Advertise on podcast: Kávézó

A járvány idején tapasztalhattuk meg igazán, mennyire érzékeny ágazat a turizmus. Takács Gábor elmondása szerint az utazás szerelmesei idén már bátrabban veszik nyakukba a világot, még annak ellenére is, hogy az infláció, az energiaárak drasztikus növekedése és a járvány miatt mélyen a zsebükbe kell nyúlniuk, ha nyaralni szeretnének. Mindenki tudja, hogy infláció van, sajnos nem éri őket meglepetésként, hogyha valami drágább, mint egy évvel ezelőtt, úgyhogy én úgy gondolom, hogy sajnos ezt kezdik az emberek megszokni - mondta. Vendégünk a beszélgetés során azt is elárulta, hogy szinte még el sem kezdődött a nyár, de már most nagyon sok terminust lefoglaltak, és a legtöbb hotel teltházas, mivel idén nem indítanak annyi repülőt és turnust, mint az előző években. A kereslet az megvan, az emberek fognak utazni, de a kínálat itt is csökkentett és kevesebb, ebből kifolyólag nem fog tudni a nyáron senki az utolsó percben foglalni utat - hangsúlyozta.

Agócs Gergely 2000-ben szervezte első útját az észak-kaukázusi balkárok és karacsájok körében. A napokban Üzbegisztánból tért haza. A magyar és keleti népek népzenenéjében fellelhető hasonlóságokról és a népdalgyűjtés szenvedélyéről kérdeztük. Agócs Gergely  a stúdióbeszélgetés során egy magyar - eurázsiai párhuzamot is bemutatott.

Korpás Árpád és Sztruhár György voltak stúdiónk vendégei, akik megerősítették, hogy a Felföldi tájoló egyre nagyobb követőbázissal rendelkezik.  Leginkább a diákoknak készítették a sorozatot, de egyelőre úgy érzékelik, ezt a réteget még nem teljesen sikerült megszólítaniuk, éppen ezért modern és diákbarát megoldásokkal készülnek a következő évadban. Applikáció, diákutaztatás, turista információk bővítik majd a Felföldi tájoló palettáját. Annak, aki pedig rákap az ízére, úgy fogja ismerni Felvidéket, mint a tenyerét.  Arra is gondoltak, aki számára az online világ kevésbé elérhető, ő nyomtatott formában kapja majd kézhez a Felföldi tájolót, illetve a Régió TV adásán is nézhető.  Büszkén újságolják, hogy rendkívül jó a kommunikáció a magazin követőivel, akik tanácsokkal, tippekkel látják el őket arról, mit érdemes még a Felvidéken megmutatni.  Örömmel tölti el őket, hogy sehol nem tapasztalnak ellenszenvet azért, mert magyarajkúak, sőt, egyre több olyan kérés érkezik hozzájuk, hogy az epizódokat szlovák nyelven feliratozzák, vagy készítsék el.  A világ számos pontjáról nézik az epizódokat, amelyek gazdag múltunk egy-egy szeletét hivatottak bemutatni. 

Otthona felér egy múzeummal, kincstárral. A régi színházak épületéből elhozott ereklyék, a neves magyarországi és felvidéki intézmények, társaságok, csoportok emlékei mind ott díszelegnek a falakon, bútorokban. Nem beszélve a kitüntetésekről, címekről, amiket 63 éves pályafutása során nyert el.  Ezzel is indítjuk a beszélgetést, a kérdésre, hogy mit is jelentenek neki a kitüntetések, csak annyit mond, soha nem számított rájuk, mert mikor pár éves kisgyermekként Tarics János ölében ülve kijelentette, ő is színész akar lenni, az akkor már sikeres színész-rendező annyit mondott neki, felvidéki magyar színészként az lesz a dolga, hogy csak adjon a közönségnek, és ne várjon cserébe semmit. Persze örül annak, hogy figyelik, a Felvidéken is történik valami, vannak, akik igyekeznek megtartani a magyarságot. Megszámlálhatatlan alkalommal próbálták őt eltéríteni, elcsábítani attól, hogy magyarajkú színészként szolgálja a kisebbséget, de azt mondja, soha, egy pillanatra sem ingott meg. Még élete első komolyabb szakmai próbatétele is emiatt történt, hiszen nem vették fel az akkori színművészetire, mint később kiderült, azért, mert szlovák színészként akarták őt látni.  Beszélgetésünket áthatják közel nyolcvan év emlékei, végigjárjuk a mérföldköveket, és mindegyikről eszébe jut egy kedves, vagy megható történet. Mikor pályafutása hajnalát vesézgetjük, azt mondja: A színházban tanultam meg, hogyan kell megölelni a nőt. Ferenczy Annikával játszottunk, ő volt az én nagy szerelmem, és meg kellett öleljem. Gondolkoztam, mit csináljak, hogy csináljam, erre ő elkapott, magához rántott és azt mondta: Ölelj már meg a keserves mindenit!" Kitérünk arra is, mennyire viseli nehezen a színháztalanságot. Elcsendesedik, homályos lesz a tekintete. Nagyon hiányzik neki a színpad. Fél éve nem játszott, de komoly terveket szövögetnek Sinkovits-Vitay Andrással. Ha a helyzet javul, egy előadóestet szeretnének életre hívni.  Nem mehetek el a kérdés mellett, hogy a felvidéki magyarság, milyen gondolatokat ébreszt benne. Ugyanaz a fájó csend, mint az előző kérdésnél. Szomorú, mert nem tudja megfejteni, miért fogyunk. Nem tudja megérteni, miért mostoha a magyar iskola. Sikeres felvidéki magyarokkal példálózik, akik magyar nyelvű érettségijük ellenére is beírták magukat a történelembe.  Végezetül pedig üzen a színházkedvelőknek is, Reményik Sándor után szabadon úgy fogalmaz, a templom és iskola mellett a színházat se hagyjuk, hiszen játszva tanít olyan dolgokat, amelyek az élet nevű játékhoz elengedhetetlenek.

