Advertise on podcast: Csakugyan / 8 és fél óra

Ha a kortárs művészekre gondolunk, sokszor eszünkbe sem jut, hogy ezek az alkotók is kezdték valahol, arról azonban kevés szó esik, hogy egy, az egyetem kapuján friss diplomájával a kezében kilépő fiatal dizájner, formatervező, festő, vagy akár szobrász hogyan juthat el oda, hogy a szcéna biztos ponttá váljon, kiállíthasson, és fenn is tudja tartani magát az alkotásból. Ennek a rejtélynek próbál a végére járni a Vasárnap 8 tizenkilencedik epizódja, amiben Vincze Miklós Kisgyörgy Balázs designerrel, a whatsit_studio egyik alapítójával beszélgetett arról, ma meg lehet-e élni a művészetből Magyarországon,hogyan lehet kiállítási lehetőségekhez, munkákhoz jutni,mennyit segít ebben az egyetem, illetve szükség van-e egyáltalán arra, hogy valaki ne csak affinitással és álmokkal, de diplomával is rendelkezzen a választott területén,létezik-e mindenre kiterjedő felsőoktatási képzés, vagy a lényeget az ember úgyis a mélyvízbe dobva szedi fel,és persze szó esik Balázs és alkotótársa – egyben partnere –, Timári Blanka új, izgalmas projektjéről is, aminek középpontjában a számtalan budapesti ház homlokzatának egységét megtörő parapetek, azaz a gázkonvektorok széltől védő külső rácsai állnak.

Méghogy van valami sajátos romantika egy tarka szalagfüggönyben, egy kopott szatyorban vagy egy rakétaporszívóban. Pedig van, csak a megfelelő kultúrkör kell hozzá: Magyarország máig őrzi a szocializmus emlékét tárgyakban, szokásokban, és talán nincs is erre jobb bizonyíték annál, hogy még azok is képesek nosztalgiával gondolni erre a korszakra, akik nem is éltek benne. A Kastner Kommunityben Jó lesz az még címmel nyílt kiállítás erről a sajátos viszonyról, Friedrich Barnabás és Hajdu Levente Zsigmond, a 2025-ös Art Open pályázat különdíjasainak munkáival. Friedrich festményein az ajkai iparvárosi közeghez és a szocialista lakáskultúrához kötődő tárgyak állnak össze gyűjteményekké. Hajdu piaci cserék során összegyűjtött szatyrokat és a találkozásokról készült videófelvételeket mutatja be. A kiállítás kurátorával, Tánczos Korinnával beszélgettünk a Vasárnap 8 új epizódjában, amelyben szó esett: a barna Szofiról,arról, hogy miért érhet ma tízezreket egy használhatatlan szódásüveg,és arról, miért lehet egyre nehezebb pusztán tárgyakon keresztül bemutatni a 2020-as évek Magyarországát. A kiállítás október végéig megtekinthető a II. János Pál pápa téren, a Kastner Kommunityben!

Nemcsak Budapest, de az ország, sőt, a világ minden része tele van elhagyatott villákkal, társasházakkal, vagy épp ipari létesítményekkel. Ezeket járják be, illetve fotózzák végig a párizsi katakombákat a XIX. században feltérképezők utódainak számító városi felfedezők: az elmúlt években egyre kisebb és egyre vakmerőbb fiatalok által űzött hobbi Magyarországon is igen népszerű, szabályait, illetve lényegét azonban sokan nem ismerik. Az urbexeseknek alapvetően egyetlen célja van: az adrenalinfüggőségüknek hódolva olyan helyekre is bejutni, ahová az átlagember soha nem teheti be a lábát.  Sokan mindemellett néhány íratlan szabálynak is igyekeznek megfelelni: habár a legtöbb esetben a tulajdonosok engedélye nélkül térképeznek fel egy-egy helyet, soha nem iktatnak ki riasztórendszereket, nem vandálkodnak, és nem visznek el semmit a helyekről. A szabályokat persze nem mindenki tartja be, így az urbex megítélése távolról sem pozitív. Műsorvezetőnk, Vincze Miklós erről is beszélgetetett a legrégebbi magyarországi urbex-csapat, a BCO alapítójával, illetve egy oszlopával, akik legnagyobb élményeik mellett arról is meséltek, hogy mennyire felhígult a magyar közösség,mit éreznek igazán izgalmasnak az urbexben,hogyan segítették a szabad sajtót abban, hogy több fontos ügy is napvilágra kerüljön,a legfiatalabb önjelölt felfedezők egyszerűen nem érzékelik a veszélyt,sokan ügyet sem vetnek arra, hogy akár csak minimálisan is őrizzék a tulajdonaikat,milyen könnyen meg lehet oldani, hogy valaki távol tartsa az urbexeseket az ingatlanától.

