Advertise on podcast: Ez igen!

Sükösd Csilla 24 éves, születése óta vak. Emiatt sajnos rengeteg nehézséggel találkozott az élete során. Három éves korától kollégiumban élt, családjához csak hétvégente ment haza. A való világgal először középiskolásként találkozott, amikor integrált intézménybe került, amiért nagyon hálás, de elmondta: "nagy pofára esés volt". Ahogy később az is, amikor megtapasztalta, hogy vaksága miatt nem kap sehol sem munkát. Néhány társával azonban összeálltak és megalkották a Tehetség Másként kézműves műhelyet, amivel járják a vásárokat és a webshopjukból is lehet tőlük rendelni karkötőket, kulcstartókat, mágneseket, képeslapokat és festményeket is. Ahogy mondta: végre lett valami, ami miatt érdemes nap, mint nap felkelniük. Érdemes meghallgatni a legújabb podcast beszélgetést, mert Csilla története bár nem könnyű, sokunknak adhat erőt. És ha látjátok a lányokat valamelyik vásárban, támogassátok őket egy vásárlással, vagy nézzetek szét a webshopjukon is! Ja, és egy kis update: Csillának sikerült az érettségi, amihez ezúton is nagyon gratulálok, Csilla! =)

Radics Anikó az egyik legmosolygósabb, legvidámabb ember, akivel az utóbbi időben találkoztam. Már a hangja is szinte csilingel - ha meghallgatjátok vele a beszélgetést, ti is megtapasztalhatjátok a könnyedséget, ami belőle árad. Pedig neki se mindig könnyű. Grafikusként, vállalkozó édesanyaként helyt állni, vidéken, két pici gyermek mellett, a háztartás, a ház körüli feladatok mellett, feleségként... és nemrég még a Mesélő Erdő Waldorf Óvoda alapításába is belevágott néhány szülőtársával... Ő sem unatkozik sokat. Magasságok és mélységek, siker és kiégés, állandó balansz keresés ez az út, hogy lehet jól csinálni, hogy mindenhol ott legyen az ember, minden jó legyen, mindenki jól legyen, mindenre jusson idő. Néha még egy kis Szívek szállodájára is. De hogy csinálja Anikó? Hogy jutott el idáig? Milyen volt az ő útja? És még mindig Team Jess? :) Kiderül ebből az adásból! :)

Csillag Zsuzsi az egyik legszínesebb nő, akit ismerek. Kívülről és belülről is. Mint a hazai családi kötött ruhamárka, a Süel egyik tulajdonosa, egy igazi üzletasszony. Közben fantasztikus édesanya is, aki szó nélkül tervezte újra és átalakította át az egész életét, csak hogy kisfiával megfelelő minőségi időt tudjon együtt tölteni, tudja vinni fejlesztésekre. És nem mellesleg csodás feleség, gyönyörű nő, aki nem csak rendszeresen edzi a testét, de minden napját meditációval kezdi már évek óta, csak hogy az eddig felsoroltakat stabilan bírja mentálisan is. Állandóan pörög, mindig van egy jó ötlete, mindig alkot - nem egy ruhájuk mintáján már az ő festményei köszönnek vissza. És emellett sose felejt el segíteni ott, ahol csak tud. Most például azonnal igent mondott a Hintalovon Gyermekjogi Alapítvány Nagyköveti felkérésére. ITT találjátok a kampányát és tudtok segíteni a gyűjtésben. Ezer forint is nagy segítség. És ki ő? Hogy lett a Süel? Mióta dolgozik ő is a márkánál? Hogyan menedzseli össze a munkát a magánélettel és hogy változott minden, miután édesanya lett? Elmeséli ebben a különleges podcast beszélgetésben, ami egy Instagram live beszélgetés volt eredetileg. De érdemes meghallgatni, mert a hang minőségét kárpótolja a beszélgetés minősége.

