Vakfolt podcast Facebook oldala A Vakfolt podcast az Instagramon Vakfolt a Letterboxdon A Vakfolt podcast a YouTube-on A Vakfolt podcast a YouTube Music-on A Vakfolt podcast a Spotify-on A Vakfolt podcast a Google podcasts oldalán A Vakfolt az Apple podcasts oldalán A főcímzenéért köszönet az Artur zenekarnak Emailen is elértek bennünket: [email protected]  

A Vakfolt podcast legújabb adásában George Roy Hill 1973-as klasszikusát, A nagy balhét (The Sting) vesszük elő. A Paul Newman és Robert Redford főszereplésével készült film a szélhámos (caper) filmek egyik alapműve, amelyben a két főhős egy nagyszabású átverést eszel ki egy befolyásos gengszterfőnök ellen. A Butch Cassidy és a Sundance kölyök után a rendező és a két sztár újra együtt dolgozott, a végeredmény pedig hatalmas közönség- és kritikusi siker lett, amit hét Oscar-díj is bizonyít, köztük a legjobb filmnek járó szoborral. Az adás apropóját Robert Redford halála adja, akinek A nagy balhé cementezte be végleg a szupersztár státuszát a hetvenes években. Milyen a dinamika Redford és Paul Newman között, és hogyan változtak a szerepeik a Butch Cassidyhez képest? Megvizsgáljuk a film helyét a hetvenes évek új-hollywoodi filmjei között, és hogy miben tér el a kor pesszimista, dekonstruktív alkotásaitól. Kitérünk a három főszereplő, Redford, Newman és Robert Shaw eltérő színészi iskoláira és módszereire is. Azt is elemezzük, mi teszi A nagy balhét máig ennyire szórakoztatóvá, és hogyan épül fel a cselekménye a műfaj klasszikus szabályai szerint, a nézőt is bevonva a nagy átverésbe. Ha tetszett az adásunk, támogass bennünket a Vakfolt Extrával! Csatlakozz a Facebook-csoportunkhoz is! További linkek A Vakfolt podcast Facebook oldala A Vakfolt podcast az Instagramon Vakfolt a Letterboxdon A Vakfolt podcast a YouTube-on A Vakfolt podcast a YouTube Music-on A Vakfolt podcast a Spotify-on A Vakfolt podcast a Google podcasts oldalán A Vakfolt az Apple podcasts oldalán A főcímzenéért köszönet az Artur zenekarnak Emailen is elértek bennünket: [email protected]  

A Vakfolt legújabb adásában, Wostry Ferenc vendégszereplésével a hetvenes évek amerikai filmgyártásának egyik sarokkövét, William Friedkin 1971-es, Oscar-díjas filmjét, a Francia kapcsolatot (The French Connection) vesszük elő. A Gene Hackman és Roy Scheider főszereplésével készült kőkemény, realista krimi a New Hollywood korszak egyik legfontosabb alkotása, amely újraírta a zsarufilmek szabályait és máig ható klasszikussá vált. Az adásban megvizsgáljuk, mi tette a Francia kapcsolatot forradalmi alkotássá a maga korában, és hogyan ábrázolja a rendőri munkát minden korábbi romantikától mentesen. Milyen dokumentarista eszközökkel teremtette meg William Friedkin a film nyers, feszült atmoszféráját? Beszélünk a filmtörténet egyik leghíresebb autósüldözésének kulisszatitkairól, és arról, hogy Gene Hackman karaktere, Popeye Doyle miért számít a zsáner egyik legemlékezetesebb antihősének. Végül azt is elemezzük, mit árul el a film pesszimista befejezése a korszak kiábrándultságáról és a bűnüldözés hiábavalóságáról. Ha tetszett az adásunk, támogass bennünket a Vakfolt Extrával! Csatlakozz a Facebook-csoportunkhoz is! További linkek A Vakfolt podcast Facebook oldala A Vakfolt podcast az Instagramon Vakfolt a Letterboxdon A Vakfolt podcast a YouTube-on A Vakfolt podcast a YouTube Music-on A Vakfolt podcast a Spotify-on A Vakfolt podcast a Google podcasts oldalán A Vakfolt az Apple podcasts oldalán A főcímzenéért köszönet az Artur zenekarnak Emailen is elértek bennünket: [email protected]  