A Moduláris Kollektíva márciusban, az Auróra megszűnésével jött létre Józsefvárosban. Alapítói a kultikus közösségi tér egykori munkatársai, akik nem hagyták, hogy a hely szellemisége eltűnjön. A Nagy Fuvaros utcában található Moduláris egy igazi hibrid, ha szórakozóhelyről van szó, már működésében is: demokratikus, mindenki beleszólhat a a feladatokba, amelyeket mindenki amúgy is saját kapacitása szerint vállal. Ez egy igazi közösségi hely, ahol megfér egymás mellett egy Dolly Parton buli és egy Queer & Cozy filmes este. Az alapítók közül ketten, Árvai Csenge és Villás Bertold beszélt a Vasárnap 8 műsorában arról: hogyan képes létrejönni a semmiből egy ilyen hibrid helymiért Józsefváros erre a legalkalamasabb...és hogyan birkózik meg egy alulról építkező szórakozóhely az amúgy is ezer sebből vérző ipar nehézségeivel. A beszélgetést vezeti: Hantó Fruzsina

A Nemzeti Múzeum kertje mögött közel egy teljes évszázadon át működött háborítatlanul a Magyar Rádió, ami nemcsak a világ első stúdiópalotáját hozta létre a területen, de az évtizedek múlásával a tömbben lévő történeti palotákat, bérházakat, illetve kerteket is magába olvasztotta, egyre több stúdiót, irodát és területet saját célra hasznosítva. De mi történt a területen a Magyar Rádió beköltözése előtt? Mit hozott az elmúlt száz év? Milyen értékek pusztultak el a tervezett Pázmány-kampusz miatt, és milyen jövő várhat a területre? Tizenötödik adásunkban ezekre a kérdésekre kerestük a választ Sávoly Tamás történész-muzeológussal, akinél többet senki sem tud a területről.

Művészetterápiás csoport indul Józsefvárosban 13-15 évesek számára a Partvonal Pszichoterápiás Rendelőben. Az október 10-től kezdődő foglalkozás egyik vezetőjével, Magyar Emmával, gyermek- és ifjúsági klinikai szakpszichológussal, pszichoterapeuta-jelölttel a Vasárnap 8 új epizódjában beszélgettünk arról: Mit jelent egy kamasz számára, hogy „önmagát adja", miközben a világ a tökéletesség felé hajlik: tökéletes emberek a plakátokon, tökéletes életek a közösségi médiában.Megállják-e a helyüket a kamaszokkal kapcsolatos sztereotípiák?Milyen problémákkal fordulnak leggyakrabban szakemberhez a fiatalok?Mit okoz, ha egy kamasz a ChatGPT-vel beszéli meg a problémáit? A beszélgetést vezeti: Hantó Fruzsina

A Budapesttel egyidős Nagykörút ma a fővárosban élők jó része számára ugyanazt jelenti: egy útvonalat, aminek feladata, hogy az embereket a négyes-hatos villamossal, vagy épp autóban ülve segítsen eljuttatni a céljához. Ez persze nem mindig volt így, hiszen az 1871-es Nagykörút-törvényt követően három évtized alatt megszületett, a mai Petőfi hídtól a Margit hídig Pestet átszelő főút jóval több egy közlekedési csatornánál. De hogyan született? Kik lakták? Milyen házak állnak rajta? És mit tett a kormány, mikor rájött: az emberek valójában nem is akarnak a mentén házat építeni. Tizenharmadik adásunkban ezekről a kérdésekről is szó esett: a Csengery-, Podmaniczky- és Virág F. Éva-díjas Vincze Miklós vendége ezúttal a Csengery-, Podmaniczky- és Ráday Mihály-díjas N. Kósa Judit volt, aki újságíróként és várostörténészként egyaránt rengeteget kutatta az öt kerületet érintő Nagykörút történetét, erről pedig könyvet is írt. A beszélgetésből kiderül, hogy miért annyira érdekes a Körút nyomvonala,milyen furcsa tervet dédelgetett a XIX. század derekának egyik legismertebb mérnöke, akinek álma végül mégsem vált valóra,hogyan épültek be a telkek,kik költöztek a józsefvárosi szakaszra,miként változott a Nagykörút lakossága,hogyan vészelték át az épületek a második világháborút, 1956 pusztítását, illetve a rendszerváltás óta eltelt harminc évet,miért van szükség mielőbbi, átfogó felújítási tervre.

