Advertise on podcast: Szigorúan Bizalmas

Egy csapat askenázi, egy roma család, egy 40-es informatikus és egy vakvezető labrador utazik a szolnoki zónázón - lehetne ez egy kellemetlen poén is, de nem, ez a Szigorúan Bizalmas 85. epizódja, szóval tulajdonképpen az életünk. Fogadjátok szeretettel idei utolsó, ünnepi, évösszegző adásunkat, aminek a tematikáját persze Dani jó előre (1 nap) kitalálta, de annyira félszavakból is értjük egymást, hogy Jocó teljesen másra készült. Így nem derült ki az adásból, hogy melyik az idei év 5 legjobb újonnan forgalomba hozott cukormentes édesipari terméke, az viszont annál inkább, hogy milyen gyakran mondják be az azerbajdzsáni m1-en, hogy "visszafoglalták" Hegyi-Karabah-ot. Ha 10 óra 20 perckor indítjátok el a felvételt, pont Jocó ünnepi köszöntőjénél lesz éjfél, jó szórakozást!

Ez most a vég kezdete, vagy a kezdet vége? Bárhogy is legyen, történelmünk leghosszabb adás-mentes időszakát és legelnyújtottabb adás-előtti-piszmogását követően újra felhangzik a suta intro, az ismerősen csengő szignál és elkezdünk együtt becsomagolni egy újabb időkapszulát - miközben a korábbiakat keressük felhőtárhelyek és morcos zenei jogtulajdonosok által kikövezett digitális útvesztőben. Nem beszélünk a történelem éppen izzó puskaporos hordóiról, Lázár Jánosról és a társadalmunkat leigázó robotokról, de szóba kerülnek a barázdák, a légzsákok és az év dolgozója díjak is. Kutyás adás, reméljük örültök!

A műsorfolyam története során először névnapokat ünneplünk, miközben Jocó éppen nagyon elfoglalt: titkos projektje  (ami igazából egy vállalkozáskezdemény) ismét látható és nyilvános – persze nem úgy, mint ez a rádióműsor, hanem tényleg. A sarokban egy ázott őrkutya szunyókál, míg Dani a magyar egészségügy állapotáról elmélkedik – ebből szerintünk átívelő lesz – Jocó pedig a szakszervezeti bizalmi pályát fontolgatja. Az átívelők közepén drámai fordulat áll be Focus történetébe, ismét meghal egy rapsztár, Románia pedig szépen lassan utóléri a magyar gazdaságot – miközben az adás házigazdái egymás hegyén-hátán nyitják a zárójeleket, mintha nem lenne holnap.

Azt tudjuk, hogy Jocó nem szeret távol-keleti helyekre utazni, de azt nem, hogy ennek ellenére miért megy állandóan ilyen helyekre: mindenesetre most legalább vissztért a mikrofon mögé vadkeleti útjáról hazatérvén: hűséges kiskutyája pedig úgy kiszaglászta magát az Almássy téren, hogy az adás hallgatása során – hosszú idő után először – fel sem tűnik majd, hogy van velünk egy négylábú. Életünkben először beszélünk az inflációról (amiről Jocó szerint senki nem tudja határozottan megindokolni, miért rossz dolog), a palesztinokról, a közösképviselőkről, hangminőségről, béremelésről és az is kiderül, mennyit kell adni egy szakszervezeti bizalminak, hogy közösképviselői munkát végezzen. Két hősi halottunk is van, levélírónk viszont nem sok, de legalább kiderül, miért nem hallgatja kb. soha Jocó a titkos éjszakai rádióműsort - azon túl persze, amiért más sem hallgatja. Napszaktól függetlenül jó éjt mindenkinek!

A világtörténelem legkatolikusabb epizódjának meghallgatása előtt picit javasoljuk az 53-as adás újrahallgatását, ugyanis az ott bemutatkozó Endre történetét folytatjuk - ezúttal hárman. Jocó nagy meglepetésére vendég érkezett a stúdióba, akivel remekül megtalálják a közös hangot - bár eléggé kevés lépésből kiderül, hogy Jocó nem hallgatta vissza Endre első jelenését. Három fontos témán rágjuk át magunkat: egyrészt Endre családos-katolikus-pappá-válásának épp aktuális állapotáról kapunk egy pillanatképet, másrészt a napokban elhunyt Benedek pápa életével és munkásságával ismerkedünk, harmadrészt pedig átbeszéljük, hogyan pusztulhatna el a föld népessége - de ez már egy másik podcast? A nem-hallgatók esetleges felekezetváltásaiért az adás szerkesztői nem vállalnak felelősséget. 

Egy barátomat érdekelné, hogy meddig lehet januárban boldog új évet kívánni? Az előző évnyitó adás inkább válaszolgatós-mesélős volt, most jöjjön egy velejéig évértékelős, listaállítós top-akárhanyas megfejtés, amiben már a kérdésfeltevés is tökéletesen bemutatja a két főhős közti fényév távolságot. A másodikká átminősített harmadik blokk pedig 2023-al kapcsolatos twitteren megtalálható jóslatokat elemez végig és váratlan meglepetéseket tartogat. Maradjatok velünk!