A Vakfolt podcast legújabb adásában Jules Dassin 1955-ös klasszikusát, a Rififi, avagy Rififi a férfiak közt című alkotást vesszük górcső alá. A francia noir és a heist film egyik alapköveként számon tartott művet az amerikai Jules Dassin rendezte, aki a McCarthy-korszak feketelistája miatt kényszerült Európában alkotni. A film egy csapat veterán bűnöző utolsó nagy balhéját követi nyomon, akik egy párizsi ékszerüzletet akarnak kifosztani, a filmtörténet egyik leghíresebb, közel félórás, teljesen néma jelenetében. A felmérhetetlen hatású filmről Szabó Kristóf társaságában beszélgettünk. Mi teszi a Rififit a bűnügyi filmek megkerülhetetlen darabjává? Hogyan ötvöződik egy amerikai rendező stílusa a francia noir jellegzetességeivel? Az adásban elemezzük a film kíméletlen realizmusát, a karakterek motivációit, és a bűnözői becsületkódexet, amely végül a szereplők vesztét okozza. Szó esik a filmtörténet egyik leghíresebb jelenetéről, a feszültséggel teli, teljesen néma betörésről, és arról, milyen hatást gyakorolt a későbbi alkotókra. Kitérünk a rendező, Jules Dassin személyes történetére is, és arra, hogyan jelenik meg az árulás és a száműzetés témája a történetben. Ha tetszett az adásunk, támogass bennünket a Vakfolt Extrával! Csatlakozz a Facebook-csoportunkhoz is! További linkek Kemény Idők podcast, amelyben Kristófot gyakran hallhatjátok Epik.hu, ahol Kristóf cikkeit olvashatjátok Kristóf cikkei a Filmtekercs.hu-n A Vakfolt podcast Facebook oldala A Vakfolt podcast az Instagramon Vakfolt a Letterboxdon A Vakfolt podcast a YouTube-on A Vakfolt podcast a YouTube Music-on A Vakfolt podcast a Spotify-on A Vakfolt podcast a Google podcasts oldalán A Vakfolt az Apple podcasts oldalán A főcímzenéért köszönet az Artur zenekarnak Emailen is elértek bennünket: [email protected]  

A Vakfolt podcast szeptemberben kezdődő évadjában a műfaji filmekből válogatunk hiányzó láncszemeket. A szezon első adásának tárgya az 1954-es Johnny Guitar című westernfilm, amellyel rögtön egy igazi klasszikus zsánert látogatunk meg, de egyből szembe is megyünk a konvencióival. A Johnny Guitar már a maga korában is szokatlannak számított, különösen erős női karakterei és a hagyományos western-klisékkel való szembeszállása miatt. Adásunk vendége a Telex szerzője, Klág Dávid. Az epizódban részletesen kitérünk a film "paradox" jellegére, megvizsgálva, hogyan bomlasztja fel a zsáner elvárásait, és hogyan használja a westernt egy mélyebb, drámai mondanivaló kereteként.  Kitárgyaljuk a Joan Crawford által megformált Vienna és Emma közötti konfliktust, annak "queer olvasatát". Szó esik a film vizuális stílusáról, melodrámai megvételéről, expressionista elemeiről, és arról is, hogy a McCarthy-korszak hogyan befolyásolhatta a történetet, melynek a rendező Nicholas Ray, valamint a főszereplők, Sterling Hayden és Joan Crawford életútja is szerves részét képezi.  Ha tetszett az adásunk, támogass bennünket a Vakfolt Extrával! Csatlakozz a Facebook-csoportunkhoz is! További linkek Dávid cikkei a Telexen A Vakfolt podcast Facebook oldala A Vakfolt podcast az Instagramon Vakfolt a Letterboxdon A Vakfolt podcast a YouTube-on A Vakfolt podcast a YouTube Music-on A Vakfolt podcast a Spotify-on A Vakfolt podcast a Google podcasts oldalán A Vakfolt az Apple podcasts oldalán A főcímzenéért köszönet az Artur zenekarnak Emailen is elértek bennünket: [email protected]  

A Vakfolt legújabb, ráadás epizódjában Thomas Vinterberg 1998-as dán filmklasszikusát, a Születésnap ot (eredeti címén Festen ) beszéljük ki. A Dogme 95 mozgalom első és egyik legismertebb alkotása egy nagyszabású családi ünnepség, egy 60. születésnapi parti történetét meséli el, ahol a felszín alatt fortyogó feszültségek és sötét titkok elemi erővel törnek a felszínre, mindezt a "Dogma" kiáltványra jellemző nyers, eszköztelen stílusban. A filmet a CineKorda sorozatban láttuk a Corvin moziban. Az adásban részletesen kibontjuk, mit is takar a Dogme 95 mozgalom, milyen szabályok mentén születtek az ide tartozó filmek, és hogyan vált a Születésnap ennek a puritán, formabontó irányzatnak az egyik zászlóshajójává. Szó lesz arról, hogy a film milyen hatást váltott ki belőlünk a moziteremben, és hogy a családi traumák, a szembenézés, a társadalmi elhallgatás súlyos témái hogyan válnak egyetemes érvényűvé Vinterberg provokatív és felejthetetlen rendezésében. Ha tetszett az adásunk, támogass bennünket a Vakfolt Extrával! Csatlakozz a Facebook-csoportunkhoz is! További linkek A Vakfolt podcast Facebook oldala A Vakfolt podcast az Instagramon Vakfolt a Letterboxdon A Vakfolt podcast a YouTube-on A Vakfolt podcast a YouTube Music-on A Vakfolt podcast a Spotify-on A Vakfolt podcast a Google podcasts oldalán A Vakfolt az Apple podcasts oldalán A főcímzenéért köszönet az Artur zenekarnak Emailen is elértek bennünket: [email protected]  