Az általuk termesztett paprikák és az azokból készült termékek sok nívós díjat nyertek már. Nemzetközi versenyek aranyérmét zsebelték be. Sőt, a két szakembert zsűriként is előszeretettel hívják már.  Az, hogy hogyan lehet egy vállalkozást a semmiből világszintre emelni, ennek a két embernek a példájából is látszik. Az alázat, a tenniakarás, az elhivatottság és az a fáradhatatlan munkakedv, illetve munkabírás a válasz minden kérdésre. Na, meg a humor, amiből látogatásaink során sem volt hiány.  Nézzék velünk az ízelítőt! 

Műsorunkban három olyan közéleti szereplő: Molnár Imrét, Németh Zsoltot és Öllős Lászlót szólal meg, akik már jóval 1989 novembere előtt aktív szerepet vállaltak a totalitárius rendszer megdöntése felé vezető úton. Három ember, három ország: Szlovákia, Magyarország és Lengyelország összefüggéseiben. Bársonyos forradalom 2021. november 17., 18:01 A bársonyos forradalom elsöpörte a csehszlovák nemzet eszméjét - VIDEÓ A Kávézó stúdiójában a korabeli események résztvevőit: Duray Miklóst, Csáky Pált és Berényi Józsefet kérdezte Somogyi Szilárd. A Kávézó stúdiójában Somogyi Szilárd kérdezte a vendégeket.

Mit jelentett a szlovákiai magyarságnak 1989 novembere?  A szövetségi állam felbomlásával a magyarság önkormányzatisága is új lehetőséget kapott. Miért nem lehetett élni ezzel 1994 januárjában? Ezekről a témákról is beszélnek az akkori események résztvevői: Duray Miklós, Csáky Pál és Berényi József. A műsorvezető Somogyi Szilárd.

A dunaszerdahelyi származású Kopecsni Gábor az elmúlt 15 év során szenvedélyes kutatója, gyűjtője és tanítója lett az ősi magyar harcművészetnek. Gyűjtései során új ismeretekkel bővítette tudásunkat a fokosvívásról, a karikás ostor használatáról, vagy a botbirkózásról. Az általa alapított iskola központja a rimaszombati járásban található Gömörpéterfalán van. Kitűzött célja, hogy az összegyűjtött néprajzi anyag ne csak dokumentáció legyen. A Felvidéki Értéktár Bizottság besorolta a Felföldi Dalia Iskolát a Felvidék kulturális örökségei közé, és javasolta továbbításra a Magyar Nemzeti Értéktárba. Egyfajta szakmai elismerés, hogy Magyarország Nemzetpolitikai Államtitkárságától kaptunk támogatást, és sikerült vásárolni egy telket, rajta egy szép házzal. Van egy pajta is. Most lehetőséget kaptunk, hogy azt átalakítsuk, és ott lesz majd az iskolának is a központja, illetve a magyar népművelés bázisa. Az új központ ebben az évben készül el, jelenleg is folynak a munkák a telken, de szerencsére a tanítványok a nagy udvar hátsó részében továbbra is edzhetnek, illetve ők is besegítenek a munkába. Rögös út vezetett idáig, de az iskola új otthona megérte a befektetett energiát.

