Advertise on podcast: Recorder podcastok

Lesz Kispál 40 a Puskásban? Unják már a Szőkített nőt? Lehet, hogy nem lesz több Kispál-lemez? Mitől annyira jó most a zenekar? Lovasi András és Dióssy D. Ákos volt a Koncertsztorik podcast idei évadának utolsó vendége. Három éve, egy euforikus hangulatú orfűi koncerten tért vissza a Kispál és a Borz, és a zenekar magához képest azóta is aktívan koncertezik. Annak idején azért oszlottak fel, mert a Kispál már nem tudott alkotói közösségként működni, és bár a visszatérés óta összeraktak egy jó lemezt (Beszorult mondat), de új dalokat egyelőre nem terveznek kiadni. De nem is kell, mert a mostani felállással, amelyben Babcsán Bence (szaxofon) és G. Szabó Hunor (szinte minden) is játszik, úgy tudják átdolgozni és áthangszerelni a számokat, illetve megidézni a zenekar minden korszakát (a korai triós éveket is Hunor 60s fílingű dobolásával), hogy az új lendületet adott a Kispálnak. A Kispál és a Borz egy éve adta története első nagy arénakoncertjét az MVM Dome-ban, hogy aztán idén klubozzon és kilencszer megtöltse a Kobucit, '26 elején pedig a slágereket a setlistből kidobálva duplázzon az Akváriumban (május 9-én pedig a Budapest Parkban játszanak). Ezekről mind beszélgettünk Lovasival és Dióval a zenekar HÉV-huzatos próbatermében, de szóba került az is, hogy: – miért működnek olyan jól még ma is a Naphoz Holddaldalai, – miért gondolják úgy, hogy a 90-es években szinte csakdemókat készítettek, – hogyan élte meg Dió, hogy egy időre ő lett aközellenség, miután bekerült billentyűsként a zenekarba, – miért jönnek ki jobban ma már egymással emberileg, éshogyan békültek ki korábbi dobosukkal, Mike Zweckerrel, – miért az első dobosuknak, Bräutigam Gábornakköszönhető nagyrészt, hogy újra lett Kispál, – hogyan lubickolnak a mostani felállásban, amivelkönnyebben és izgalmasabban dolgozzák át a számaikat, – milyen megborulások voltak a visszatérő orfűi koncerten,és kiadják-e azt a koncertet valaha, – miért porhintés az arénakoncertezés, ha nem akkorasztár az ember, mint Azahriah, – miért nem jelenteti meg egyelőre Lovasi azt a 30-40számot, amit az elmúlt években írt. Műsorvezető: Soós TamásFotó: Frank Olivér

Május 2-án első önálló koncertjét adja a Budapest Parkban CoLee, aki eddigi legnagyobb show-ján minden éráját és felállását színpadra viszi. De hogyan inspirálta ebben a Talking Heads és a Stop Making Sense? Miért várt két évet azzal, hogy bevállaljon egy ekkora bulit? Milyen felejthetetlenül jó és rossz élményei voltak Beton.Hofival a Parkban? Mi az a szent őrület, amibe bekerül a színpadon, és hogyan viszonyul a közönséghez? A podcastban szóba került az is, – hogyan fogja egy koncerten megmutatni azt az építkezést és sokféle felállást, amit két év alatt összehozott; – hogyan találta meg a tökéletes hangzását az idei Szigeten, ahol „big banddel” lépett fel, és három vokalista hozta a La Promenade soulos-gospeles hangulatait élőben; – hogyan lassítja tudatosan a hajtást, hogy a saját tempójában haladhasson a felgyorsult zeneiparban is, ahol sokan a YouTube-ról rögtön arénákba ugranak; – hogyan jut el a maori harci táncig egy koncerten, és mi köze ennek a bohócmúltjához; – milyen megható dolgokat mondott egy teológus a La Promenade-ra; – el tudja-e képzelni, hogy egyszer egy templomban koncertezzen; – milyen meglepetésekre készül a jövő évben. Műsorvezető: Soós Tamás Fotó: Frank Olivér