Anders Thomas Jensen 2005-ös kultfilmje, az Ádám almái (Adams æbler, nemzetközi forgalmazásban Adam's Apples) egy fekete humorral átszőtt dán vígjáték-dráma, amely Mads Mikkelsen és Ulrich Thomsen főszereplésével készült. A történet egy neonáci, Adam (Thomsen) körül bonyolódik, akit közmunkára egy vidéki parókiára küldenek a naiv, optimista pap, Ivan (Mikkelsen) felügyelete alá. A film abszurd helyzetekkel és karakterekkel vizsgál súlyos morális kérdéseket, miközben a jó és a rossz küzdelmét egyedi, provokatív stílusban tárja elénk. A Vakfolt podcast legújabb adásában Nagy Szabolcs vendégszereplésével az Ádám almáit elemezzük. Hogyan lett Anders Thomas Jensen filmje kultikus státuszú alkotás, és milyen szerepet játszik ebben a fekete humor és az abszurditás? Megvizsgáljuk, hogyan egyensúlyoz a film a provokatív komédia és a mély, bibliai allegóriák között. Milyen Mads Mikkelsen és Ulrich Thomsen alakítása, és hogyan képes a rendező a legsötétebb témákat is humorral kezelni, miközben komoly kérdéseket vet fel a hitről, a megváltásról és az emberi természetről? Ha tetszett az adásunk, támogass bennünket a Vakfolt Extrával! Csatlakozz a Facebook-csoportunkhoz is! További linkek Keresztény Kultúra, Szabolcs hírlevele A Vakfolt podcast Facebook oldala A Vakfolt podcast az Instagramon Vakfolt a Letterboxdon A Vakfolt podcast a YouTube-on A Vakfolt podcast a YouTube Music-on A Vakfolt podcast a Spotify-on A Vakfolt podcast a Google podcasts oldalán A Vakfolt az Apple podcasts oldalán A főcímzenéért köszönet az Artur zenekarnak Emailen is elértek bennünket: [email protected]  

A Vakfolt podcast legújabb adásában Michael Haneke 2005-ös pszichológiai dráma-thrillerjét, a Rejtélyt (Caché) vesézzük ki. A Daniel Auteuil és Juliette Binoche főszereplésével készült film egy párizsi értelmiségi házaspár történetét meséli el, akiknek nyugodt életét titokzatos, megfigyelésükről készült videókazetták kezdik felbolygatni, felszínre hozva elfojtott múltbéli sérelmeket és lappangó bűntudatot. A film Cannes-ban elnyerte a legjobb rendezés díját, és Haneke egyik legismertebb, legtöbbet vitatott alkotása. Az epizód vendége Varga Ferenc filmkritikus, a Recorder főszerkesztője, akivel közösen eredünk a Rejtély nyomába. Megvizsgáljuk, hogyan illeszkedik a film Haneke életművébe, és milyen jellegzetes rendezői eszközökkel operál. Szó esik a film politikai és történelmi hátteréről, a francia gyarmati múlt feldolgozatlanságáról, valamint a megfigyelés, a bűntudat és a felelősség témáiról. Milyen érzéseket kelt a nézőben a film nyomasztó atmoszférája és nyitott befejezése? Hogyan értelmezhetők a rejtélyes videófelvételek és a film szimbolikája? Ha tetszett az adásunk, támogass bennünket a Vakfolt Extrával! Csatlakozz a Facebook-csoportunkhoz is! További linkek A Recorder magazin blogja A Filmklub podcast a Spotify-on, illetve a Patreonon A Vakfolt podcast Facebook oldala A Vakfolt podcast az Instagramon Vakfolt a Letterboxdon A Vakfolt podcast a YouTube-on A Vakfolt podcast a YouTube Music-on A Vakfolt podcast a Spotify-on A Vakfolt podcast a Google podcasts oldalán A Vakfolt az Apple podcasts oldalán A főcímzenéért köszönet az Artur zenekarnak Emailen is elértek bennünket: [email protected]