*A beszélgetés 18 éven aluliaknak nem ajánlot! Nem szokványos adás, nem szokványos beszélgetés lett ez. A témája miatt és a vendég miatt sem. A Névtelen Utak Alapítvány operatív vezetője volt a vendégem, akik a prostitúcióés az emberkereskedelem áldozatainak rehabilitációját és reintegrációját segítik. Abban maradtunk, hogy a felvételt kép és név nélkül, anonim módon rögzítjük mindenki biztonsága érdekében. Hogy lesz ma valaki prostituált? Miért nem lehet azt mondani, hogy valaki „önként” választja a prostitúciót? Melyek ezzel kapcsolatban a legnagyobb tévképzetek az emberek fejében még mindig? Hogy kerülhet egy lány az alapítványhoz? Hogy zajlik a felépülési folyamat? És hogy kerül valaki (annyi titkot talán elárulhatok, hogy - nem meglepő módon - egy édesanya!) egy ilyen alapítványhoz, és teszi fel az életét arra, hogy a társadalom perifériáján lévő nőkön segítsen néhány kollégájával? Hogy ezeknek a lányokat hozzásegítsék egy új, szebb élethez?Azt szoktam mondani, hogy életünk legmélyebb, legkilátástalanabb óráiban sem szabad elfelejtenünk, hogy bármi is jön, mindig lesz valaki, aki fogja a kezünket. Mindig. Tényleg. A Névtelen Utak Alapítvány az egyik tökéletes példa rá. Ha tudtok, segítsetek nekik, támogassátok őket. Például az adótok 1%-ával, vagy legyetek rendszeres támogatóik, azaz a Méltóság Őrzői, ahogy hívják ezeket a támogatókat, vagy menjetek hozzájuk önkénteskedni. Minden segítség jól jön! Itt találjátok a weboldalukat és további részleteket: www.nevtelenutak.hu

Nadi. Nadival lenni, Nadival beszélgetni egy más állapot. A személyisége, a gondolatai, a mondatai, az egész lénye képes valahogy egy új világot teremteni. Kiszedni abból, amiben vagy és valahova teljesen máshova repíteni. Nadi. Nadi fotós, női kör vezető, ceremóniális kakaó szertartás vezető, feleség, édesanya, lány, barátnő, kolléga és egy nő, aki rengeteget dolgozik magán, foglalkozik magával, gyógyítja a belső gyermekét, megy vissza sokszor a kicsi Nadihoz, hogy a felnőtt Nadi jobban legyen. Régóta vártam már ezt a beszélgetést, és bár nem most találkoztunk először, túl vagyunk már néhány közös podcast beszélgetésen, itt kellett még annak is kiderülnie, képzeljétek, hogy néhány éve egy időben kollégák is voltunk. És nem is tudunk róla. Akkor még nem volt dolgunk egymással. Csak most. Most kellett beszélgetnünk. Egy-egy bögre kakaó mellett. Fantasztikus volt. Köszönöm Nadi az élményt, a beszélgetést. Hallgassátok szeretettel Nadi történetét, bízom benne, hogy nektek is annyit ad, mint nekem.

Szülőként visszatérni a munkaerőpiacra nem annyi, hogy „akkoregy-kettő-öt-X év múlva innen folytatjuk”. Nagyon nem. Más ember leszel, más életkörülményekkel. Nem jobb, nem rosszabb. Más.  Csomó új skillel, számtalan, a munkafolyamatokba is beépíthető tapasztalattal, és igen, néhány nehezítő tényezővel is úgy, hogy közben lehet, hogy a csapat is megváltozik, a munkád is, a körülmények is. Ebben az adásban Dr. Szijjártó Linda szakpszichológus, egyetemi adjunktus a vendégem, akinek nem csak két csodás gyerkőce van, de két nagyon motiváló és erőt adó TED előadása is. És egyébként ő a Mindsetland alapítója, amelyet 2023-ban, már kétgyermekes anyaként alapított, s amelynek az volt a célja, hogy a gyermekgondozási távollét után, a munkaerőpiaci visszatérés időszakában álló szülőket támogassa. Ezzel még most se nagyon foglalkozik senki, túl kell élni, hozzá kell szokni, erőből, összeszorított fogakkal. Na ezért hívtam meg Lindát, hogy beszéljünk már erről picit máshogy. De Linda nem csak az anyákkal foglalkozik, hanem az apákkal is. Mert nem csak visszatérni nehéz szülőként a munkaerőpiacra, hanem folyamatosan ott lenni is, minden nap, és helyt állni itt is, ott is és közben valahogy szülővé is válni. Elég fontos témákat érintettünk. Érdemes meghallgatni a beszélgetést!

A legújabb adásban egy boldog és elégedett emberrel beszélgettem. Ritka manapság az ilyen. Pedig biztos vagyok benne, hogy Halázs-Herédi Rebeka élete se felhőtlenül boldog minden egyes pillanatban és abban is, hogy tudtam volna feltenni neki olyan kérdéseket, amik alapján kiderülhetne, hogy ő sem elégedett azért mindennel száz százalékig. De egyáltalán nem ez volt a célom. Pont ez volt a célom: megragadni ezt az állapotot. Ezeket a pillanatokat. Megállni. Visszatekinteni. "Megteremtettem magamnak azt, amiben szerettem volna élni" - mondta Rebeka, aki párjával és ikerlányaikkal a budai lakásukból egy alföldi, pár száz főt számláló kis faluban található házba költöztek, és lett néhány kutya és macska után több mint száz állatuk. "... én a budai lakásomból azt mondtam, hogy figyelj, az alföldön disznószart akarok lapátolni" - mesélte Rebeka "és ezért nem kellett butának éreznem magam a párom előtt". Rebekáék nem csak álmodtak. Cselekedtek és megvalósították az álmukat. Együtt. Hogy mi lett a krupiéként dolgozó lányból? Hogy jutott el idáig? Miért? És milyen terveik vannak a közeljövőben? Erről mesélt Rebeka az Ez igen! podcast vendégeként!