Miért volt olyan a Láttam a jövőt meghalni című albuma, mint egy thanosi csettintés, hogyan lett a mindent átverző dühből kéztörés, abból pedig aztán STNTLN, az eddigi legsokszínűbb anyaga, és hogyan tudta ebben már zeneileg is egészségesebben kezelni a negatív érzéseit? Erről is beszélgettünk iamyankkal a Koncertsztorik podcast legújabb adásában. A Müpa és a Fiumei sírkert után december 14-én a Dürer Kertben játssza az STNTLN anyagát iamyank és tízfős zenekara, ahol pont az lesz az érdekes, hogy a rendhagyó helyszínek után hogyan él meg ez a monumentális, filmzenés anyag egy „sima klubban”. Az eddigi életművét keretbe foglaló, a pusztító poszt-metáltól a sötét elektronikáig minden stílusát egybeolvasztó albumról még az októberi Recorderben beszélgettünk yankkal, most viszont kifejezetten az élő élményeiről faggattuk ki.   A podcastból kiderül, hogy – mikor érezte magát egy koncertjén úgy, mint AnthonyHopkins, – hogyan ébresztette rá a Jesus & Mary Chain FeketeZaj-os koncertje, hogy ne legyen hiperelitista, – miért keltenek benne furcsa frusztrációt a jó koncertek, – hogyan használja a szólózongorakoncertjeit és raveszettjeit arra, hogy elmesélje az STNTLN karaktereinekeredettörténetét, – miért tart tőle, hogy egyszer csinálni fog egy koncertet,ami szimplán csak egy koncert lesz, – miért akar metálosoknak nyomni rave szetteket punkattitűddel, – melyik Vad Fruttik-koncerten parázott be úgy igazán, – miért félt attól, hogy jegyet kap a visszatérőRadiohead-koncertekre, – mi az a 2026-os koncert, amit semmi pénzért nem hagyna ki.   Műsorvezető: Soós Tamás Fotó: Frank Olivér

A Meszecsinka feloszlása után nem akart tovább zenélni, de idén valami átkattant benne, és egy megkapóan szép dallal indította el szólóprojektjét Oláh Annamari, aki nemrég egy kéthetes turnén is járt Bulgáriában. Annamari elárulta, miért égett ki a Meszecsinka utolsó éveiben, hogyan tudott talpra állni a válása és a zenekara feloszlása után, és miért terápiás neki most szólóban zenélni. A podcastban szóba került az is, hogy Annamari: – hogyan élte meg a Meszecsinka feloszlását, – miért a tízéves, születésnapi The Devil's Trade-koncertután döntött úgy, hogy komolyabban veszi a szólóprojektjét, – miért hajszolta a sikert, és mit csinál, ha lefagy azizgulástól, – ha világsztár lenne, miért kérne maga mellé mindenkoncerthez egy rinyapartnert, – milyen volt egy elfekvőben koncertezni Amerikában, – miért nem hívták a Meszecsinkát bolgár maffiabulikba, – milyen misztikus élményei voltak egy orosz fesztiválon, ésmiért érzi mélyebbnek a zenéjét a Balkánon, – milyen volt a Walkabouts- és Glitterbeat-főnök ChrisEckmannel énekelni a Müpában, – és hogyan alakult az évek során a Swans-rajongása. Műsorvezető: Soós Tamás Fotó: Frank Olivér

Milyen volt az Oasis előtt tízezreknek játszani a Szigeten? Mit irigyelt el Manu Chao Kiss Tibitől? És mit szóltak hozzá, hogy Kapu Tibor felvitte magával az egyik dalukat az űrbe? Varga Livius és Kiss Tibi a Koncertsztorik podcast új adásában! A Quimby nyáron egy pazarul sikerült turnén idézte meg a korai klubkoncertjei hangulatát, március 28-án pedig a 35. születésnapját ünnepli az MVM Dome-ban, így bőven volt miről beszélgetnünk. A podcastben többek közt szóba kerültek: – az első koncertjeik, amikor még Iggy Popot, TomWaitset, Rolling Stonest és Howlin' Wolfot játszottak, tombolt a közönség és csöpögött az emberlé a plafonról; – hogyan adtak legendás backstage-koncertet a Manu Chaoval a Szigeten; – tényleg a '90-es évek végén voltak-e a legjobbkoncertzenekar; – milyen volt a Quimby egyetlen katasztrofális koncertje,amikor mindegyikük ugyanabból a mérgezett pohárból ivott; – hogyan kerülnek színjózanul olyan flowba, hogy azt érzik,minden figura fényes, aurája van a fáknak, és azt érzik, hogy röpülnek; – és milyen, amikor viszont összeül a jeditanács a fejükben,és gondolatbetörések bombáznak egy koncert alatt; – miért nem unják játszani még a legnagyobb slágereiket sem; – melyik koncertjük lesz titokban az idén 20 évesKilégzés újrajátszó bulija; – és hogyan csinálnak egy nyers rock 'n' roll bulit azország legnagyobb fedett arénájában a szülinapjukra. Műsorvezető: Soós Tamás Fotó: Frank Olivér