Bár Józsefvárosban jazzfesztivál "csak" hatodik éve létezik, a műfaj évtizedek óta szorosan kapcsolódik a kerülethez. Szeptember 11. és 13. között a megszokottnál egy kicsit még jobban is: jön a VI. Józsefvárosi Jazzfesztivál, három napig kortárs és klasszikus jazzkoncertek helyszíne lesz a Rákóczi tér és a Rákóczi téri Vásárcsarnok. A rendezvény egyik szervezőjével, Egyed Erikával arról is beszélgettünk, hogy: Van-e sajátos józsefvárosi jazz?Hogyan nem kell egyáltalán érteni a műfajhoz, hogy élvezni tudjukHogy kerül a jazz a piacra? A beszélgetést vezeti: Hantó Fruzsina A fesztivál ingyenes! A programról minden részlet itt megtalálható.

Az elmúlt másfél évtizedben a magyar múzeumok gyűjteményeinek bővüléséről alig lehetett hallani, kivéve, ha a kormány hatalmas összegekért vásárolt valamilyen műtárgyat. De mi történt a gyűjtemények falai között? Valóban teljesen el voltak zárva attól, hogy nagyobbra nőjenek? Mi lesz másként most, a kormányváltás után? Megmenekül végre az Iparművészeti Múzeum immár kilenc éve zárva tartó gyönyörű palotája? Tizenegyedik adásunkban Vincze Miklós ezekről a kérdésekről is beszélgetett az Iparművészeti Múzeum új megbízott főigazgatójával, dr. Jékely Zsomborral, aki egy sor meglepő információt osztott meg velünk, így megtudhattuk, miért tett jót a hatvanas évek egy, a kukát nem találó muzeológusa, sőt, azt is, hogy milyen módon, és előreláthatólag mikor járhatjuk be újra Lechner Ödön egyik legfontosabb épületének tereit.

A Vasárnap 8 új epizódjában vendégünk volt Árva János, a Velo Budapest alapítója, aki nem biciklizni tanít: abban segít, hogyan közlekedjünk két keréken együtt az autósokkal, gyalogosokkal és a többi bringással. Árva szerint Józsefváros az egyik legjobb hely Budapesten városi kerékpározáshoz, ugyanakkor a főváros számos fejlesztése ellenére az elmúlt években sem lettek különösebben többen azok, akik a bringát választják a közlekedéshez. A beszélgetésben szóba került többek között az is: Megy-e a klikkesedés a városi kerékpárosok közöttMiért külön sport városban biciklizniSzín helyett miért inkább személyiség alapján válasszunk bringátHogyan jönnek a Habsburgok a modern kerékpáros szokásainkhozHol a helyünk egyáltalán az utakon A beszélgetést vezeti: Hantó Fruzsina A Velo Budapest képzésein egész évben várja azokat, akik szeretnének magabiztosabban közlekedni Budapesten kerékpáron is!

Mindenki a saját bőrén érzi, hogy az elmúlt években a nyarak szinte kibírhatatlanná váltak, ez pedig teljesen átalakítja a hétköznapjainkat: sokan, ha tehetik, inkább otthon maradnak, a városban mindenhol légkondicionálók zúgása hallatszik, a keringési zavarokkal kórházba kerülők száma pedig az egekig nő. De mit tehet az egyre kevesebb klímaváltozás-tagadót – ezzel párhuzamosan pedig egyre több, a helyzet miatt aggódó embert – magában foglaló magyar köz azért, hogy a helyzet valamivel jobbá váljon? Hogyan tehetjük kellemesebbé a saját lakókörnyezetünket? És mit tehetnek a kerületek, a főváros, vagy akár az állam annak érdekében, hogy a következő években, vagy évtizedekben Budapest kellemesebb hely legyen? Kilencedik adásunkban ezeket a témákat is érintettük Bojár Iván Andrással, aki nem csak újságíróként, illetve építészetkritikusként, de a 2019 nyarán született 10 millió Fa nevű környezetvédelmi szervezet alapítójaként is ismert.