2020-ban beszélgettünk először, azóta ez a hatodik alkalom, hogy Záborszky Zsófival valamilyen podcast műsor keretein belül beszélgetek. Eddig általában mindig olyan témánk volt, ami a szakmájához kapcsolódott. Gyereknevelés, anyaság, mentális jól-lét, pszichológia, életkrízisek, és így tovább. Ezúttal azonban ő A téma. Hogy lett pszichológus? Miért pont pszichológus? Hogy hatott az életére az önismereti útja során szembe jövő sok-sok tükör? Hogy viselte a belenézést? Hogyan hatott ez a párkapcsolatára, és hogyan az anyaságára? Hogyan született meg mindebből az Anyatükör nevű oldala, majd az Anyabalansz applikáció és mi az az új dolog, új irány, amin már jó ideje dolgozik több fős csapatával? Mondanám, hogy mindenről kifaggattam, de akkor lehet, hogy egy nyolc órás beszélgetés is kevés lett volna. Beérem a majdnem mindennel. =) Zsófi története ismerős. Nagyon mai. Talán pont ezért annyira erőt adó. És nagyon hálás vagyok, hogy ennyire őszintén mesélt arról, mi áll mögötte, miben van most és mi jön ezután.

Amikor először megláttam az online térben Biát, fehérnemű volt rajta, talán félidős kismama volt és a testét már akkor is tetőtől talpig tetoválások fedték. Akkor nekem (még) nem volt egy sem, és halványan még az a családilag megörökölt vélemény cikázott a fejemben, hogy a tetovált emberek rosszak. A saját érzéseim és gondolataim végül hangosabbak voltak: úristen, de meNŐ ez a nő! Ma már 8 tetoválásom van, mindet Bia készítette és ma már nem csak gondolat, hanem tény: Bia egy nagyon meNŐ nő. Hogy miért gondolom ezt? Azt bizonyítsa ez a beszélgetést a pályára alakulásáról, annak majdnem a végéről, a saját, (a testén fellelhető) tetoválásairól, az anyaságáról és arról, hogy hatott a munkásságára az, hogy született egy gyermeke. Fogadjátok szeretettel a vele készült beszélgetést! És ha egy igazi Biás tetoválásra vágytok, írjatok neki az [email protected] e-mail címre, és mindenképp iratkozzatok fel a hírlevelére és szerintem kövessétek Instagramon is! :)

Móni szereti az állandóságot. Évek óta ugyanazon a környéken él, közel harminc éve van együtt a férjével, és 23 éve indította vállalkozását is, a Hello Baby Collectiont. Olyan kismama ruhákat készít és árul, amiket nem csak babavárás alatt, hanem utána is viselhetnek a nők. Huszonhárom év alatt azonban sok minden történt vele. Válság és covid, és közben a fast fashion márkák kínálatában is megjelentek a kismama ruhák. De Móni nem adta fel. Az állandóságon belül próbál megújulni és figyelve a kismamák igényeire, meg a trendekre is reagálni, és olyan egyedi ruhákat készíteni, amiket tényleg öröm mindenkinek hordani. De mi az állandóság titka? Hogy kezdődött az egész 23 évvel ezelőtt? Hogy lett közben maga is édesanya? Hogyan tud ennyi év után is motivált maradni? És hogyan készülnek a kollekciók? Mindenről kifaggattam.

A nőiség és a ciklustudatosság az állatorvosból lett holisztikus női coach, Dr. Diriczi Tekla legfontosabb témái, és ezekkel is kezdtük az adást. Beszélgettünk menstruációról, a vérzés fontosságáról, arról, hogyan tolódott ki Tekla életében a huszas éveire az első menstruációja, és hogyan gázlángozták, mondva: majd elég ezzel akkor foglalkozni, ha gyereket akar. Pedig az, hogy legyen ciklusunk, hogy rendszeresen vérezzen egy nő, nem csak akkor és azért kell, mert gyereket akar.Hogyan lett a dadogó, visszafogott lányból egy női köröket is vezető segítő, aki ma már dadogás és szégyenérzet nélkül beszél akár a saját vérzéséről is? Hogyan lett egy akár nemet is mondani tudó segítő a mindig túlteljesítő, a másokat mindig maga elé helyező lányból? Miért fontos, hogy figyeljünk a testünkre és vegyük is észre a jelzéseit? Miért ordított a portugál pusztában és miért hihetetlenül fontos a jövő generációi számára is, hogy a vérzés egy természetesen dolog legyen, ne egy kék lötty a tévében, amit egymás között sem mernek a nők sem a nevén nevezni? Az évadzáró beszélgetésből kiderül!