Miért 25 év után lett a legjobb a 30Y? Miért lenne tragédia, ha nem állnának le jövőre? És lehet itthon valakikből Rolling Stones? A Koncertsztorik új adásában Beck Zolival és Sárközy Papával beszélgettünk budapesti otthonuk, a Kobuci backstage-ében. Idén 25 éves a 30Y, ami az elmúlt években újabb aranykorát éli. Az utóbbi két album után most élőben is egészen új szintre léptek, de mi kellett hozzá, hogy megszülessen életük legjobb 30Y-ja? Hogyan ismerte fel Beck Zoli, hogy a tavalyi évben utolérte a kiégés, és mit szóltak a zenekar januártól induló, féléves leállásához a többiek? Mit hozott vissza az életükbe a nyári Balaton-turné, és lehet itthon olyan hosszú pályát befutni, mint a Rolling Stones, és 80 felé is érvényes, aktuális rock & rollt játszani? A podcastből kiderül az is, hogy: – miért ők az utolsó népfrontos zenekar; – melyik daluk lesz rosszabb, ha jobban játsszák; – hogyan oldják egymás szorongásait. még mielőtt a másik észrevenné, hogy beszorongott; – mit várnak a féléves leállástól, és milyen lesz 20 év után megnézni otthon egy random szombatot; – miért érzi magát Beck Zoli a legelkényeztetettebb frontembernek; – és hogyan avatkoztunk be a Kobuci-turnézáró koncertjükbe ezzel a beszélgetéssel.

Miért hiszik sokan azt, hogy feloszlottak? Miért a legjobb lemezeik után döntöttek úgy, hogy nem írnak több számot? És milyen érzés egy ilyen nemfeloszlás után tovább játszani? A zenekarozás mélypontjairól és csodáiról, kiégésről és szeretetről, a legnagyobb és a legfurább koncertjeikről, meg arról is beszélgettünk a Mörkkel, hogy jó ötlet-e szexuális vicceket mesélni egy kínai teaházban a koncerteden.

Idei utolsó vendégünk a Crippled Fox, akik ősszel egy kéthetes, 11 állomásos turnét toltak le Mexikóban. Sztorik apokaliptikus szerelőudvarokról, csupaszív mexikói rajongókról, kaliforniai bandákról, az utánozhatatlan kaliforniai pogóról, és arról, hogy milyen volt a mexikói halottak napján koncertezni. Műsorvezető: Soós Tamás

A Koncertsztorik podcast új adásának vendége Szabó Benedek és Sallai Laci a Galaxisokból, akik elárulják, hogyan enyhültek meg az elmúlt évben és kezdték el újra játszani a régi gitárslágereiket, miért vinnék el A teljesség felét a Fábry showba, milyen vad rocksztárélet folyt Baján, a végén pedig az is kiderül, hogy akkor most feloszlik-e jövőre a Galaxisok. Műsorvezető: Soós Tamás

„Megtanultuk, hogy nem szabad komolyan venni a rock and rollt” – mondja a műsorban Agócs Márton és Katona Bálint, akik ehhez igazodva viccesen sztoriznak a komolyan vett zenélésről és a komolytalan rock 'n' rollról, egymás művészi szintű szívatásáról, a zsámbéki Faház-életérzésről, első gázsikról és első teltházakról, májusra kiürülő zenészszámlákról, Agócs Marci telefonkönyv- és naptáragyáról, szezonálisan elszállt egókról, koncert utáni hipervándorlásról, a gimis tinizenekarukról, és az Aurevoir-siker receptjéről („nagycsaládosokból nagylétszámú zenekar = Müpa félház”), de szóba kerül a lófingató chilipálinka, az Irigy Hónaljmirigy, Bálint bukikorszaka, és az a para eset is, amikor a dobosuk kilyukadt tüdővel nyomott le egy koncertet – és utána még egy komplett átbulizott hétvégét. Műsorvezető: Soós Tamás