Rég nem látott sűrűséggel érkezik az újabb bizalmass epizód, ez talán már egy újévi fogadalom jele? Vagy csak Dani pörgött túl? Esetleg Jocó újabb eltűnését fontolgatja és előre vezekel? Ez kevésbé derül ki, mint egy átlag telex clickbait híradó bármelyik címében megfogalmazott talány, de parádés módon válaszolunk az összes nemhallgatói kommentre, levélre és válaszra. Dani kitalál egy játékot, de csak egy blokkal később ugrik neki be, mire majdnem lego-podcasttá változunk, csak Romániában nem volt Lego, úgyhogy inkább mégsem. Újévi, ünnepi adás helyett inkább nemhallgatókkal foglalkozó adás lett - persze lehetett volna toplistázni, meg jövendőlni is, de azt majd következő adásban fogunk, nektek már csak el kell dönteni, hogy az mikor legyen. 

Igazi ünnepi adás a 78-ik. És, mint az ünnepkor szokás, mi is visszatekintünk a mögöttünk hagyott hónapokra és epizódokra: előbb a Spotify-al értékeljük az évadot (szupersokan (nem)hallgattatok és szerettetek minket, amiért nagyon hálásak vagyunk), majd elbúcsúzunk Sanyi bácsitól és felidézzük az elnémított adásokat. Elutazunk Mürába, Lappföldre, Erdélybe, a Kunigunda utcába, és az Olaj SC-vel és CopyCon-nal Szolnokra. Ünneplünk, elfáradunk, megbeszéljük, átértékeljük... Végül pezsgőt bontunk, de nem ezekre…

Nagyban zajlik a világ első novemberi labdarugó világbajnoksága és Jocót hirtelen elkezdte érdekelni az általa amúgy sosem követett sportág, de főleg a sörfogyasztás legalitása, így kérdésekkel készült az adásra! Megbeszéljük az inváziós epizód megkerülését, a munkahelyi-gyermekek kérdéskörét és persze vágunk is, ezért kell két hetet várni az adásra. Dani meghívja Jocót egy egy éve ígérgetett rendezvényre, Jocó nem viszi Topázt, az instagram ajánló pedig már nem működik. Lehet elhagyjuk.

286 nappal az adásfelvétel után poszt-szovjet rakétaként lőjük ki az éterbe valaha volt legháborúsabb podcastepizódunkat. Jocó a történetek véges, vagy végtelen számáról filozofál (de szerintünk ez már volt adásban), Dani devizapiaci tanácsokat kér, Tanár Úr pedig kijavít minden - a műsorvezetők által - rosszul használt terminus technikust. A Latin-amerikai társadalmi különbségek és a lehetséges emigrációs célországok átgondolása után egyenes úton megyünk neki az 1945 óta példátlan katonai konfliktusnak, nevezze is bárki bárhogy. Szóbakerülnek a nyersanyagok, a meg-nem-történt casus belli-k, a támadás valódi okai, a lehetséges végkimenetelek, és rengeteg, az átlag-nem-hallgató által nem ismert nagyon fontos és meghatározó részlet, amik így, bő fél évvel a Z-betűs csapatszállítók bevonulása után is tudnak új nézőpontokat adni a szemünk előtt zajló történelem követéséhez - és ráadásként az is kiderül, hogyan lehet megakadályozni, hogy Jocó eltűnjön. Végül, de nem utolsó sorban külön köszönet illet egy Jademan nevű fórumozót, akiről bár nem tudjuk, hogy kicsoda, de puszta szívjóságból visszahozta ezt az epizódott a végleges pusztulásból!

Egy váratlan okok miatt többször is meghiúsult adásfelvétel és egy elveszett konzerv-műsor traumáit feldolgozva újra 2030-ba sugároz a "hallhatatlan" rádióadó. Dani ismét a prioritásai között vacillál - és emlékezhetünk, hogy a legutóbbi erről szóló adás után hónapokra tűnt el a podcast -, Jocó nagy dilemmája pedig a munkahelyi kiteljesedés és az álmok közti egyensúly keresésében áll, ezért segítségül hívtuk a nem-hallgatók nem-hallgatóját, a levélírók levélíróját (bocs Brigi) Robit, a Duna túlpartjáról, aki talán saját magát is meglepte azzal, hogy sztrájkolt. Robi kibontja a tiltakozások mögött húzódó szálakat: létezik-e jó alaptanterv, van-e összefüggés a tanárok szolgálati ideje és a sztrájkhajlandóságuk között, mit okoz egy "be-" és egy "kimeneti mérés" egy iskola életében, valamint, hogy hogyan lehet elrontani egy történelemkönyvet. Jocó adás közben távozik az utolsó, elfogadható időben Szolnokra induló vonathoz (tényleg éjszakai), Daninak pedig már csak három kérdése maradt - közben persze nagyon nagyon bánja, hogy a márciusban felvett inváziós adás egyetlen szerkesztői hallgatás után megsemmisült. 

Mennyi idő alat jut el a Szigorúan Bizalmas Titkos Éjszakai Rádióműsor az anarchoszindikalista közösségektől a totális megfigyelőállamig? Megint felbúgunk, mint morgatópróba hónap első hétfőjén, Dani ismét túlkészült, Jocóból is folyik a szó - ez csak egy dolgot eredményezhet: vakulásig, sőt hipoglikémiáig tárgyaljuk a világ minket érdeklő vetületét. A két és fél órás rekordhossz végül sok mindenre elég lett: olvasói levelekre, helyesbítésekre, kis kutyaiskolára, Jocó szerint is jó zenékre és azok eredettörténetének kivezésézére, rendszerváltáskori román energiaválságos anekdotákra, tűzriadóra (vaklárma), valamint a levélírói kérés ellenére is vastagon közéleti elmélázásra. És persze arra is, hogy a frissen feltámasztott Sólyom László személyesen küldje el Dani adatalapú reformcsomagját melegebb éghajlatra.