🔞 A beszélgetés 18 éven aluliaknak nem ajánlott! 🔞 Jámbor Eszter újságíró, kommunikációs szakember, a Szexsuliból lett Testsuli alapítója a legújabb Ez igen! podcast vendége, akivel beszélgettünk szexről, szexuális edukációról, nemi betegségekről és fogamzásgátlásról, hosszú párkapcsolatokról és egyéjszakás kalandokról, kellemetlennek számító tabu témákról, szülés után (is) aktív szexuális életet élő anyákról és szexelni nem akaró férfiakról, nemet mondásról, bántalmazó kapcsolatokról és természetesen mindezek kapcsán (is) magáról Eszterről is. Hogyan lett a fiatal, picit visszahúzódó lányból egy, a szexualitását bátran megélő és arról nyíltan beszélő nő? Miért beszél így és ennyit a szexről? Miért indította el a Szexsulit és mik a jövőbeli tervei? Érdemes meghallgatni a legújabb beszélgetést. Egy percét nem fogjátok unni!

Generációkról, bezzegelésekről, digitális családokról és saját magáról is mesélt Steigervald Krisztián generációkutató, az Edisonplatform Gondolkodó körének tagja, a Generációk Harca könyvek szerzője, akire nagyon kíváncsi voltam, milyen férj, milyen édesapa, milyen gyermek ő maga, és hatott-e, ha igen, hogyan hatott a személyiségére a munkássága.Mit jelent egyáltalán generációkutatónak lenni? Miért nem jobb vagy rosszabb egyik generáció sem? Miért hibázik és nem is baj, ha hibázik a modern szülő annyit? Mire figyeljünk az internet és a kütyük uralta világban? Hogyan és milyen pozitív dolgokra használhatjuk a Youtubereket, a telefonjainkat, vagy akár a számítógépes játékokat? De hogyan tegyük ezt okosan, tudatosan? Erről és még nagyon sok minden másról is beszélgettünk Krisztiánnal, például arról, hogy miért akar állandóan megtömni minket a Nagyi és miért olyan hihetetlenül fontos, hogy lássanak minket papírra írni és igazi, nyomtatott könyvet olvasni is a gyerekeink, és nem csak a telefonjainkat vagy a laptopunkat nyomkodva.x Ezt az beszélgetést a Telekom, szülők számára indított digitális platformja, a Hello szülő támogatta, ahol az én írásaimat is olvashatjátok, ugyanis jómagam is tagja vagyok az oldal szerzői csapatának.

Zorátti Adrienn édesanya, önismereti tréner, női kiteljesedés mentor. 2020 tavaszán beszélgettem vele először, akkor a Mesélj, Anyukám! podcastban a pandémia elején arról beszélgettünk, hogy frissen egyedülálló anyukáként hogyan éli túl a karantént, a mindennapokat. Közben elvált, s ezzel együtt az önismereti útján haladva megtapasztalta a legnagyobb mélységeket, de azt is, hogy amit édesapja mindig mondott neki, igaz: Ha seggre is esel, mindig fel tudsz állni. Adri fel tudott állni a legnagyobb esésekből is, ráadásul sokkal erősebb lett, mint valaha. Hogyan lépett ki a magányosságból, az áldozati szerepből? Hogyan tanulta meg szeretni önmagát, miért lett ő maga is végül segítő és mire gondol, amikor azt mondja, hogy amin nem változtatsz, azt választod? Az Ez igen! podcast legújabb részében elmeséli!

Nehéz gyermekkora ellenére Mónika egész kicsi korától fogva mindennél jobban vágyott arra, hogy gyerekekkel foglalkozhasson, és neki magának is sok gyermeke legyen. Óvodapedagógus lett, majd édesanya, ám első gyermekével csupán kilenc és fél közös hónapot kaptak. A kisfiú elvesztése után először teljesen összetört, ám férje, és egy hónappal később már a pocakjában növekvő kislánya miatt igyekezett összeszedni magát. Kislányának élt, elnyomta magában érzéseit, többek közt a gyászt is. Ez azonban előbb vagy utóbb, de rombol. Mónika esetében belülről. Három évvel lánya születése után rákot diagnosztizáltak nála. Hogyan élte túl ezeket az időszakokat? Mit adott neki? Tudatos szülők mentoraként, gyermekszakértőként és a Léleknevelés Pedagógiai Módszer megalkotójaként mit szeretne átadni a szülőknek? Az Ez igen! legújabb részében Szántó-Külitsné Rácz Mónikával beszélgettem.(A beszélgetés meghallgatásához sok zsebkendőt ajánlok.)