Új adásunk vendége Vörös András, az Ørdøg és a Diabolus In Musica énekese, aki március elsején a Superbutt-tal ad jubileumi koncertet a Dürer Kertben, mi pedig át is sztoriztuk vele a zenekar 25 évét. Visszarepülünk a Superbutt hőskorába, amikor az Ignite-tal, a Pro-Painnel és az In Flamesszel turnéztak, összehaverkodtak a Clawfingerrel, a Faith No More-ral buliztak Ausztriában, és több tízezer embernek játszhattak a német With Full Force fesztiválon a Pro-Pain, az Anthrax és a Motörhead előtt. De „telehánytuk a padlást, de hagyjad, nem kell felszedni, mert a kutya majd úgyis feleszi” sztorik helyett inkább arról beszélgetünk, hogy miért jó varázstalanítani az idoljaidat, miért nem az élet értelme heti háromszor eljátszani a Pioneert, és miért nem boldogította volna, ha a saját műfajában világsztár lesz, mint Báthory Zoli a Five Finger Death Punch-csal. Hogyan kerültek ki Kubába turnézni, amikor már nem létezett a zenekar? Mit műveltek a dobzseni Nick Barkerrel a pesti éjszakában? Fog még 70 évesen is Superbuttot énekelni? Az adásból ez is kiderül. Műsorvezető: Soós Tamás

Új adásunk vendége Kolibri, aki első nagyobb sikerei után döntött úgy, hogy elmegy világot látni, és hazaérve meglepve konstatálta, hogy egyéves eltűnése nemhogy nem ártott a karrierjének, de népszerűbb lett, mint valaha. Világkörüli útjáról, teltházas őszi turnéjáról, és Baba Azizzal készülő új albumáról is mesélt a Recordernek. „Amikor elutaztam, abban sem volt biztos, hogy akarok-e még valaha színpadon állni” – mondja Bognár Bandi, aki podcastunkban elmeséli, hogyan jött rá a világ egyik legszebb tengerpartján, hogy neki tényleg a zenélés az útja. Kolibri részletesen beszámol az útjáról, amin egy kukában talált gitáron kezdte el írni új lemezét, amelynek Baba Aziz lesz az executive producere, de szóba kerül az is, hogyan találta meg a boldogságot képkeretezőként, és miért kellett túlélésre játszania Észak-Indiában. Bandival átbeszéljük a szinte minden helyszínen teltházas visszatérő turnéját, ami előtt teljesen elment a hangja („A bizonyítási vágy ráült a torkomra”), első fellépését, amin a közönség felé ment le a színpadról, mert nem tudta még, mi az a backstage, és azt is, hogyan teljesedett ki a zenéje azóta, hogy Háló Gerivel és Horváth Mátéval trióban, zajos, gerjedő gitárokkal játssza érzelmes, bensőséges számait. Műsorvezető: Soós Tamás

Új adásunk vendége Grandpierre Atilla, a jövőre 50 éves Vágtázó Halottkémek frontembere, aki a Fellázad a Semmibe Vett Öröklét című új lemezükről, a VHK-koncertek eksztázisáról, a Rituális Színházról, és arról is mesélt, hogyan próbáltak forradalmat kirobbantani egy-egy jól sikerült fellépésükkel. 

A Koncertsztorik podcast új adásának vendége a Jazzbois, akik a legsűrűbb és legizgalmasabb évükön vannak túl. Nyáron játszottak a Montreux-i Jazz Fesztiválon, lenyomtak két Európa-turnét, ősszel ráadásul az eddigi legnagyobbat, 12 állomással, főzenekarként, teltházat csinálva nem ritkán 5-600 fős helyeken, köztük az újvonalas, fúziós jazz-soul-funk londoni fellegvárának számító Jazz Caféban, megjárták a legmenőbb amerikai showcase fesztivált, az austini SXSW-t, és kihoztak egy nagylemezt, a beszédes című Still Bluntedot. A podcastban Czirják Tomival, Molnár Benczével és Sági Viktorral beszéltük át a Jazzbois idei kalandjait. Műsorvezető: Soós Tamás

A Koncertsztorik podcast új adásának vendége a nemrég Grammy-re felterjesztett Söndörgő, akikkel a korai, kombi Trabantos turnéikról, a Chris Potterrel közös albumukról, a Snarky Puppy-hoz fűződő barátságukról, és arról is beszélgettünk, hogyan lett az amerikai turnémenedzserük Prince első számú asszisztense. Műsorvezető: Soós Tamás Fotó: Frank Olivér