Ezt a tényt ismerte fel Balázs Szalay Zita, a Zizeko  megálmodója, elmondása szerint pont két éve a műanyagmentes július küszöbén. Az általa készített termékek repertoárját leginkább saját és családja szükségletei hívták életre abból a célból, hogy csökkentsék a műanyaghasználatot háztartásukban. Mivel a probléma az, hogy rengeteg műanyagot használunk csomagolásra és a használati tágyainkban is. A kihajított műanyagok a lerakókra kerülve akár évmilliókon át foglalhatják a helyet nagy térfogatukkal, elégetve pedig rákkeltő, légutakat, idegrendszert, belső szerveket károsító mérgező toxinok szabadulnak fel belőlük. A Zizeko műhelyben olyan termékeket találunk, ami ökologikusabbá teheti a mindennapjainkat, ilyenek a kenyérzsák, snack bag, szalvétatartó tasak, bevásárlótáska, tüll zacskók, szalvéta-helyettesítők, popcorn zsák és így tovább. Háziasszony révén Zita nagyon figyel arra is, hogy minden könnyen tisztántartható legyen, ezért kedvelt anyaga a pul, amivel az említett produktumok belsejét béleli.  A környezettudatos életmód jelentősége egyre nagyobb és nagyobb és sokan most kezdik nulláról. Ezért ha Önnek még nincs alternatív megoldása a nejlonzacskóra, vagy az egyszerhasználatos táskára, nézze meg videónkat, hogy tájékozottab legyen a témában. 

A beszélgetésből távoli kultúrákat és tájakat ismerhetnek meg. Kiderül milyen gondot okozhat a több ezer méteres tengerszint feletti magasság, milyen a higiéniai ellátás és az étkezés, milyen idegen nyelvtudásra van szükségünk és a Machu Picchu és a Titicaca-tó mellett mi az, amit nem szabad kihagyni egy ilyen túra során. A testvérek beszámoltak veszélyes és meghökkentő helyzetekről és felejthetetlen élményekről.

A ma7 médiacsalád stábja ellátogatott az egyik felkapott eperültetvényre, Nemeskajalra a Gabika Kertészetbe. A harmadik szezont gyűrő tulajdonos, Osztényi Gabika, harmadik generációs kertész elmondta, hogy a 6 napja megnyitott termőföld mindig tele van emberekkel, alig tudja kiszolgálni a kuncsaftok étvágyát, olyan sikerrel működik a szedd magad eper akció, ami általában három hétig tart. Kedd, csütörtök és szombat azok a napok, amikor az eperimádók megtölthetik kosaraikat reggel nyolctól este hatig. A zamatos eprekre megérte várni, a kiváló ízük feledteti a várakozást. A tulajdonos elárulta, hogy igyekeznek minél kevesebb vegyszerrel dolgozni. Az otthoni epertermesztőknek pedig azt üzeni, fontos az eper tisztántartása, illetve az, hogy szívvel-lélekkel végezze az ember a dolgát. Ők is ezeket az elveket követik, a szalmával borított sorok is erről árulkodnak, illetve Gabika mosolya, mikor a munkájáról beszél. Köztudott, hogy az utóbbi időben drágult minden, az eperrel sincs ez másként, ha valaki önerőből telíti meg a kosarát, 2,70 eurót fizet, ami 0,20 centes emelkedést jelent a tavalyi árhoz képest, az előre leszedett gyümölcsöt pedig 6 euróért tudják megvásárolni. Amennyiben olvasóinknak van bevált tippje az eper felhasználásra, szívesen fogadjuk.

A Kávézó füleki stúdiójában az almágyi Ádám Veronika népi hímzővel beszélgettünk a hímzés jelenéről és múltjáról, valamint arról, hogyan lehet minél több emberhez eljuttatni a magyar népi kultúrának ezt a szegmensét. A régi az nem rossz, ami régi, az szép , ami régi, az értékes és ami régi, az minőség. Ezt a minőséget jó lenne átadni a fiataloknak. Én úgy érzem, hogy ez a minőség, amit régen megcsináltak, az meg volt csinálva. A hímzés, az mindig hímzés. Az örök.  A kézi hímzés az egy érték. És ezt az értéket át kell vinni valahogy a mai rohanó világba. Ezt vallja Ádám Veronika, akinek legnépszerűbb termékét, a piros-fehér- zöld színekből álló kézzel díszített  pólót a dunaszerdahelyi szurkolók is szívesen viselik a focimeccseken. Ez is jól mutatja, hogy van mit átmenteni a régmúltból, ami értékes, csak meg kell találni a módját, hogyan jut el a népművészet a ma emberéhez. Stúdióvendégünk célja az, hogy visszacsempéssze a hagyományokat a modern hétköznapokba. Nézze velünk a beszélgetést!