A kerületi önkormányzat ingyenes Tréner a futtatóban programot indított még nyár elején, a foglalkozások egészen jövő tavaszig tartanak. A képzést most Kiripolszky Csongor, a DogBro - Belvárosi Kutyatréner alapítója, okleveles kutyakiképző vezeti. A Vasárnap 8 legújabb adásában vele beszélgettünk például arról, hogy: Miért nem akar az ember sem minden villamoson szembejövőt megölelniHogyan lesz a kutyából balhémágnes helyett kiegyensúlyozott társ a városban isMi a legértékesebb napi öt perc az ebbel...és a kerület melyik pontján mérettetik meg leginkább egy jól képzett kutya A foglalkozáson minden kutyást várnak, tartson a négylábú bárhol a tanulási folyamatban - amennyiben chippel és érvényes oltásokkal érkezik a józsefvárosi eb. A képzés regisztrációhoz kötött, a bővebb infókon és a változó helyszíneken kívül minden fontos részletet itt lehet megtalálni: https://jozsefvaros.hu/otthon/hirdetotabla/hirek/2026/06/trener-a-futtatoban-2026-2027-felelos-varosi-kutyatartas-trening-jozsefvarosban/

Budapest lakóépületeinek átlagos állapota nem épp szívderítő, hiszen legyen szó akár ötvenéves társasházról, századfordulós pesti bérházról, műemlékről, helyi védett, vagy akár semmiféle védelmet nem élvező lakáscsoportokról, egy biztos: kisebb-nagyobb felújításokra mindenhol szükség lenne. De hogyan kell elkezdeni egy ilyen munkát? Kinek a felelőssége ezt levezényelni? Mit szabad kérdés nélkül kicserélni, és mi az, amihez egyeztetésre van szükség? Milyen módon lehet egy felújítást fájdalommentesen megoldani? Milyen szerepe van ebben egy társasház-kezelőnek? Hogyan tud, vagy tudna ebben segíteni a kerület, a főváros, vagy akár az állam? És tényleg mindenkinek mélyen a zsebébe kell nyúlnia, ha elindul egy projekt? Többek közt ezekre a kérdésekre kerestük a választ Bársony István építésszel és kultúratörténésszel, a Mesélő Város Egyesület alapítójával, akivel néhány pozitív példát is felelevenítettünk, de egy ideális világról is álmodtunk, ahol minden flottul működik.

Az Aura Egyesület ASD FOCUS Club Fotólabor csoportja és az Autikum Felnőtt Autista Szabadidős és Kulturális Központ közösségi fotós műhelyében autisták és autizmusban nem érintettek dolgoznak együtt. A H13 Kultpontban nemrég Józsefváros, ahogyan én látom címmel rendezett kiállításuk betekintést engedett abba, hányféle arcát mutatja a kerület. A beszélgetésben szó esik: Vadászó életmódrólAz utcafotós felelősségérőlMitől sokkal izgalmasabb egy egyszerű ajtó, mint egy nyüzsgő utcaMindemellett persze arról is, miért Józsefváros messze a legizgalmasabb kerület fotós szemmel Vendégek: Csendes Péter fotós, a labor vezetője és Hanák József, a foglalkozás egyik alkotója A beszélgetést vezeti: Hantó Fruzsina

Miért hatalmas tévedés, hogy sokan csak Belső-Erzsébetvárost emlegetik Zsidónegyedként Legfőképpen azért, mert Józsefváros lakosságának száz éve még a negyedét adták a zsidó vallásúak – de hogyan kerültek az egykor iparosokkal teli kerületbe? Mit csináltak, hogyan éltek? Milyen nyomaik vannak ma a kerületben? És hogyan ápolják sokan az örökségüket? Ezekre a kérdésekre is kerestük a választ Fris E. Kata Józsefvárosi Kultúráért-díjas várostörténésszel, a Gláser Jakab Emlékalapítvány tagjával a Vasárnap 8 július 19-i adásában, amiben rejtett imaházakról, a főváros egyik legszebb sírkertjéről, illetve egy kitűnő üzleti érzékkel rendelkező kötöttárugyárosról is szó esik.